Ki készíti ezeket a csodás graffitiket? Ismerd meg Fat Heat-et!

Huszonhárom évvel ezelőtt szerettél bele a falfestésbe és kezdtél el graffitiket készíteni. Hogy lett ebből főállás?

Egy kisvárosban születtem, ott láttam először graffitiket. Ez ott nagyon feltűnő jelenség volt, már csak azért is, mert nem volt egyértelmű, hogy kik csinálják, miért csinálják. Nekem pont ez a megfejthetetlenség, ez a rejtelmesség adta a varázsát, és hamarosan én is elkezdtem firkálni. Egerben, a középiskolai évek alatt belecsöppentem egy graffiti csapatba, és elkezdtem velük festeni. Jöttek az első pozitív visszajelzések, valamint grafikai munkák, website tervezés és hasonlók. Sokat dolgoztam azon, hogy a saját magam által elképzelt és elvárt minőségben legyek képes kivitelezni az alkotásaimat. Gyökereimnek a klasszikus graffitit vallom, eleinte eleve csak betűket festettem, ezeken gyakoroltam a fényelést, az árnyékolást és az egyéb technikákat. A szürrealizmus, a képregények és mások rajzai is hatással voltak rám, de ezeket mindig igyekeztem a saját ízlésemre formálni, és Fat Heateset alkotni. Nekem megadatott az a csoda, hogy ebből éljek. Gyakorlatilag beutaztam a világot, alkottam többek között Los Angelesben és Kínában, jelentkeztem külföldi street art fesztiválokra. Európa-szerte egyre többször találnak meg olyan projektekkel, amikben szabad kezet kapok. Magammal szemben meglehetősen kritikus vagyok: évente nagyjából egyszer vagyok csak elégedett a képeimmel, ráadásul számomra az alkotói folyamat sokkal fontosabb, mint maga az alkotás.

Mi volt a legelső rajzod?

Az utcánk végén egy garázssor hátuljára fújtam fel a No Fear logót.

Hogyan képzeljük el magát az alkotói folyamatot?

Egy ideje átálltam a digitális tervezésre, van, hogy már a konkrét, kiszemelt falra tervezek. Ezt követően választom ki a színeket – festékszórót és klasszikus falfestéket használok, a nagyméretű falak esetében állványzat vagy emelő van a segítségemre.

Szerintem a legtöbben nem vagyunk tisztában azzal, mi a különbség graffiti és street art között. Elmagyaráznád?

A kettő közti határ meglehetősen elmosódott mára. A graffiti tipikusan betűfestést takar, igazi ego harc, ami arról szól, ki tud nagyobb felületen minél jobb stílussal nyomot hagyni maga után. A street art minden, ami nem a betűfestést helyezi fókuszba. Én valahol a kettő között vagyok. Az emberek fejében jó néhány sztereotípia él a graffitisekkel szemben, például, hogy rongálnak, vagy hogy feltétlenül hip-hopot hallgatnak, de szerintem nem érdemes általánosítani. Megértem, hogy vannak, akik nem szeretik a firkákat, viszont én azt is látom, hogy ezen a lépcsőn is át kell lépdelniük azoknak, akik később a nagy színes-szagos képeket csinálják.

Magyarországon van olyan alkotásod, amely jelenleg is megtalálható?

A Kazinczy utcában egy tűzfalra TransOne barátommal készítettük egy képet, ami egy szarvasmarhát ábrázol, szintén Budapesten, az Arany János utca és a Sas utca sarkán egy tűzfalra festettünk egy többemeletes házikót, és van alkotásom a Népligetben is, melyen egy liba szerepel. Május végén a Csengery utcában nyílt önálló kiállításom Gratitude of Solitude címmel. Volt olyan is, hogy illegálisan alkottam: Csepelen nemrég levadászott a tulaj, de ahelyett, hogy balhézott volna, azt mondta, hogy fessem meg ugyanazt tapétára, amit a falra festettem. A képet aztán elvitték Németországba és kitapétázták ott.

Az utóbbi hét-nyolc évben a graffitik beszüremkedtek a galériákba. Be lehet egyáltalán árazni ennyire szubjektív alkotásokat?

Természetesen igen. Komoly árakon cserélnek gazdát. Azt hiszem, felnőtt egy generáció a graffitivel, akik szívesen látják otthonaikban ezeket a képeket.

Követed a hazai szubkultúra helyzetét? Jónak tartanád, ha lennének graffiti tanfolyamok?

Sokat fejlődött hazánk e téren, de összességében elég kicsi a magyar szcéna, és sajnos kevés a megszerezhető tűzfal, leginkább azokra lehet lecsapni, amiket beépítenek két-három év múlva, vagy amiket lebontanak. Nagyméretű tűzfalak esetében ráadásul engedélyt kell szerezni az önkormányzattól, magától a lakóháztól, és az építészek is beleszólhatnak, hogy hol, milyen keretek közt alkothatunk. Amerikában például ezzel szemben, ha egy tulajdonos azt mondja, hogy festetni akar, akkor festhetünk, és kész. Nyugaton egyébként nagy divatja van a workshopoknak és a fesztiváloknak is, utóbbinak fantasztikus, semmihez sem hasonlítható a hangulata. Ami pedig a tanfolyamot és az utánpótlást illeti: én azt vallom, hogy aki igazán elhivatottan és szenvedéllyel akarja ezt csinálni, az meg fogja találni az útját, a megfelelő csapatot és a mentort, akitől tanulhat.

Ha szívesen nézegetnél több Fat Heat alkotást kattints:

www.fatheat.hu

https://instagram.com/fatheat/

Szerző: Jónás Ágnes