Hogyan segíthet, ha kertészkedünk a szabadban vagy növényeket nevelünk lakásunkban?

Emlékszem, amikor kisgyerek voltam, el sem tudtam képzelni, hogy betondzsungelben lakom. Óriási csapásként éltem volna meg, ha a zöldövezetben lévő kertes házunkból el kellett volna költöznünk egy városközpontban lévő lakásba. A növényekkel, virágokkal borított udvar és a házunk szomszédságában húzódó erdők, mezők inspiráló díszletet adtak a felcseperedésemhez és a gyerekkori élmények megéléséhez.

Aztán tinédzserként, fiatal felnőttként már inkább a nagyvárosi pörgés vonzott, nemigen hozott lázba a növények jelenléte és a zöld környezet. Most viszont itt ülök 32 évesen egy Budapest kellős közepén lévő társasházi kislakásban, mely egyúttal a körülbelül 50 egyedet számláló minidzsungelem otthona, miközben sokszor visszavágyom a vidéki családi házunk oázisába is.

A klasszikus szobanövények és a trópusi különlegességek közt mélázva hallgattam végig Seth J. Gillihan podcast epizódját, aki Joe Lamp’l kertésszel azt igyekezett feltárni, hogy hogyan képes a kert felfrissíteni elmét, testet és pszichét. A beszélgetés és saját tapasztalataim alapján összeszedtem, hogy konkrétan mikben segíthet az, ha kertészkedünk a szabadban vagy növényeket nevelünk lakásunkban.

Az elengedés képessége

Sokszor megpróbálunk irányítani olyan dolgokat, amelyek kontrollálására nem vagyunk képesek. Minél jobban el tudjuk fogadni az élet kiszámíthatatlanságát, annál nagyobb nyugalmat találhatunk – a kertészkedés pedig remek módszer ennek gyakorlására. Az anyatermészet minden egyes nap emlékeztet minket arra, hogy nem mi vagyunk az egyetlen főszereplők ebben a történetben.

Valószínűleg minden hobbikertésszel előfordult már, hogy elpusztult az egyik növénye, pedig mindent úgy csinált, ahogy az elő van írva. Növényekkel foglalkozni felelősség és sok odafigyelést kíván, de mindig benne van a pakliban, hogy valamit elrontunk, úgy, hogy észre sem vesszük.

Ami engem illet, megtanultam elfogadni, hogy olykor nem minden úgy alakul a minidzsungelemben, ahogy azt én elképzeltem. Kénytelen voltam azt is beemelni, hogy olykor át kell adnom a stafétabotot, vagyis meg kell kérnem valakit, hogy gondoskodjon a növényeimről, míg nem vagyok otthon. Lehetséges, hogy épp akkor kerül porszem a gépezetbe, amikor nem én dirigálok, vagy, hogy pont én leszek az, aki visszafordíthatatlanul elrontok valamit, de ez van. Tökéletes kert nincs, vagy, ha van, igencsak magányos hely lehet.

A kertben vagy az élet egyéb területein az elfogadás természetesen nem lemondást, beletörődést jelent. Meg kell tennünk mindent annak érdekében, hogy kontrollálni tudjuk, amit lehet, a többit viszont el kell engednünk. A kertünk, akárcsak az életünk, nagyobb kezekben van, mint a mieink.

Fotó: Unsplash

A növekedési gondolkodásmód kialakítása

Carol S. Dweck pszichológus a gondolkodásmódról, vagyis mindsetről írt könyvében levezeti, hogy az elért sikert drámai módon befolyásolhatja a gondolkodásmód, a hozzáállás. A rögzített gondolkodású emberek – azok, akik úgy tartják, hogy a képességek fixek – kevésbé valószínű, hogy sikereket érnek el, de a növekvő gondolkodásúak – azok, akik úgy vélik, hogy a képességek fejleszthetők -, sokkal eredményesebbek lehetnek. A növekvő gondolkodásmód lényege, hogy feltételezzük, hogy folyamatosan tanulunk, a buktatókra pedig nem kudarcként, hanem a tanulási lehetőségként tekintünk.

A növények nevelésének vannak szabályai – ideális esetben tudjuk, hogy egyik vagy másik mit szeret, hol érzi jól magát, mikor érdemes elültetni, milyen időközönként kell öntözni stb. Amikor egy növény nem fejlődik rendesen vagy szokatlan elváltozásokat mutat, jelzi nekünk, hogy valami nem oké. Ekkor meg kell találnunk a megfelelő gyógymódot, és ha megoldódik a probléma, legközelebb már tudni fogjuk, hogy anno hol rontottuk el, és legközelebb már másként cselekszünk. Vagyis nem pánikolunk kudarcot kiáltva, hanem tanulunk a hibáinkból.

Voltak olyan növényeim, amelyeknél azt éreztem, hogy sosem leszünk jóban. Aztán mégis elkezdtem dolgozni e nexus javításán úgy, hogy kutattam, ismereteket szereztem. A tapasztalatcsere egyébként igen hasznos, én például sokszor olvasom profik vagy hobbikertészek cikkeit, posztjait különböző fórumokon, vagy Facebook csoportokban. Mondanom sem kell, mindez abban is segít, hogy a közös ügy, a növénynevelés mentén új kapcsolatokat építsünk másokkal, szocializálódjunk, amire a COVID-19 alatt még nagyobb igény mutatkozott.

Megismerkedés a saját világunkkal

A kertészkedés nemcsak más emberekkel, hanem a saját világunkkal való kapcsolatteremtésben is segít. „Mindannyian velünk született kapcsolatban vagyunk a földdel, és ez a kapcsolat akkor nyilvánul meg, ha azt fogyasztjuk, amit a saját termőtalajunk adott.” – mondta Joe Lamp'l a fentebb jegyzett podcastben. (Talán mondanom sem kell, hogy ez egy sokkal egészségesebb étrend kialakításához is hozzájárul.)

Minél jobban elmerülünk a kertészkedés, a növénynevelés rejtelmeiben, annál inkább megismerjük a körülöttünk lévő környezetet; a szezon első és utolsó fagyának, a csapadéknak, a hőmérsékletingadozásnak, a napfénynek, az évszakok ciklikusságának jelentőségét. Megtanuljuk olvasni a természeti világ jeleit. Aztán arra is rádöbbenünk, hogy ez a világ esendő és védelemre szorul a globális felmelegedés, a vízhiány, a szélsőséges időjárás lenyomatait látva.

És igen, a kertészkedés, a növénynevelés egy víz- és tápanyagigényes hobbi. Igyekezzünk természetes tápanyagforrásokat használni, gyűjtsük az esővizet és ha úgy érezzük, hogy nem tudunk kellő időt, energiát fordítani a növényeinkre, inkább foglalkozzunk egyszerre kevesebbel!

A zöld környezet pozitív hatásai

A japán ’shinrin-yoku’ (’erdei fürdőzés’) kifejezés gyönyörűen megragadja a zöldbe merülés élményét.

Egyre inkább növekszik azon kutatások száma, amelyek a természetben való tartózkodás pozitívumait emelik ki. Ezek a tanulmányok szerint azok, akik sokat vannak zöld környezetben, kevesebbet szoronganak és jobban kezelik a stresszt. Amikor azt érezzük, hogy lüktet az élet körülöttünk, miközben mégis nyugalom honol a tájon, megtapasztaljuk a Zen pillanatot, és felfrissülünk szellemileg, fizikailag egyaránt. A friss levegő, a mozgás, a növények látványa segít a rekreációban és a testi, lelki problémák kezelésében.

Mindezt én is átérzem: amikor valami nem úgy jön össze egy nap, vagy belefáradok a munkába, akkor kiülök egy kicsit az erkélyre „babusgatni” a növényeimet, vagy eltekerek a Margit-szigetre, és utána picit mindent másként látok. Szünetet tartani, megállni egy órára jóval többet ér, mintha ugyanezt az időt szenvedéssel tölteném el a gép felett ülve, ha nem jön az ihlet.

Fotó: Unsplash

Hogyan vágj bele?

A fentiek mellett természetesen még számos pozitív hatása van a kertészkedésnek és a növénygondozásnak, azonban számomra a fentiek a legmarkánsabbak. Utóhangként Joe Lamp’l útmutatásait követve hoztam néhány tippet is arra vonatkozóan, hogy hogyan érdemes belevágni ebbe a felelősségteljes, de sok-sok örömöt ígérő hobbiba.

Kezdjük lassan! Lamp'l szerint könnyen elvethetjük a sulykot az elején. Ha túl sok mindent veszünk/ültetünk egyszerre, akkor nehéz lesz tartani a lépést, így meglehet, hogy idő előtt feladjuk. Kezdjük kicsiben, ne vigyük túlzásba, idővel, ha úgy érezzük, hogy ez a hobbi nekünk való, lassanként hozzáadhatunk egy-egy új növényt a gyűjteményünkhöz.

Összpontosítsunk az egészséges talajra! A szakértő úgy véli, hogy a sikeres kertészkedés szó szerint az alapoktól kezdődik. „A talaj maga az élet. Amikor erre koncentrálsz, csak jó dolgok történhetnek." – vallja. A kertész azt tanácsolja továbbá, hogy kerüljük a szintetikus vegyszereket, igyekezzünk szerves anyagokkal (például komposzttal) táplálni a talajt!

Válasszunk hozzánk passzoló növényeket! Ha szoba- vagy balkonnövényekben gondolkodunk, akkor első körben inkább vásároljunk könnyen gondozható, nem túl speciális igényű példányokat. Amennyiben gyümölcsöket, virágokat ültetnénk a kertben, olyanok mellett tegyük le a voksunkat, amelyek szépen, gyorsan fejlődnek – mindez motivációt adhat számunkra a következő szezonokra. Persze érdemes jól felmérni a szoba, a balkon és a kert adottságait, majd a növények pontos igényeit, hogy megfelelő döntéseket hozhassunk ezzel kapcsolatban.

Ügyeljünk a növényeinkre! Töltsünk el naponta legalább egy kis időt azzal, hogy foglalkozunk a növényeinkkel és figyeljük meg, mi minden történik velük! Ez egyrészt pozitív hatással van ránk nézve, másrészt segíthet abban, hogy időben reagáljunk, ha valami probléma, betegség lépne fel.

Szerző: Zahorján Ivett