„Sokkal többen nyitottak egy kerekesszékes lányra, mint azt elsőre gondoltam" - ilyen kerekesszékes nőként Tinderezni
A GLAMOUR-nál hiszünk a rendszerszintű változásokban, és abban, hogy minden út az őszinteséggel kezdődik. A GLAMOUR.hu online szerkesztője, Ivanova Daniela kerekesszékesként segít, hogy sokkal többet megtudj a fogyatékossággal élők mindennapjait érintő problémákról - annál is inkább, mert kellő edukációval tehetnénk azért, hogy az életük könnyebb és méltóságteljesebb legyen.
Ezeket láttad már?
Sosem voltam az az online társkeresős típus, de egyszer elkapott a hév, és úgy döntöttem: letöltöm a Tindert. Kísérleti jelleggel vágtam bele, mert arra voltam kíváncsi, hogy kerekesszékesként milyen esélyekkel indulok a randipiacon. Nagy adag fűszer a történetben, hogy akkoriban Spanyolországban éltem, ezért külföldiként még nehezítettebb pályán mozogtam, de egyáltalán nem zavart, sőt: kihívásként éltem meg. A sztorikat dokumentáltam is a közösségi média oldalamon, így születtek meg a "Tinder-kísérlet” videóim, amik futótűzként kezdtek el terjedni az interneten. Nem is gondoltam volna, hogy ezeket a tartalmakat ekkora érdeklődés övezi majd, de nagyon élveztem a kis kalandot. Hirtelen azon kaptam magam, hogy jobban érdekli az embereket a szerelmi életem - azon belül is, hogy milyen kerekesszékesként randizni -, mint engem, de legalább most én is megtudtam!
Szerencsére volt kikből válogatni
Adott szempontok szerint választottam, például különböző korosztályból és nemzetiségből is szemezgettem. Talán elsőre azt gondolná az ember, hogy egy kerekesszékes lány eleve hátrányból indul, ezért nem olyan nagy a felhozatal (bevallom, én is így álltam hozzá), de meglepődnétek: több mint ezer olyan srác volt, aki jobbra húzott (igen, némi plusz pénzért lecsekkoltam). Végül hat srácra esett a választásom, akikkel egyenként találkoztam. Ezekből a sztorikból szeretnék most néhány gyöngyszemet megosztani veletek.
Soha ne verj meg egy férfit sakkban
Első kiszemeltem egy spanyol nemzetiségű, mackós testalkatú srác volt sziporkázó humorral. Nálam fiatalabb volt néhány évvel, és amikor megláttam, rájöttem, hogy van egy kis George Michael beütése, azzal a különbséggel, hogy őt olyan, mintha a Wish-ről rendeltem volna. Nagyon igénytelen volt, látszott, hogy a higiénia nem az erőssége. Mivel nem akartam megbántani, ezért vele töltöttem egy órát. Ebédeltünk, utána pedig vettünk egy mini sakktáblát és kiültünk egy kerthelyiségbe sakkozni. A Tinder profilomon ki volt írva, hogy szeretek sakkozni (a Netflix Vezércselje után engem is elkapott a gépszíj), így felajánlotta, hogy játsszunk egyet, mert majd úgyis megver. Hát nem vert meg többszöri próbálkozásra sem, és amikor ez realizálódott benne, közölte, hogy neki megy a vonata, úgyhogy azonnal indulnia kell. Gondoltam, hát jó, szerintem mindketten így járunk a legjobban. Mivel a dolog ebben az esetben egyikünk részéről sem kívánt folytatást, így nem igazán ért csalódás, ezért újult erővel vetettem bele magam a második randiba – ami után át kellett élnem a kikosarazás fájó pillanatát.
Legnagyobb bánatomra nem repített el a varázsszőnyegén...
Tengerpart, langyos szellő, csodálatos naplemente. Úgy éreztem magam, mint egy szappanopera hősnője, aki épp most fogja majd meglátni a nagy Ő-t; egymás szemébe nézünk és azonnal egy szenvedélyes csókban forrunk össze, miközben a lemenő nap fényei beragyogják a partot. Épp ezen ábrándoztam, közben dohányoztam (nem követendő példa), és vártam a szintén nálam picivel fiatalabb arab származású “Aladdint”, aki már a képek alapján is megfogott, de rá kellett jönnöm, hogy élőben még varázslatosabban néz ki. Szóval mielőtt épp megérkezett volna, feltámadt a szél és elsodorta a cigimet, mire oldalra néztem, és egyszer csak őt pillantottam meg, aki leguggolt érte, majd visszaadta a kezembe. Mindig is egy ilyen pillanatra vágytam (nem) – de meg kell hagyni, nagyon romantikus volt. Utána órákig beszélgettünk és eszegettünk a tengerparton, majd elváltak útjaink. Egyébként tényleg jól éreztem magam, “Aladdin” nagyon intelligensen és kedvesen reagált, élmény volt vele társalogni, de úgy látszik, ez nem volt kölcsönös, mert többet nem keresett.
Úgy érzem, nem a kerekesszék miatt nem működött
Ezt a két randit további négy követte, és volt köztük nagyon jó is. Hogy legyen még új a nap alatt, azokat a következő cikkeimben mesélem majd el. A két történet alapján levont konklúzióm pedig az, hogy bár egyik ismerkedésnek sem lett folytatása, abban biztos vagyok, hogy ez nem a kerekesszék miatt történt. Egyértelmű, hogy “George Michael” és én egyáltalán nem találtuk meg a közös nevezőt (főként a higiéniai kérdésekben), ráadásul borzasztóan sértette az egóját, hogy egy nő legyőzte valamiben. “Aladdin” pedig ugyan kikosarazott, de ott éreztem, hogy a dohányzás volt, ami nagyon taszította velem kapcsolatban. Azért merem ezeket ilyen bátran kijelenteni, mert egyszerűen megérzem, amikor valaki a kerekesszék miatt utasít vissza (olyankor feszeng, kellemetlenül érzi magát a társaságomban és zavarja, hogy nem vagyunk szemmagasságban), de ez a két eset most pont nem ilyen volt. A következő sztorik között lesz majd két olyan élmény is, ami Magyarországon történt, és nagyon érdekes, hogy amikor a randijaimat elmesélem másoknak, azok annyira szürreálisan hatnak, hogy volt, aki alig hitte el, hogy nem csak kitaláltam őket (az az elképesztő, hogy ha nem velem történtek volna, én is megkérdőjelezném a valóságtartalmukat)… Bár még mindig a személyes ismerkedésben hiszek, de az online ismerkedésnek hála egy dolgot már biztosan megtanultam: sokkal többen nyitottak egy kerekesszékes lányra, mint azt elsőre gondoltam.
