Kerekesszékesként önellátónak lenni? Nem könnyű, de nem is lehetetlen
A GLAMOUR-nál hiszünk a rendszerszintű változásokban, és abban, hogy minden út az őszinteséggel kezdődik. A GLAMOUR.hu online szerkesztője, Ivanova Daniela kerekesszékesként segít, hogy sokkal többet megtudj a fogyatékossággal élők mindennapjait érintő problémákról - annál is inkább, mert kellő edukációval tehetnénk azért, hogy az életük könnyebb és méltóságteljesebb legyen.
Ezeket láttad már?
A sok kérdés közül, amit a kerekesszékes életmóddal kapcsolatban feltesznek nekem, az egyik leggyakoribb, hogy ki segít nekem a mindennapokban. Gondolnak itt ilyenkor arra, hogy mennyire vagyok önellátó - a többség szerint semennyire -, azaz ki öltöztet, fürdet, etet, főz nekem, végzi a házimunkát, de volt, aki még azt is megkérdezte tőlem, hogy ki tudok-e ülni az ágyra, vagy a kerekesszékemben alszom...? Nyilván az utolsó kérdés kicsit elrugaszkodott a valóságtól, de az előbbieket egyedül is maximálisan meg tudom oldani, az utóbbiaknál viszont meg kellett tanulnom, hogy kerekesszékesként hogyan tudok önállóan boldogulni a háztartással.
Akkor még álomvilágban éltem
Világéletemben abban a szerencsés helyzetben voltam - akkoriban még úgy gondoltam, szerencsés-, hogy sosem kellett egyedül élnem. Egyébként vágytam rá, de mindig úgy hozta az élet, hogy vagy a szüleimmel, vagy a párommal, vagy lakótársakkal laktam, ezért érthető módon a házimunkát is szépen felosztottuk egymást között. Aztán eljött a nagy pillanat: erős, független, egyedül lakó felnőtt nő lettem, aki alig várta, hogy végre beköltözhessen a kis ékszerdobozába.
Elképzeltem magamat, ahogy kiélvezem az egyedüllét minden egyes percét: hangosan bömböltetem a zenét, a “Walking on sunshine” dalra ébredek reggelente, lefőzöm magamnak a nagymamámtól örökölt kotyogóson a kávét, amit a teraszon ülve, elveszve a csodás panorámában, ráérősen elszürcsölgetek. Ez így is történt, csak azzal nem számoltam, hogy rendszeresen ki kell majd takarítanom a lakást. És főznöm. És mosnom. És megszerelnem azt, ami elromlik. És mindezt egymagam. Tehát akkor milyen is kerekesszékesként fenntartani egy háztartást? Jóval izzasztóbb, mint gondoltam…
Esküdt ellenségem az, aki a porszívót feltalálta
Nyilván nem, hiszen egy remek eszköz - annak aki tud járni. Kisebb koromban besegítettem otthon a háztartásba, de a porszívózás volt az, amit soha nem vállaltam át édesanyámtól. A jelenet a következő: betuszkolom a dugót a konnektorba, bekapcsolom az eszközt és nekiveselkedem a feladatnak. A legnagyobb probléma a régi típusú porszívóval az, hogy folyamatosan beleakadok vagy a csőbe, vagy a kábelbe, miközben vadul vonszolom magam mögött a gépet. Mire végzek, leizzadok és átkozom magam, hogy annyi ropimorzsát hullajtottam a földre, ahelyett, hogy behoztam volna egy rendes tányért.
Az újabb típusú porszívókkal pedig az a gond, hogy nagyon nehezek, így szintén kihívás használni őket. Idén anyukám megkérdezte, mit szeretnék szülinapomra: nem ruhát vagy parfümöt kértem, mint az utóbbi években, hanem egy életmentő robotporszívot, ami annyira intelligens, hogy még a plafonra is felmászik, hogy letakarítsa a pókhálókat… Tudomásom szerint ilyen azért még nem létezik, de nekem már az is elég, ha nem én szakadok bele a takarításba, hanem ő.
Csak valahogy éljem túl a főzést
Ritkán főzök - nem azért mert nem szeretek és nem is tudok, hanem mert félek, hogy maradandó sérüléseket okozok magamnak. A tűzhely pont egy magasságban van az arcommal, ezért ha gázzal működik, imádkozni szoktam, hogy ne gyulladjon ki a hajam. Az indukciós lap már egy fokkal jobb, de ott sem látok bele az edénybe, így az ösztöneimre hagyatkozva, érzésből kell kavargatnom az ételt. A serpenyőben lévő olaj a szemembe spriccelhet, a sütő ajtaját pedig nem tudom kinyitni a kerekesszékemtől, de ha ki is tudnám, amilyen kétbalkezes vagyok, azonnal magamra borítanám a rakott krumplit.
Ma már nem kell zuhanyoznom
Mosogatni egyébként imádok. Ahogy nézem, amint megtisztulnak a tányérok, evőeszközök, teljesen meditatív állapotba kerülök. Nekem ez egyfajta kikapcsolódás, ezért ha megengedhetném magamnak, akkor sem vennék mosogatógépet. Ezt a típusú házimunkát még úgy is imádom, hogy közben lefürdök, ugyanis ebben az esetben is egy magasságban van a fejem a csappal - sőt, sokszor alacsonyabban. Transzba esett állapotomban figyelem, ahogy a szépen folydogáló vízsugár lecsorog a könyökömön át egészen a hónaljamig, majd a ruhám alatt landol, a hajam pedig szintén teljesen elázik a spriccelő víztől. Nem baj, még így is megéri.
Régen gyűlöltem a hosszú karjaimat…
csak akkor még nem tudtam, hogy egy nap majd nagyon hálás leszek értük. Felültöltős mosógépem van, és lehet meglepő, de sokkal jobban szeretem, mint az elöltöltős verziót. Igaz, itt sem látom, mit csinálok, csak - szó szerint - vakon tapogatózom, de szerencsére a kezem leér a mosógép aljáig, így apránként ugyan, de ki tudom venni belőle a ruhákat. Eljuttatni őket a szárítóig már egy másik kérdés, ugyanis csak az ölemben bírom hurcolászni, miközben kétszer-háromszor fordulok. Közben természetesen elejtem őket, átmegyek rajtuk - azokat visszadobom egy újabb mosásra -, és úgy hagyom hátra egymás után a bugyikat, mintha valakinek jelezni akarnám az útvonalat, hogy találjon meg, mert elvesztem.
Én leszek a következő 007-es ügynök
A régebbi generációnak inkább a McGyvert mondanám, de talán értitek, mire gondolok. Megjavítani, rejtélyeket megfejteni, dugulást elhárítani, megszerelni, kitalálni a probléma forrását… Ezeket most mind-mind egyedül kell megoldanom, míg korábban a párom, más férfiember, vagy a multifunkcionális édesanyám csinálta. Tőle mondjuk még mindig tudok telefonos segítséget kérni, de 40 km távolságból sajnos ő sem tud választ adni arra, hogy vajon miért szikrázik minden elektronikus eszköz, ha hozzányúlok (nem jó a földelés), miért kattog a mosógép (benne maradt valami azonosítatlan tárgy), és a teraszon békésen sziesztázó rovar vajon csíp-e vagy sem (lefotóztam, és mint kiderült bögöly volt, úgyhogy csíp.) Viszont nagyon büszke vagyok magamra, mert ha villanykörtét cserélni, magas polcokat letörölni és pókhálótlanítani nem is, dugulást elhárítani, veszélyes rovaroktól megmenekülni és kerekesszéket szerelni azért tudok.
Nem tudtam, hogy erre is képes vagyok
És hogy végül olyan-e az egyedüllét, mint amilyennek elképzeltem? Részben igen, részben nem. A zenére őrjöngés megmaradt - mivel muszáj kiadnom a haragomat, amiért a porszívó felhúzott -, a reggeli kávéfőzés szintén elmaradhatatlan - csak drukkolok magamnak, hogy ne szenvedjek harmadfokú égési sérüléseket -, és a teraszon a távolba révedő kávézgatás is abszolút működőképes, csak nem a panorámát, hanem a repkedő böglyöket nézem, hogy felkészülhessek a támadásra.
Összességében véve mégis azt gondolom, hogy az egyedül élés a legjobb dolog, ami valaha történt velem: ráébredtem, hogy kerekesszékesként is teljesen önellátó, független és önfenntartó tudok lenni, aki nem függ senkitől, és aki képes feltalálni magát, ha olyan kihívásokról van szó, amiknél kicsit újra kell tervezni a dolgokat. Csodálatos érzés, hogy ezeket mind én csinálom, és a megannyi sikerélmény egy-egy megoldott feladat után, még erősebbé, büszkébbé és magabiztosabbá tesz.
Innentől már egyre könnyebb lesz
Ugyanakkor felmerül a kérdés: akadálymentesítési szempontból mi lehetne ilyenkor a megoldás? Minden, ami megkönnyítheti az életünket, óriási örömöt jelentene nemcsak nekem, hanem a sorstársaim számára is. Alacsonyabb pultok, mosogató, főzőlap, kisebb súlyú porszívó, praktikusabb felmosóvödör, rongy, partvis. Még én sem tudom teljesen pontosan megfogalmazni, hogy technikailag mi lenne igazán nagy segítség - ahhoz a gyakorlatban is ki kellene próbálnom -, de az biztos, hogy az LG törekvései hozzásegítenek ahhoz, hogy kicsit reményteljesebben tekintsek a jövőbe.
Az LG Universal UP Kit ugyanis olyan innovatív, univerzális formatervezésű és újrahasznosított anyagokból készült háztartásigép-kiegészítőket kínál, amelyek sokkal élhetőbbé tehetik egy testi fogyatékossággal élő személy mindennapjait. A vállalat többféle megoldással is előrukkolt, de talán nem meglepő, ha azt mondom, mind közül ez a kedvencem: „A Universal UP portfólió másik segédkészlete, az Assistant Kit egy olyan, utólag felszerelhető kerekes támaszték, amely megváltoztatja az LG CordZero rúdporszívó súlyelosztását, ezzel pedig jobb irányíthatóságot és manőverezhetőséget tesz lehetővé.” Lehet, hogy a porszívó és én végül mégiscsak barátok leszünk…?
