„A kerekesszék nem egy vasdarab, hanem valakinek a lába, ami megfizethetetlen” - Mennyire akadálymentes a repülés?

2023. február 9.
Megosztás Küldés Messengeren Pinterest

A GLAMOUR-nál hiszünk a rendszerszintű változásokban, és abban, hogy minden út az őszinteséggel kezdődik. A GLAMOUR.hu online szerkesztője, Ivanova Daniela kerekesszékesként segít, hogy sokkal többet megtudj a fogyatékossággal élők mindennapjait érintő problémákról - annál is inkább, mert kellő edukációval tehetnénk azért, hogy az életük könnyebb és méltóságteljesebb legyen.

Kerekesszékkel repülni nem olyan nagy ördöngösség, de annak épségét megőrizni már annál inkább
Kerekesszékkel repülni nem olyan nagy ördöngösség, de annak épségét megőrizni már annál inkább
Fotó: Shutterstock

Régebben nagyon féltem a repüléstől… És ez most sincsen másképp. Mára viszont megtanultam „csak” attól félni, amitől mindenki más, akinek repülésfóbiája van: hogy épségben földet érünk-e. Utazásaim kezdetén azonban millió kérdés kavargott a fejemben, ami tapasztalataim szerint mindenki más fejében is kavarog, ha a kerekesszékkel való repülésre gondol. Hogyan szállunk fel a gépre? Hová kerül a kerekesszék az utazás előtt? El tudunk menni mosdóba a gépen? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket szoktak nekem szegezni az emberek, én pedig nagyon örülök, hogy végre ismerem a válaszokat. Úgyhogy ugorjunk is fejest a témába!

Rettenetesen féltem az elején

Üvegcsont betegséggel születtem, ami a csontozat fokozott gyengeségét jelenti. Minden pillanatban éberen figyelek, hogy ne essen bajom, vannak azonban olyan dolgok, amik nem rajtunk múlnak, hanem bizonyos külső körülmények befolyásolják őket; ilyen a repülés is. Az egy olyan szituáció, amiben már nem én irányítok, kiszállítanak a székemből, elviszik a járgányt és majd találkozunk leszállás után – jobb esetben. Úgyhogy az első olyan alkalommal, amikor egyedül kellett repülnöm, lerágtam mind a tíz körmömet, annyira aggódtam, hogy minden rendben lesz-e. Szerencsére nem volt fennakadás: én is megmaradtam, a kerekesszékemnek sem esett bántódása, így épségben leszállhattam abban a lélegzetelállító spanyol városban, ahová akkoriban költöztem: Alicantéban.

Időben kell jelezni

Az első és legfontosabb, hogy az utazási szándékot a repülés napját megelőző 48 órában jelezni kell. Ilyenkor a légitársaság rögzíti az adataimat, majd megkérdezi, hogy milyen jellegű segítségre van szükségem. Amikor egyedül repülök, mindig teljes asszisztenciát szoktam kérni, ami azt jelenti, hogy a check-in pulttól kezdve az átvilágításon át a gép üléséig való eljutásig mellettem vannak az asszisztensek. Segítenek feladni a poggyászt, majd egy kisbusszal elszállítanak egészen a gép bejáratáig. Ott át kell ülnöm egy kifejezetten erre a célra kialakított speciális székre (ami elfér a széksorok között), onnan pedig már csak áthuppanok az ülésre.

Garantált az ablak melletti hely

Ami nagyon szuper, hogy mindig automatikusan az ablak melletti helyet kapom, ugyanis a biztonsági előírás szerint nem ülhetek máshova. Ez akkor nagyon vicces, amikor más kerekesszékessel utazom, aki a széksor túloldalán, ugyancsak az ablak mellett foglal helyet, így szerencsétlen utasokon átkiabálva próbálunk kommunikálni egymással. Ilyenkor nincs apelláta, muszáj beletörődni a sorsunkba, de kárpótol a gyönyörű kilátás, a habosbabos felhők és az elképesztő napfelkelte, vagy éppen naplemente. Sokáig nem tudtam, miért létezik ez a szabály, de végül rájöttem, hogy azért kell az ablak mellé ülnöm, mert különben vészhelyzet esetén akadályoznám a többi utast a menekülésben. Jó kilátások, igaz? Nem baj, szerintem, ha zuhanunk, akkor üvegcsontúként nekem már úgyis mindegy – legalább pontosan látom az ablakból, mikor történik majd a becsapódás, közben pedig elkortyolgatok egy finom kávét is.

Randira számítottam, könyöradomány lett belőle

Randira számítottam, könyöradomány lett belőle

A pisilés luxus

Na de mi van akkor, ha pisilni kell? Semmi. A rövidebb menetidejű utazásoknál sajnos nincs lehetőség arra, hogy használjuk a mosdót. A kerekesszék ugyanis nem az utastérben helyezkedik el, hanem a gép gyomrában a csomagok között, a speciális széket pedig nem viszik fel a fedélzetre, mert sok helyet foglalna. Mivel eddig még nem vállalkoztam hosszabb útra, ezért nem tudok nyilatkozni arról, hogy miként is oldható meg a mosdóhasználat mondjuk egy New Yorkba tartó repülőút során, de biztos vagyok benne, hogy abban az esetben létezik valami megoldást. A kisebb utakon pedig óvatosan iszogatok a gépen, azaz nem ott szürcsölgetek el egy üveg sört.

Eljött a nap, amitől féltem

Akkor eddig hol is tartunk? Kerekesszék a csomagtérben, én az ablak melletti ülésen, hasítunk a szélben, pisilni sem kell, már csak egyetlen dolog miatt kell izgulni: hogy a székem vajon ugyanabba az országba tart-e, ahová én? Nem viccelek, rengeteg rémtörténetet hallottam már sorstársaktól; volt, akinek véletlenül megrongálták a székét, volt, akinek egy időre eltűnt (aztán a csomagok között megtalálták), de a legcifrább mégis az a sztori, amikor véletlenül egy másik országba tartó gépre tették fel. Szerencsére velem ilyesmi még nem történt, viszont azért megesett, hogy egy-egy szituációban nem volt őszinte a mosolyom.

Ez volt életem első önálló repülőútja, és a vigyorral csak a szorongásomat próbáltam palástolni
Fotó: Ivanova Daniela

A legnagyobb probléma szerintem, hogy egy laikus számára egy kerekesszék nem érték, pusztán csak egy vasdarab, amit ide-oda lehet dobálni, ahogy a csomagokat is (megjegyzem: azokat sem kéne). Minden egyes utazásomkor elképesztő nagy szorongás lesz rajtam úrrá, mert attól rettegek, hogy valami történik a kerekesszékemmel, és nem tudok majd leszállni a gépről. Vagy a vonzás vagy a nagy számok törvénye alapján, de sok-sok repülés után végül el is érkezett ez a pillanat. Már azelőtt is sokszor láttam az ablakból, hogyan jön le a futószalagon a kis hintóm, és nem egyszer a szívemhez is kaptam, úgy megsajnáltam „szegényt". Vagy oldalra fektetve, vagy fejjel lefelé, vagy pedig az oldalsó kereke körül pörögve hánykolódott lefelé a gépről, majd miután leért, egy határozott mozdulattal levágták a földre. Egy nap aztán eltörött a ruhavédő támlám: annyira elferdült, hogy nem tudtam tőle beleülni a székbe.

Teljesen bepánikoltam

Akkor sajnos nem Magyarországon voltam, hanem épp Spanyolországban, és pont egy barátom, ismerősöm sem volt a közelben, vagyis: egyedül voltam, mint a kisujjam. Nem tagadom, borzasztóan kétségbeestem, mert fogalmam sem volt róla, hogy miként is fogok eljutni a szállásomig. Kézzel-lábbal mutogatva próbáltam elmagyarázni a spanyol asszisztenciának, hogy mi történt pontosan, de falakba ütköztem: egyrészt bepánikoltam és emiatt egyetlen spanyol szó sem jutott eszembe, másrészt pedig nem igazán értettem a kerekesszék technikai részéhez, ergo nem tudtam nyilatkozni a javításról sem. Ezekre mind akkor lett volna szükség, amikor ki kellett töltenem egy jegyzőkönyvet, hogy pontosan mi, hol és hogyan sérült, mennyibe kerül a javítása és milyen alkatrészeket kell rendelni hozzá. Nos, ezeket a szavakat akkor még magyarul sem tudtam, nem hogy spanyolul, de teher alatt nő a pálma: ma már el tudok menni a szerszámboltba 13-as villáskulcsot venni, bár még mindig nem tudom, mire kell (jó, csak viccelek).

Ez nem csak egy kerekesszék, ez a lábam

A történet aztán jóra fordult, mert az ezermester lakótársam végül a segítségemre sietett és megmentette a székemet - ezáltal pedig engem is. De vajon mi a megoldás arra, hogy többé ilyen ne fordulhasson elő? Sajnos nincs tuti recept. Sokan mondják, hogy kössek biztosítást a kerekesszékre, ami jó tanács, de sokkal előrébb nem vagyok, ha le sem tudok szállni a gépről. Úgy gondolom, hogy itt először a fejekben kellene „elkezdeni az akadálymentesítést." Egy ilyen kerekesszék értéke 700 ezer forintnál kezdődik, és határ a csillagos ég - az enyém például több mint 1 millió forint. Aktív típusú szék, ami azt jelenti, hogy nem tolni kell, hanem aktív közlekedésre lett kifejlesztve, ami pedig a legfontosabb: minden egyes négyzetcentimétere le van mérve, hogy tökéletesen illeszkedjen a mozgáskorlátozott személy testi adottságaihoz. Nem egy olyan eszköz, amit bármikor és bármivel lehet pótolni. Ezért érdemes szerintem elgondolkodni azon, hogy ne csupán egy vasdarabként tekintsünk rá, amit ide-oda lehet taszigálni és dobálgatni, hanem ez valakinek a lába, ami - biztosítás ide vagy oda - egyszerűen megfizethetetlen.

Tudj meg többet a fogyatékossággal élőkről:

Glamour Napok Banner
Megosztás Küldés Messengeren Pinterest
Google Hírek ikon
Kövesd a Glamour cikkeit a Google hírekben is!
0 seconds of 1 minute, 52 secondsVolume 0%
Press shift question mark to access a list of keyboard shortcuts
00:00
01:52
01:52
 

Ez is érdekelhet

Ezért szigorúan tilos egy síró babát megrázni - szakértőkkel beszélgettünk az életveszélyt is okozó, megrázott baba szindrómáról

glamour plusz ikon Ezért szigorúan tilos egy síró babát megrázni - szakértőkkel beszélgettünk az életveszélyt is okozó, megrázott baba szindrómáról

Értesülj elsőként legújabb híreinkről

Te tudod, melyik az egyik leggyakoribb nőket érintő betegség? (x)

Te tudod, melyik az egyik leggyakoribb nőket érintő betegség? (x)

Nem is gondolnánk, de a partnerváltás ezzel is járhat (x)

Nem is gondolnánk, de a partnerváltás ezzel is járhat (x)

Így csinálják a profik: készítsd el a tökéletes mindennapi lookot (x)

Így csinálják a profik: készítsd el a tökéletes mindennapi lookot (x)

Ha szeretsz síelni, ezt a 3 szuper helyszínt nem érdemes kihagynod! (x)

Ha szeretsz síelni, ezt a 3 szuper helyszínt nem érdemes kihagynod! (x)