A Kedves Magyarország kezdeményezés megmutatja, hogy van remény
Képzeld el, hogy sétálsz az utcán, és egy vadidegen ember hirtelen rád mosolyog, majd a kezedbe nyom egy csokor virágot. Nem kér semmit cserébe, csak annyit mond: „Ez a tiéd. Csak úgy.” Zavartan nézel körbe, de nincs átverés – ez csupán egy kis kedvesség. Sajnos nem vagyunk ehhez hozzászokva, pedig a társadalmunkat mi alakítjuk.
Ezeket láttad már?
Pont ilyen élményekkel találkozhatsz a „Kedves Magyarország” akcióban, ahol virágot, plüssmacit vagy akár egy jó szót is kaphatsz egy teljesen idegentől – pusztán azért, mert ők elhiszik: a világ jobb lehet. És az egész mögött ott áll egy ember, aki egykor multinacionális cégeknél döntött milliókról, ma pedig azt szeretné, ha mindennap találkoznánk egy kis emberséggel.
Hogyan lehet a kedvességet tanítani?
Ökrös Viktóriával, a Kedves Magyarország Alapítvány kurátorával beszélgettünk arról, hogyan lesz egy sikeres marketingvezetőből a figyelmesség nagykövete. Elmondta, hogy a mozgalom ötlete nem egyik pillanatról a másikra született. Egyrészt a saját vállalkozásában szerzett tapasztalatai – a rideg online világ és az eltűnő empátia – hívták elő benne azt az érzést, hogy valamit tenni kell. Másrészt a gyerekei őszinte, szűretlen világlátása döbbentette rá, hogy milyen sokat jelenthet egy apró gesztus is.
Nemcsak egyéni akciókról van szó – virágosztás, plüssök kórházba juttatása, csokoládéosztás –, hanem komoly szervezeti háttérről is. Az alapítvány vidéki nagykövetekkel, önkéntesekkel dolgozik, folyamatosan kitelepülnek, és inspirálják a járókelőket arra, hogy legyenek kedvesebbek egymással. De a kezdeményezés túlmutat az utcán – a „Kedves Munkahely” tanúsítvány program révén már cégekhez is eljutottak, ahol egy hónapos edukációs folyamatban segítenek emberközelibbé tenni a munkahelyi légkört.
„A lányom azt vigye magával az életben, hogy szerethető, és úgy jó, ahogy van” - Hallgass bele Gyurkó Szilvia gyermekjogi aktivista és Szily Nóra beszélgetésébe
Mitől lesz kedvesebb hely a világ?
Sokan először bizalmatlanul fogadják az ajándékot, amit egy idegen nyújt. Megkérdezik, mennyibe kerül, mások egyszerűen elsétálnak mellette. Viki szerint ez teljesen természetes – nem ahhoz szoktunk, hogy valamit pusztán jó szándékból kapjunk. Viszont azok a pillanatok, amikor valaki sírva meséli el, hogy utoljára a felesége volt vele ilyen kedves, vagy amikor egy lángosos néninek visznek virágot csak azért, mert jól esett a kiszolgálás – ezek adják a mozgalom valódi értelmét.
Az alapítvány sikere nemcsak a számokban mérhető – bár a több mint tízezer Facebook-követő és az akár százezres elérések magukért beszélnek –, hanem abban, ahogy ezek az apró figyelmességek továbbgyűrűznek. Egy-egy kedves pillanat inspirál, újabb ötleteket indít el, és lassan, de biztosan építi a reményt: lehet más, lehet jobb.
Ahogy Viki mondja:
a kedvesség tanulható – és talán éppen nálad kezdődik a változás.
