Karácsonyi ajándékok, melyekkel segítesz másokon
Hamarosan jön a karácsony, ilyenkor talán mindenki többet gondol egy kicsit azokra az embertársaira, akik szükséget szenvednek. Jó lenne azonban, ha képesek lennénk egész évre kiterjeszteni jóindulatunkat, és mindig gondolni azokra, akiket van lehetőségünk támogatni.
Ezeket láttad már?
A szociálpszichológia is sokféle elméletet gyártott már arra, miért is létezik altruizmus, vagyis miért vagyunk képesek olyan jó cselekedetek megtételére, amelyből nekünk magunknak semmilyen előnyünk nem származik. Egyesek kifejezetten azon a véleményen vannak, hogy valójában maga az altruizmus sem lehet teljesen önzetlen, és valamilyen hasznunk mégiscsak származik belőle. Ha így van, az talán nem is baj. Sőt!
Adok is, kapok is
Azt már sokan megértjük, hogy felelősséggel tartozunk a Földünkért, és azért, hogy az unokáink is megörökölhessék azt. Igyekszünk kevesebb műanyagot venni, és már rutinosan gyűjtjük szelektíven a szemetet. Úgy gondolom, hogy ugyanilyen rutinná kellene válnia annak is, hogy nem megyünk el vakon már emberek problémái mellett sem, és a számunkra rendelkezésre álló lehetőségekhez mérten rendszeres segítséget nyújtunk nekik. Vegyük sorra, mik az akadályozó gondolatok és tévhitek, melyek miatt esetleg mégsem segítünk, és hogyan lehetne ezeket áthidalni!
1. Senki sem várhatja el, hogy mások oldják meg helyette az életét
Sohasem érthetjük meg maradéktalanul egy másik ember életét, választásait. Azt viszont megérthetjük, hogy nem egyedül vagyunk a világban, hogy egy közösség részei vagyunk, és ha valakinek segítünk, akkor tulajdonképpen az egész emberiség túlélését segítjük. Ráadásul akik a fenti mondattal takaróznak, sokszor csak azt a kínzó érzést igyekeznek hárítani, hogy ők is kerülnek nehéz helyzetbe. Ha rendszeresen segítünk, akkor viszont elhihetjük azt is, hogy nekünk is jogunk van másokra támaszkodni, és lesz, akihez fordulhatunk a szükségben.
2. Van nekem elég bajom!
Ez a leggyakoribb oka annak, ha nem segítünk. A szociálpszichológiai kísérletek is azt mutatják, hogy rossz kedvünkben sokkal kevésbé vagyunk nyitottak mások problémáira. Pedig éppen az lenne a megoldás arra, hogy jobban legyünk! Ha hasznosnak érezzük magunkat, ha az az élményünk, hogy miattunk most egy vagy több embernek jobb az élete, szebb a napja, akkor az a nagyszerű érzés keríthet minket hatalmába, hogy fontos részei vagyunk a világnak, hogy szükség van ránk. Ez a tudat egy nehéz napon földerít, de még egy drámai szituációt is segíthet átkeretezni.
3. Nekem sincs semmim
Mindenkinek van valamije! Ha csak egy százasunk, akkor már vehetünk egy hajléktalannak egy forró teát az automatából télen. Ha csak egy használt, megunt pulóverünk, annak egy hátrányos helyzetű gyerek nagyon örülhet. Ha csak időnk, akkor önkénteskedhetünk. Ha csak tíz percünk, elbeszélgethetünk az aluljáróban virágot áruló idős nénivel, mert már azzal sokat teszünk érte, hogy észrevesszük, meghallgatjuk. Azt se felejtsük el, hogy tudásunkat, szakértelmünket is adhatjuk ingyen annak, akinek hasznára válik!
4. Nem tudom, hogyan segíthetnék
Sokszor elég, ha megkérdezzük. Tájékozódjunk, beszélgessünk rászorulókkal, különböző szervezetekkel, és máris ráébredünk, hogy egy-egy apró dolog is elég, hogy a segítségükre lehessünk. Remek ötlet azzal kezdeni, ami először eszünkbe jut: legyen az véradás vagy ruhaadományozás. Minél inkább beépül a személyiségünkbe, hogy altruista emberek vagyunk, annál kompetensebbnek fogjuk magunkat érezni, annál több helyzetben látjuk meg a segítségnyújtás lehetőségét. Nem utolsó sorban pedig ezzel saját önbizalmunkat, énerőnket is növeljük.
Szerző: Kerekes Anna
