„Ha nő vagy, ne dolgozz ingyen karácsonykor - a családodnak se!"
Karácsony. Imádom. A szeretet ünnepe. Együtt a család, mindenki mosolyog, finomakat eszünk, ajándékot kapunk és adunk. De mi előzi meg mindezt? Van egy szuper része a Family Guy című sorozatnak, amelyben az anyuka, Lois darabokra robotolja magát a karácsonyt megelőző napokban, ám a káosz csak egyre nő körülötte. Szentestére teljesen begolyózik, és üvölteni kezd családjával. Azt mondja, a karácsony nem csak úgy magától van, hanem ő csinálja, majd az elégett karácsonyi sültet a falnak vágja, egy székkel kiveri az ablakot, és elrohan.
Ezeket láttad már?
Ez a jelenet nagyon pontosan rámutat arra, miről is szól ez az ünnep valójában a nők számára, a továbbiakban ezt már csak részletezni fogom. Mindezt részben személyes élmények, részben pedig a KSH 2010-es vizsgálata alapján teszem, amelynek legfőbb tanulsága szerint a nők négyszer annyi házimunkát végeznek a hétköznapokban, mint a férfiak. És akkor az érzelmi házimunkáról még nem is beszéltünk. Mindez a karácsonyi időszakban éri el csúcspontját.
Az együttlét öröme
Gondolom, nem én vagyok az egyetlen, aki a családjával az ünnepeket konstans balhéban töltötte gyerekkorában. Folyamatos feszültség övezte az előkészület napjait, én meg nem értettem, miért. Leginkább kulcsra zártam ilyenkor a szobám ajtaját, és beraktam egy Nirvana albumot – a háztartás miatti balhézást szerfelett kispolgári dolognak tartottam. Meg úgy általában a karácsonyt is. Habár jókat kajálni szenteste a vacsoraasztalnál – ahol a balhé már valamiért nem folytatódott – eléggé szerettem, ajándékot kapni is. Eközben természetesen eszem ágában sem volt megérteni, miért kiabál és sír anyám, beállni a karácsonyi készülődésbe meg főleg nem.
Ma már értem, hogy a karácsonyi balhénak nem családi, sokkal inkább társadalmi okai vannak. A társadalom furcsa elvárásokat támaszt ezzel az ünneppel szemben: hogy tökéletes legyen – jelentsen ez bármit. De az emberek számára főleg azt jelenti, hogy legyen patikarend, ajándék és frankó kaja. Mivel pedig a magyar háztartások túlnyomó többségében a rendért és tisztaságért, a főzésért és sütésért, valamint az érzelmi házimunkáért a nők felelnek, ezért a karácsony számukra irgalmatlan mennyiségű munkát jelent elsősorban, ami természetesen rengeteg idegességgel jár. Egyrészt a munkamennyiség elvégezhetetlenségétől való szorongás miatt, másrészt, mert a nők ilyenkor szembesülnek vele leginkább, hogy mindig mindent ők csinálnak.
A tökéletes ajándék
Például itt van az ajándék kérdése. Itt kettő választása van egy átlagembernek. Vagy időben, mondjuk, november közepén elkezd foglalkozni a projekttel, vagy az utolsó héten, a legnagyobb tumultusban kell lökdösődnie a többi utolsó pillanatossal a boltokban. Most mesélek egy kicsit az anyám és az apám ajándékozási stratégiáiról, hogy megvilágítsam az általános különbségeket a befektetett energiamennyiség terén. Ezen a szép, reprezentatív gesztuson keresztül, ami az ajándékozás, könnyen le lehet mérni, mennyi érzelmi energiával vannak jelen férfiak és nők a hétköznapokban.
Anyám időben nekiáll. Szeret kézműveskedni, így volt már olyan, hogy apró, cserépbe ültetett tündérkertet kaptam tőle ajándékba, volt, hogy kötelekből csomózott nyakláncot, vagy szalvétatechnikával díszített teás dobozt. Mindegyik gyönyörű volt. Emellé minden alkalommal kapok tőle boltban vásárolt ajándékot is. Figyelmesen igyekszik eltalálni az ízlésemet ruhák és kiegészítők terén, ha tudja, hogy fogyóban a tányérkészletem – nagy összetörőbajnok vagyok –, akkor választ nekem szép tányérokat, amik ízlésben passzolnak hozzám és a konyhámhoz. Ezenkívül anyu az, akinek mindig eszébe jut, hogy a családunknak nemcsak bel-, hanem kültagjai is vannak, az éppen aktuális pasijaim is mindig kaptak tőle valami apróságot.
Az apám minden évben átutal nekem egy összeget a számlámra, hogy vegyek belőle valamit. Ami baromi jól jött addig, amíg egyetemre jártam, de ugye annak már vagy tíz éve vége van. Kereső felnőttként néha azon gondolkodom, hogy a legegyszerűbb lenne neki egyszer visszautalni a pénzt, és beírni a közleményrovatba, hogy boldog karácsonyt. Nyilván, sosem fogok ilyet tenni.
A tökéletes vacsora
Főzni és sütni különben nem rossz dolog szerintem, habár készséggel elismerem, bele lehet unni, ha valaki túl sokat csinálja. A karácsonyi vacsora viszont ennél jóval nagyobb kihívás. A legnagyobb szívás ebben az, hogy olyan ételt kell készíteni, ami mindenkinek jó. Minél nagyobb a család, annál nagyobb a szívás. Az egyik nem eszik halat, a másik gluténérzékeny, a harmadik diétázik. Miután kétszer kiolvastad már a Street Kitchent, nagy nehezen megtalálod a megfelelő háromfogásos menüsort. Utána írsz egy kilométeres bevásárlólistát, még kétszer tételesen átnézed, hogy ugye nem hagytál-e ki semmit, durva lenne, ha az ünnepekre WC papír nélkül maradna a család.
Aztán, megkéred a pasidat, férjedet, hogy jöjjön el veled bevásárolni. Ezt megteszi, de a menüt már a KSH statisztikájából kiindulva egyedül, vagy részben egyedül fogod elkészíteni. A pasid, férjed addig valószínűleg fát szerez, ami fél óra, és ha olyan hibbant, hogy nem faragtatja be a faárusnál, akkor még úgy egy órát elvesződik azzal is. A karácsonyi asztalnál – ha nagy a család – mindig van minimum egy ember, aki nem teljesen elégedett a főztöddel. A romokat – szintén statisztikai alapon – te fogod eltakarítani.
Rend, kiegyensúlyozottság, béke
Igen, rendet is valószínűleg te fogsz inkább csinálni. És mivel karácsonykor mindennek tökéletesnek kell lennie, ezért arra törekszel, hogy a legutolsó porszemet is feltakarítsd. Egy lakást tökéletesen kipucolni hosszú és fárasztó munka, a tárgyak lepakolása és visszapakolása portörlés közben, a padló felsúrolása, a szőnyegek kitakarítása, az ablak lemosása lehet, hogy bizonyos emberek számára kellemes meditatív tevékenység, ám a legtöbbünknek fárasztó fizikai munka. A pasid, férjed közben nem érti, hogy miért van szükség a körletrendre, ő inkább pihenni szeretne. A gyerekeid pedig hátráltató tényezőkké válnak a sziszüphoszi munkádban: nem, hogy nem segítenek semmiben, de állandóan rossz helyen vannak, és újabb dolgokat maszatolnak össze, vagy éppen csak összevesznek egymással, mert egyikük a Bébi urat szeretné nézni, a másikuk meg a Bogyó és babócát. Így nem csoda, ha velük is összeveszel, kiabálsz, ahogy a torkodon kifér, amit röviddel utána bűntudat követ, hát, milyen anya az, aki karácsonykor a gyerekeivel üvöltözik.
Egalitárius karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek!
És emancipációban gazdag újévet! Persze, tudom, hogy sokan úgy gondoljátok, túlzás, amit fent leírtam. És tudom, vannak köztetek olyanok is, akik úgy látjátok, ez még semmi ahhoz képest, hogy milyen a karácsony igazából. A karácsonyra (és még jó sok minden másra) a megoldást az egyenlő háztartási munkamegosztás jelentené. Hogy egy átlag magyar nő napi négy óra fizetetlen munkát végez (az adat szintén 2010-es, de nem valószínű, hogy azóta rengeteget javult volna a helyzet), nem normális dolog. Ha azt a munkát valaki kifizetné ennek a sok magyar nőnek, akkor az nemcsak az ő fizetésükön emelne rengeteget, de az ország GDP-jén is.
Szóval magatoknak és az országnak is akkor teszitek a legjobbat, ha a pasitokkal kifizettetitek az el nem végzett munkáját. Ha nem akar dolgozni otthon, fizesse a takarítónőt. Ha nem akar bevásárolni és főzni, rendeljen kaját. Ha nem hajlandó a gyereket megfelelő mennyiségben gondozni, fizessen bébiszittert. Minden, amit a takarítónő, a szitter vagy az étterem szakácsa el tud végezni, az munka, amiért rajtad kívül mindenkinek fizetés jár. Ne dolgozz ingyen! Boldog karácsonyt!
