A kapcsolatod kudarca lehet a következő szerelmed sikerkulcsa - íme 3 tanulság, amit tovább kell vinned
Néhány elmúlt szerelem sokáig kísérti az embert. Rosszabb esetben egy életen át, jobb esetben csak addig, amíg rá nem jövünk, mit rontottunk el benne. Az alábbi történet szereplői megosztották velünk, mi az az egyetlen dolog, amit másképp kellett volna tenni, és akkor talán még mindig együtt lennének egykori kedvesükkel.
Ezeket láttad már?
Utólag könnyű okosnak lenni, de hé, spoiler: okosnak vagy okosabbnak lenni sosem késő! A következő kapcsolatodba érettebben léphetsz át, asszertívebben kommunikálhatsz, nem kell feleslegesen belemenned játszmákba, és ami a legfontosabb: ha éretten állsz egy kapcsolathoz, levonod a korábbi párkapcsolataid tanulságait, akkor minden esélyed megvan a happy endre.
Segítséget igénybe venni
„Fiatalok voltunk és szerelmesek. Úsztunk a boldogságban, el sem tudtuk volna képzelni egymás nélkül az életet. Aztán jött egy nagyon nehéz időszak az életében, amivel képtelen volt megküzdeni. Én végig mellette álltam, támogattam, de nem vettem észre, hogy neki már nem csak rám, hanem szakszerű segítségre lenne szüksége. Próbáltam magam előtt is tagadni, hogy egyre rosszabb a kedve, és hogy már én sem látom, hogyan lehetne ebből kimozdítani. Aztán talált egy egérutat: megcsalt. Ez akkora éket vert közénk, hogy azt már nem tudtuk feldolgozni. Próbáltam megbocsátani, de egyszerűen nem ment. Bele voltam süllyedve a saját fájdalmamba, ott, azon a ponton már nem érdekelt, vele mi van. Ő pedig ettől még depressziósabb lett. Végül elment egyéni terápiába, de az rajtunk már nem segített, és szakítottunk. Szóval most azt gondolom, legalább annyit meg kellett volna tennünk a kapcsolatunkért, hogy elmegyünk egy párterápiába, ahol azt ki tudtuk hangosan és egyértelműen mondani, hogy szeretjük egymást, és együtt akarunk maradni. Persze lehet, hogy ott is ugyanez lett volna a vége, de legalább az esélyt megadhattunk volna egymásnak. Magunknak.” Rita (34)
Őszintének lenni
„Két éve ért véget egy kapcsolatom, és máig foglalkoztat a kérdés: mi lett volna, ha okosabban állunk a dolgokhoz. Néha csetelünk, és párszor kávéztunk is együtt az elmúlt hónapokban, és ilyenkor mindig azt érzem, hogy még rengeteg energia lett volna ebben a kapcsolatban, ha nem rontjuk el. Azt hiszem, az volt a gond, hogy a kezdetektől tele voltunk egymás iránt kimondatlan elvárásokkal. Egy tündérmeseként indult a kapcsolat, aztán hirtelen egyre több konfliktus adódott, amire mindketten nagyon gyakran reagáltunk sértődéssel, éretlen viselkedéssel. Végül egy év után szakítottunk. Pedig az egyetlen dolog, amit meg kellett volna tennünk, az az, hogy az első komoly konfliktus után leülünk, és nyíltan elmondjuk egymásnak, mit várunk el ettől a kapcsolattól, egymástól, és mi mit tudtunk nyújtani. Ma már annyival okosabban csinálnám!” Csilla (28)
Zárva tartani
„Több, mint egy évtizede kísért ennek a kapcsolatnak az emléke. Tipikus filmbe illő szerelem volt: egy olyan időszakban találkoztunk, amikor egyikünk sem akart elköteleződni. Könnyű flörtnek indult, és szerintem azért szerettünk egymásba, mert egyikünk sem ijedt meg attól, hogy a másik valami komolyat szeretne. Aztán pár hónap múlva ott álltunk, hogy: hűha, most mi lesz?! Én mindössze huszonnégy éves voltam, Erasmussal készültem fél évre külföldre. Ő harminckettő, és abszolút nem a diákéletet élte. Még csak három hónapja voltunk együtt, amikor elutaztam, és mindketten szándékosan lazára vettük a figurát. Majd lesz, ahogy lesz, írunk egymásnak, és meglátjuk, hogyan alakul a sorsunk, ha hazaköltözöm, de amíg ott vagyok, addig éljünk egyfajta nyitott kapcsolatban.
Én rettentően ráparáztam, hogy amíg én a két vadidegen lánnyal ülök egy aprócska szobában tőle több ezer kilométerre, addig ő a budapesti éjszakában csajozik. Szóval nem sokkal az érkezésem után összejöttem valakivel. És ezt el is mondtam neki. Szerintem csalódott egy kicsit, de próbálta nem kimutatni. Amikor aztán hazajöttem, már éppen volt egy félig komoly viszonya, aminek a lezárásában bizonytalan volt. Nem találtunk vissza ahhoz a lobogó érzéshez, amivel elváltunk, igazából fogalmunk sem volt, kik is vagyunk mi egymásnak. Végül szakítottunk. Sokat gondoltam rá az elmúlt években, de a sokk akkor ért, amikor tavaly nyáron összefutottunk. Elmondta, hogy együtt él valakivel, de a találkozó végén bevallotta, hogy még mindig sokat gondol rám, és nem találkozott még olyan lánnyal, aki iránt hasonlóan érzett volna. Hát én ugyanígy vagyok ezzel. Mindig azon jár az eszem, hogyha akkor okosabbak vagyunk, és nem vagánykodunk a nyitott kapcsolattal, talán mi lettünk volna egymásnak az igazi.” Jázmin (35)
