„Áltatják magukat azzal, hogy pont az ő gyerekük nem lehet drogos” - Egy drogfüggő édesanyjának lenni kínkeserves küzdelem

„Amikor a lányom tinédzser volt, Moszkvában dolgoztam. Szeretett volna beilleszkedni az új környezetbe, és úgy gondolta, az lesz a legegyszerűbb, ha elfogadja a drogot, amivel a társai kínálták. Akkoriban én erről mit sem tudtam, de jobb is, különben biztos belehaltam volna az aggodalomba. Az ismerőseim finom célzásokat tettek arra, hogy a lányom drogozik, de én nem vettem komolyan. Csak akkor lett számomra is világos, amikor hazaköltöztünk Magyarországra, és az iskolájából szóltak, pontosabban eltanácsolták. Őt a Megálló Csoport Alapítványhoz küldték, én pedig kétségbeesetten elkezdtem járni a Megálló önsegítő foglalkozásaira, ahol konkrét tanácsokat ugyan nem kaptam, hiszen nem is az a cél, de kiokosodtam, és rájöttem, hogy nem szabad hagynom, hogy a lányom velem éljen egy fedél alatt. A szerhasználatot akaratlanul is támogatom azzal, ha mindent – rezsit, lakhatást, ételt – a gyerek alá teszek. Nagy vívódások árán arra jutottam, hogy keresek neki egy albérletet.

Adtam neki negyvenezer forintot azzal, hogy ebből kell állnia az étkezését, de a következő hónaptól neki kell megkeresnie a rávalót. Valamikor aztán egy barátjával vettek drogot, mindketten beadták maguknak, majd a fiú elment a haverjaihoz. Rosszul lett, lefeküdt, hányt, és mire a többiek észrevették, mi történt, majdnem megfulladt a saját hányásában. Kómába esett és pár hét múlva meghalt. Összesen tizenhat éves volt. Ezt persze csak később tudtam meg.

Amikor újra találkoztam a lányommal, csontsovány volt, mint kiderült, egy hét alatt összesen egy liter tejet és két pudingot evett.

Miközben ebédeltünk, kibökte, hogy haza szeretne jönni. Én persze azt mondtam, szó se lehet róla, de követett hazáig, majd közölte, hogy rehabra akar menni. A Megálló Csoporttól, Oláh Pétertől kaptam egy telefonszámot, amit odaadtam a lányomnak. „Intézd el magadnak!” – mondtam. Csak több héttel későbbre kapott időpontot – leutazott az intézménybe, ami Pécstől huszonöt kilométerre volt.

A kettőnk kapcsolata a függőség időszakában eléggé megromlott. Ő meg sem hallotta, amiket mondtam, voltak rendőrségi ügyei rendbontások miatt, ráadásul lopott is otthonról, hogy legyen pénze kábítószerre. Utólag mesélte el, hogy mindent használt, amihez csak hozzá tudott jutni, még heroint is.

Szerintem minden anyának az fáj a legjobban, amikor szembesül azzal, hogy a gyereke drogfüggő. A ténybe szakad bele a szívünk. Sokáig kerestem magamban a hibát, hogy mit ronthattam el, de rájöttem, hogy egy gyerek nevelése borzasztó összetett dolog, és nem lehet tudni, hogy egy kedvesnek szánt megjegyzéssel milyen traumát okozunk nekik. Ő évekig hordott magában tüskéket, amiket később sikerült tisztáznunk. A Megálló Csoport és vezetője, Oláh Péter egyébként rengeteget segített nekem abban, hogy tisztábban lássam a szerhasználók világát és átértékeljem a lányommal való kapcsolatom.

Ő most már szerencsére jól van, nyolc éve józanodik, de persze tudom, hogy a dolog nem ér véget azzal, hogy nem drogozik – a szerhasználók élete folyamatos önismereti munka és a józanság egy életre szóló program.

Lett egy kedves párja, van egy négy és fél éves kislányuk, egy call centerben dolgozik, ahol német nyelven beszél, és számítógépes programokkal dolgozik. (Egyébként három nyelven beszél folyékonyan).

Józanodó függőkkel barátkozik, néha bejár a Megálló Csoporthoz, ahol bátorítják egymást és vigyáznak egymásra. Néha sajnálom, hogy nem tanult tovább, de ami nála kimaradt, azt talán az unokám bepótolja. A lányom tudatosan olyan magánóvodát és iskolát keresett és keresett neki, ahonnan lesz esélye arra, hogy külföldön tanuljon tovább, és felvegyék egyetemre.”

A szülőnek is változnia kell

„Amikor függő lesz a családban, a szülő és gyerek kapcsolata megbetegszik, titkokkal, vitákkal és hazugságokkal terhelt lesz. A beteg kapcsolat egyféleképpen tud változni: ha valamelyik fél változik. A szerhasználó nehezen tud változtatni a viselkedésén, viszont a szülő igen” – mondja Oláh Péter terápiás programvezető, a Megálló Csoport Alapítványkuratóriumi elnöke.

„A hozzátartozók sokszor kérnek arra, hogy mondjam meg, hogyan lehet észrevenni, ha valaki szer befolyásoltsága alatt áll. Nehéz dolog ez, már csak azért is, mert a fiatalok nem otthon használnak szert, így ezt az egészet nehéz elcsípni, ráadásul a drog- vagy alkoholhasználat kezdetben nem is túl látványos. Általánosságban elmondható, hogy ha valakinek véres, vizenyős a szeme, tág a pupillája, vagy ha változik a baráti köre, és hirtelen nem érdekli a korábbi hobbija, csökken a teljesítőképessége, esetleg a változó a hangulata, az gyanakodásra adhat okot.

Sajnos a szerhasználatban mindig benne van, hogy valaki meghal. Ha valaki eljön egy ilyen önsegítő programba, eljutott arra a pontra, hogy már önvizsgálatot tartott. Sokszor a szülők szeme előtt történik meg minden, ők mégis csak később veszik észre. Áltatják magukat azzal, hogy pont az ő gyerekük nem lehet drogos. Paradox, de néha az a segítség, ha nincs segítség.

Például, ha a szülő nem hagyja, hogy otthon éljen a gyerek, és nem tesz meg mindent azért, hogy meglegyen a kényelme.

Mert mi történik ilyenkor? A gyerek rájön, hogy nem is olyan egyszerű az élet, ha a drog mellett még a rezsit, a lakbért és a kaját is magának kell állnia. Fontos tudatosítani, hogy a probléma nem abban a pillanatban keletkezett, amikor a gyerek drogozni kezdett, és megoldani sem lehet egy csapásra a problémákat. Nincs értelme bűnbakot keresni, vagy hirtelen mindent megtiltani, viszont határozott fellépésre igenis szükség van.”

Szerző: Jónás Ágnes