Judit vagyok, a cukrász, és imádok sütni!

Hogyan kerültél kapcsolatba a sütéssel?


A sütés és a főzés iránti elköteleződésem hosszú évek óta jelen van a családban, egyfajta tradicionális hagyománnyá nőtte ki magát. A mai napig őrzöm a nagy- és dédanyáim családi, kézzel írott receptjeit. A sütés szeretetét a nagymamáimtól örököltem, akik soha nem az előírt alapanyagok hozzáadásával, hanem mindig érzésből készítették el a kedvenc finomságainkat. Ezt a hagyományt követem mind a mai napig én is. Ráadásul, mivel egy speciális glutén- és tejmentes diétát követek, még tetőzöm azzal, hogy soha nem kóstolok. Mindent illat és állag alapján tesztelek.

Eredetileg tanárként dolgoztál, aztán elvégeztél egy cukrász tanfolyamot.

Amikor még itthon éltem, egy kereskedelmi és vendéglátóipari szakközépiskolában tanítottam magyart és üzleti kommunikációt. Egy olyan osztálynak voltam az osztályfőnöke, ahol a diákok 90%-a cukrászatot tanult, így állandó betekintést nyerhettem a curkásztanulók mindennapjaiba. Osztályfőnöki minőségemben nagyon sokat látogattam őket a gyakorlati hetükön, ahol volt, hogy velük együtt sürögtem-forogtam a konyhában. Egy nap az egyik kolléganőm javaslatára határoztam el, hogy beiratkozom én is egy cukrászkurzusra.

Miért költöztél Angliába végül?


Eredetileg Pr-szakos diplomám van, így első körben az volt a terv, hogy elköltözünk Budapestre. Majd később mégis azt gondoltuk a férjemmel, mind nyelvtanulás, mind pénzkeresésből adódóan érdemes lenne megpróbálnunk egy ideig Angliában maradni. Több mint hét éve Southend-on-Sea-ben élünk, jelenleg itthon vagyok a kisbabámmal, előtte pedig az egyik helyi óvodának voltam a vezetője. Igazi angol tengerparti város, gyönyörű óvárosi résszel.

Miért pont ebben a városban telepedtetek le?


Az eredeti tervünk az volt, hogy Nottinghamben próbálunk szerencsét, mivel ott vannak ismerőseink. Végül a repülőn megismerkedtünk egy hölggyel, aki 1956-ban került Southend-on-Sea-be. Az ő javaslatára választottuk végül mi is ezt a várost az otthonunknak. Hamar felfigyeltem rá, hogy a cupcake sütik szabályosa megbabonázzák az itt élő embereket, mivel a sütés mindig is közel állt hozzám, illetve kíváncsi voltam, hogy mi lehet a titka, ezeknek a sütemények. Nagyrészt zsíros piskótából készülnek, teljesen egyszerű vajkrémmel, mégis van bennük valami különleges, ami az én fantáziámat is elkezdte mozgatni. Ennek köszönhetően kezdtem el különböző showkra, kiállításokra, kurzusokra járni, hogy minden apró sütési trükköt, trendet elsajátíthassak.

Miben különlegesek az általad készített cupcake-ek?


Az én sütijeim tésztája majdnem mindig meg van töltve valami különleges töltelékkel, vagy meglepetessel (bonbon, keksz, krém), és jön rá néha valamilyen krém vagy lekvár, majd az aktuális krém vajkrém. A vajkrém mellett nagyon sokszor használom a saját magam által kikísérletezett vajas pillecukorkrémet, habkrémet. 2012-ben a Cupcake of the Year versenyen például azért figyelt fel rám a zsűri, mert egy teljesen glutén- és lisztmentes gesztenyés sütivel neveztem, ami mind ízvilágban, formában megállta a helyét. Azóta több angol lapban is megjelentek a receptjeim, illetve a blogomon is rendszeresen megosztok az olvasóimmal különleges recepteket. Magyarországon megjelent könyvem pedig egy különleges ékszere az életemnek.

Egy könyv, amiben mindent megtalálsz, amit a cupcake készítésről tudni érdemes:

Horváth Judit: CSÉSZETORTÁK DÍSZMAGYARBAN

A jelenleg Angliában élő szerző könyve a Törökbálint Kiadó gondozásában jelent meg a napokban, melyben Judit könnyedén és gyorsan elkészíthető, látványos és mennyei csészetortácskái (cupcake-jei) mindenkit meghódítanak. Első magyar nyelvű süteményes könyvében így vall magáról és szenvedélyéről: "Ha cupcake-függőségemről és szenvedélyemről védőbeszédet kellene tartanom valaha is, az valahogy így hangoznék: Judit vagyok, cukrász és imádok sütni. A sütés számomra nemcsak afféle hobbi, hanem az örökségem. Sütök, mert élvezem, de főleg azért, mert a lényem elválaszthatatlan részévé, szinte a természetemmé vált. És sütök az illatokért, az ízekért, ami pedig a sütés elválaszthatatlan része, azaz természete és az emlékekért, amiket felidéz: az otthon, a szeretet, a család múltbéli és jelen idejű emlékét. Az érzések nosztalgiája gyakran motivál az emlékek felidézésére, és olyankor máris többet kívánok, mint az illatok és ízek emléke: az illatokat és az ízeket frissen akarom. Ez az összetett szenvedély irányít minduntalan a konyhába. Judit vagyok, cupcake-mániás. Mint mindenki más élete, az én mindennapjaim is tele vannak kérdésekkel, ám az én életemben a cupcake a válasz. Meggyőződésem, hogy egy remekbe szabott csészetortácskával hacsak egy kicsit is minden jobbá tehető."