A jóga az elengedés művészete

Ülök csukott szemmel a jógamatracomon és meditálok. Körülöttem a teremben sorstársaim, akik ugyanazon ok miatt jöttek el erre a hétvégi jógaelvonulásra, aminek a témája az elengedés. Van, aki a gyerekkori traumáit, múltbéli sérelmeit, rossz szokásait szeretné felszámolni, mások véget ért párkapcsolatukat, elvesztett munkájukat, régi álmaikat siratják. Az elvonuláson a jóga eszközeivel, az ászanák gyakorlásával, légzőgyakorlatokkal, meditációval és sok-sok okos beszélgetéssel szeretnénk továbblépni, megtalálni a kiutat a visszatartó helyzetekből, elengedni az életünkből olyan embereket, akik valaha fontosak voltak számunkra. Mi már eljutottunk odáig, hogy tudatosítottuk a problémáinkat és meghoztuk a döntést: változni akarunk. Csakhogy ez nem olyan egyszerű történet.

JELEZ A TEST

Én azért vágtam bele az elengedés kemény belső munkájába, mert zavaró testi tüneteim lettek, amelyek elgondolkodtattak. A járvány kitörése után fájni kezdett a térdem, és egyre nehezebben ment a mozgás. Mivel hónapok óta nem javult az állapotom, annak ellenére, hogy az orvosok szerint nem volt nagy baj, szakemberek segítségével elindultam az önismereti úton, aminek egyik állomása az intenzív jógagyakorlás. „A veszteségek megélésének és a gyászfolyamatnak nagyon erős testi tünetei lehetnek, amelyek gyakran előbb jelentkeznek, minthogy az illető a helyzet lelki részével foglalkozna. Az is előfordul, hogy ezek a lelki feldolgozás után is még jó ideig eltarthatnak. Nem mindenkinek vannak azonnal testi tünetei, gyakran a fáradékonyság és alvászavar utal arra, hogy az illetőnek változtatnia kell a helyzetén. Az ember ilyenkor ösztönösen próbál örömforrást, erőt nyerni valahonnan, ami a mi kultúránkban gyakran az étel vagy az alkohol lehet. Ezek a megváltozott szokások aztán megint hatnak az egészségre, állítja dr. Papp-Zipernovszky Orsolya egészségpszichológus.

AZ IDŐ MAJD MINDENT MEGOLD

Kívülről nézve nem ugyanaz elveszíteni egy szerettünket, lezárni a párkapcsolatunkat, elköszönni a munkahelyünktől, elengedni a családi hagyományokat. Közös azonban a vesztesség érzése, az elengedés összetett érzelmi folyamata. A gyászmunkát, ami ezzel jár, nem lehet megspórolni. „Az elengedés veszteséggel jár, és ha veszteség ér minket, hajlamosak vagyunk úgy érezni, ez egy visszafordíthatatlan folyamat, nem tudunk vele mit kezdeni, el kell viselni, ki kell várni. Majd azt hihetjük, az idő segít. De az idő önmagában nem segít, a lelki munka az, ami a megoldást hozza. A gyászfeldolgozás módszerben, amit én is képviselek, minden veszteség egyedinek számít, akkor is, ha ugyanaz az ember veszít el különböző személyeket, dolgokat, mivel az azokhoz fűződő kapcsolata különböző. Ugyanígy, ennek az elengedése, feldolgozása is más és más. A módszer egyik fontos lépése, hogy közelről megvizsgáljuk a kapcsolatunkat az elvesztett személlyel, helyzettel, dologgal. Végiggondoljuk, hogy milyen érzelmi hatások értek a kapcsolat alatt, és megnevezzük ezeket. A pozitívot és a negatívot egyaránt. Egy speciálisan előkészített levelet írunk neki, és ezáltal teljesedik be érzelmileg a kommunikáció vele.”

HOZD MAGAD A JELENBE!

A jóga ajánlása az elengedéshez nagyon egyszerű: tölts minél több időt a tudatoddal a jelenben. Brávácz Alexandra jógaoktató szerint: „A jóga abban különbözik más mozgásformáktól, hogy az ászanák kivitelezésekor vagy a légzőgyakorlatok alkalmával azzal törődünk, ami éppen velünk történik. Folyamatosan figyeljük magunkat, a tudatunkat a jelenben tartjuk, ami egy semleges terület. Ha a jógamatracon meg tudjuk teremteni ezt a fajta koncentráltságot, idővel ezt az életünk más területére is át tudjuk vinni. Önuralmat tudunk gyakorolni a hétköznapokban.” „Akkor megy igazán az elengedés, amikor megtaláljuk a belső szabadságunkat, és ez önbizalommal ruház fel minket. A jóga eszközrendszerén túl vannak más lehetőségek is erre. Például, hogy újra felfedezzük magunkban a kreativitást, elkezdünk egy teljesen új hobbit, egy alkotó, teremtő tevékenységet, ami által új önazonosságra teszünk szert. Vagy hasznossá tesszük magunkat olyan környezetben, ahol másoknak szüksége van ránk. Olyan embereknek segítünk, akiknek komoly fizikai fájdalmai vannak, vagy nélkülözésben élnek. Ilyenkor szembesülünk azzal, hogy nem is olyan rossz a saját életünk” – foglalta össze dr. Papp-Zipernovszky Orsolya.

Akkor megy igazán az elengedés, amikor megtaláljuk a belső szabadságunkat, és ez önbizalommal ruház fel minket.

AZ ELENGEDÉS ÉRZELMI STÁCIÓI

Bár minden gyászfeldolgozás más és más, korábbi elméletek a hasonló érzelmi reakciókat fázisokkal írták le, amelyeket nem lehet élesen elkülöníteni, és mindenkinél egyedi módon jelenhetnek meg.

1. A TAGADÁS Amikor megtudom, hogy elvesztettem, vagy el fogok veszteni valamit. Talán el sem hisszük a hírt, sokkos állapotba kerülhetünk általa. Ilyenkor az érzelmek uralkodnak, a racionalitás háttérbe szorul.
2. A DÜH Mérgesek vagyunk a helyzetre, haragszunk az illetőre, akit el kell engednünk, vagy másokra, esetleg saját magunkra.
3. AZ ALKUDOZÁS Amikor a harag csökken, jön az alkudozás szakasza. Felmerül bennünk a kérdés, mit kell tennünk, mit tehetünk azért, hogy ne következzék be az elengedés. Vagy hogyan lehetne visszacsinálni azt, ami már megtörtént.
4. A FÁJDALOM MEGÉLÉSE Amikor felismerjük a veszteséget, és ez ismét fájdalmas érzésekkel jár. Fáradtság, melankólia, enyhe depresszió, alvás- és evészavar lehetnek a tünetei. Ez a szakasz lehetőséget ad az érzelmi feldolgozásra. Ha ez az időszak túl hosszúra elnyúlik, feltétlenül forduljunk szakemberhez.
5. AZ ELFOGADÁS Ebben a fázisban megbékélünk a vesztességgel, felmérhetjük, hogy mit tanultunk a helyzetből, és visszanyerhetjük önbizalmunkat.

A cikk eredetileg a GLAMOUR magazin 2022-es májusi Tedd mellékletében jelent meg.

Szöveg: László Kriszta