Ha így kommunikálsz a szerelmeddel, örökké tart majd a kapcsolat
Létezik egy olyan módszer, melynek hatására kommunikációs partnerünk „megszelídül”, a kapcsolatok helyrebillennek, és ráadásul a párkapcsolatokban is szuperül alkalmazható.
Ezeket láttad már?
A módszer hazánkba a pedagógia oldaláról robbant be a rendszerváltás környékén, de Thomas Gordon és felesége, a szociológus Linda Adams révén ma már több könyv és tréning segíti a Gordon-féle kommunikációs modell elsajátítását. A Gordon Kiadó vezetőjével, Kiss Évával beszélgettünk, aki maga is Gordon-tréner. A jó párkapcsolat alapja a jó kommunikáció, fejleszd a segítségünkkel!
Az első emlékem a Gordon-módszerről édesapám kötelező olvasmánya, a P.E.T. volt, aztán én is megismerkedtem a főiskolán a tanítás során az alapelvekkel. Ön hogyan találkozott vele?
Nekem is a munkámhoz kötődik. 1988-ban szereztem meg a diplomám a Budapesti Tanítóképző Főiskolán, ahol már hallottam a „Gordonról”, aztán pedig elkezdtem tanítani. Az első osztályom előtt állva, huszonéves, gyermektelen, kezdő pedagógusként rögtön az érdekelt, hogy miként tudom létrehozni azt a kapcsolatot, amiben a gyerekek elfogadnak engem és persze az is, hogy a szülők mitől fognak engem elfogadni. Pont akkor tartották a Gordon-módszer első képzéseit Magyarországon, merőben új volt ez a szemlélet. Gordon kommunikációs módszerei napi szinten aprópénzre válthatók. Később, amikor anya lettem, a gyerekeimet már teljesen ebben a szemléletben tudtam nevelni.
Első beszélgetésünk alkalmával említette, hogy találkozott magával a módszer alapítójával, Thomas Gordonnal is. Gondolom, kedves emlék.
1991-ben a férjemmel elutaztunk az Egyesült Államokba. A Gordon-intézet San Diego közelében, Solana Beachen található. Én akkor már képzett Gordon-instruktor voltam, lelkes attól, hogy tanulhatók ezek a készségek: hogy a gyerekekkel együttműködni akarjunk és ne elnyomni őket. Viszont az igyekezet ellenére is gyakran beleütközhetünk az elején abba, ami a neveltetésünkből sokunknak adódik: a tekintélyelvűségbe. Mi még akkor voltunk jó gyerekek, ha feltétel nélkül követtük a felnőttet. Én erről már máshogy gondolkodtam, szerettem volna a gyerekekkel partneri viszonyba kerülni. Meglepő volt, hogy magával az alapítóval, Thomas Gordonnal is találkoztunk, aki nagy nyitottsággal fordult felénk és sokat jelentett neki, hogy Kelet-Európából egy fiatal pár csak az ő módszere miatt odautazik. Egy év múlva eljött Magyarországra, - egyébként többször is járt itt -, átvettük a könyvek kiadását is, így hát több mint harminc éve foglalkozom a módszerrel.
Ha az általános emberi kapcsolatok szempontjából egy teljesen laikusnak kellene elmagyaráznia: mi a Gordon módszer lényege?
A kommunikációs szokásainkban tudattalanul is benne van, ahogy gondolkodunk a kapcsolatokról, és ha egy kapcsolatban azt érezzük egy idő után, hogy ebben nem járunk jól, akkor előfordulhat, hogy ez azért van, mert nem kommunikáljuk egyértelműen, hogy nekünk mi a jó vagy mi nem. Az, hogy a kapcsolatainkba hogyan növünk bele, mégis a gyerekkorunkból, a szülő-gyerek kapcsolatból jön, ezért különösen fontos, hogy a gyerekek felé megváltoztassuk a kapcsolati szokásokat. Ha viszont fiatal felnőttként szeretnénk jobban boldogulni, a Gordon-készségekkel elérjük, hogy kerüljünk tisztába a saját igényeinkkel.
Mi fontos nekem a munkahelyemen, a párkapcsolatomban? Tudjam ezt jól megfogalmazni, mert amíg ez nem megy, addig nem biztos, hogy az érdekeim szerint tudok viselkedni a kapcsolatban. Létrejön a Gordon-módszer tanulásakor egy igazi befelé figyelés, önreflexió is: nem csak arra figyelünk, hogy például az ismerőseink mit posztolnak az Instagramra, Facebookra és ahhoz kell-e hasonlítanunk vagy nem. A Gordon egyik eszköze az én-üzenet: magamról szóló kommunikációval kifejezem, hogy én mit várok el. Sokszor ezeket a konkrét dolgokat nem mondjuk ki, mert tartunk tőle, hogy vajon a másik mit szól hozzá. Ha ki tudom mondani hibáztatás nélkül, hogy nekem mi lenne a fontos, akkor leadtam már az idegességből, s valószínűleg képes leszek a kommunikáció másik részét is alkalmazni: az értő figyelmet. Meg tudom hallgatni a másikat nyitottan, és így létre tud jönni köztünk egy problémamegoldó beszélgetés.
Ha ezt kiterjesztjük a párkapcsolatokra: szokott lenni klasszikus alaphelyzet, amit egy tanfolyamon elővesznek és elemeznek, hogy miként lehetne jobban csinálni egy párnak az adott szituációt?
A Be Your Best! tréningünk főleg fiataloknak szól. Arra fókuszál, hogyan tudjuk a legjobban megélni magunkat a párkapcsolatunkban, hogy várhatóan hosszú távú legyen és sikeres. Örökzöld téma például a pénzkérdés, akár együtt élő felek között is. Sokszor nem képesek kialakítani a közös gazdálkodást a párok, mintha valamiképp a szabadságuk záloga lenne, ha nem hoznak létre egy közös kasszát. Előbb-utóbb ebbe beleférkőznek titkolózások. Érzékeny ügy az is, hogyan tartsák meg a korábbi barátságokat. Sokszor a nők elkezdik otthonra kötni a párjukat, és gyanakodva néznek minden sörözésre, de hasonló fordítva is előfordul.
Úgy gondolom, hogy ha egy párkapcsolattól azt szeretnénk, hogy megmaradjon hosszú távon és nyugodtan gyerekeket merjünk vállalni, ezekben a személyes szabadságot érintő kérdésekben közös értékrendre kell jutnunk. Ez a kapcsolatokban nagyon lényeges: a közös értékrend és az eltérések tiszteletteli elfogadása. Létezhet-e egy kapcsolat úgy hosszú távon, ha akár például politikai kérdésekben különböző az értékrendje a két félnek? Számít-e, hogy a szüleihez ki mennyire akar igazodni, beállnak-e a klasszikus anyósom-apósom helyzetek, vagy létrejön a fiatal pár között az a belső kommunikációs tér, ami biztonságot ad?
Vegyünk egy klasszikus párkapcsolati szituációt: a nő nem örül neki, hogy a párja gyakran eljár haverjaival. Ennek a nem-gordoni kommunikációja gondolom az, hogy „te sosem vagy itthon, nem igaz, hogy nem bírsz egy péntek este itthon maradni!” Mi a Gordon szerint a helyes közlés?
Magamba kell nézni ahhoz, hogy meg tudjam mondani a páromnak, miért bajom nekem az, hogy megint elmegy fallabdázni a barátjával. Túl sokat vagyok egyedül, ezt érzem? Aggódom amiatt, hogy jobban szeret mással lenni, mint velem? Valójában ezeket kellene kimondani. Habár nem akadályoz valamilyen szükségletemben, de mégis bánthat ez a dolog.
Gordon azt tanácsolja, hogy ezt ne az adott problémahelyzetben kezdjük el megbeszélni, hanem egy másik alkalommal, amikor ezen kívül vagyunk. De ez annyira nehéz…
Igen, eleinte. Persze megpróbálhatjuk az ajtóban állva megbeszélni, de ő épp siet, tehát esélyes, hogy dúlva-fúlva elmegy, én meg rosszkedvűen itthon maradok, és mindkettőnk ezt a negatív érzést hizlalja magában. De lehet azt mondani, hogy annyira szeretnék majd veled erről beszélni – nem most, amikor indulsz, de ilyenkor mindig azon kapom magam, hogy sajnálom, hogy elmész.
De közben nem akarlak akadályozni, csak jó lenne arról beszélni, hogy mi az, ami engem zavar. Ez lehet egy jó felvetése a dolognak: valamit átküldtünk a másikhoz, jeleztük a nyitottságot, hogy beszélni akarunk róla és nem leszidni akarjuk őt rövid úton; időt is nyertünk, ugyanakkor a másiknál is kicsit ott van a dolog, ő sem felkészületlenül esik a helyzetbe.
Gyanítom, ez a fajta kommunikáció magas érzelmi intelligenciát is feltételez. Akkor is működik a Gordon-módszer, ha csak az egyik fél alkalmazza, vagy csak akkor, ha a másik is?
Hetven százalékban inkább nők jönnek a tanfolyamainkra, amiből kitűnik, általában az egyik fél az, aki tudatosabban akar foglalkozni a kapcsolati kommunikációval. Viszont így is tud változtatni. Az egészséges kommunikáció azon alapul, hogy ki tudom fejezni a szándékaimat, és meg tudom hallani a másikat. Ez a két dolog egyformán lényeges: hogy értő figyelemmel nyissunk a másikra, hogy nemcsak a szavait vesszük, hanem az egész érzelmi üzenetét. A férfiakról tudjuk, hogy kevésbé verbálisak, ez inkább feminin tulajdonság. Arra viszont a férfiaknak is szükségük van, hogy megértést kapjanak. Hangsúlyokból, elfordulásból, félrenézésből kivesszük az üzenet azon részeit, amiből láthatjuk, hogy a másikat valami kényelmetlenül érinti, és ezt ilyenkor visszajelezhetjük szóban. Így kétirányúvá, élővé válik a kommunikáció, mindketten bevonódunk.
Meg tudják tanítani a nők a partnereiket erre a módszerre, ha egyedül tanulják meg?
Általában az történik, hogy ha jól csináljuk, a mintánk átmegy a másikhoz. Kezdi észrevenni, hogy nem puffogósak a beszélgetések és kezdi érdekelni, hogy miért. A kapcsolatról és a kommunikációról együtt tanulni akkor nagyon időszerű, amikor gyereket vállalunk, mert akkor ketten állunk neki a kapcsolatnak és előbb-utóbb előkerül, miben különböző az elfogadásunk, és ezt érdemes tudatosítani.
Egyre feszültebb a világ. Nem egyre nehezebb ezt jól csinálni? Mintha a Gordon-módszer helyes alkalmazásához kellene egy lelassult pillanat.
Két dolgot szűrtem le figyelve a kapcsolatokat a karantén-időszak alatt. Egyértelművé vált, hogy hiányoznak nekünk a közeli emberi kapcsolataink, ami nagyon jó hír! Ez azt is jelenti, hogy hajlandóak vagyunk egymásért erőfeszítésekre. A másik a skála ellenpólusa: a hatóságok és segítő szervezetek mérték, hogy növekedett a családon belüli erőszak esetszáma. Azok a kapcsolatok, melyek alapjaikban nem mentek jól, elmozdultak a negatív extremitások felé; melyekben azonban ott van a pozitív tartalék, sokra képesek. A Gordonnal az egész skálán tudunk segíteni. Valóban, egy kicsit le kell lassítani magunkat, és meg kell teremteni az időt, hogy rá tudjunk figyelni a másikra. Az előzékenységgel lehet indítani: én megtalálom az időt és a türelmet, hogy figyeljek rád, és akkor viszonzásul is ezt fogom kapni.
