3 egyértelmű jel, hogy nem illetek össze a másikkal
Legtöbben igaz szerelemre, harmonikus párkapcsolatra vágyunk, azonban a kölcsönös szimpátia, vonzalom sajnos nem jelenti azt, hogy hosszú távon is működni fog a kapcsolat. Olvasóink elmesélik, ők honnan ismerték fel, hogy nem illenek össze.
Ezeket láttad már?
Nincs rá tökéletes recept, hogyan találjuk meg magunknak azt a társat, aki minden téren illik hozzánk, mindenkinél egyénfüggő, mitől válhat egy kapcsolat kiegyensúlyozottá. Az viszont biztos: egy jó kapcsolatban biztonságban érzed magad, törődnek veled, figyelnek rád, nem akarják megváltoztatni a személyiségedet, és nem hagyják, hogy a közvetlen környezet túlságosan beleszóljon a közös életetekbe. Anna, Bianka és Zorka története nagyon jól tükrözi, hogy bizonyos helyzetekben inkább jobb egyedül, mint egy olyan emberrel élni az életedet, aki valójában nem illik hozzád.
Nem kezelt egyenrangú félként
„Danival óvodás korunk óta ismerjük egymást, kamaszkorunktól fogva folyamatosan csapta nekem a szelet, de én valamiért mindig csak barátként tekintettem rá. Az évek alatt jöttek-mentek a párok az életünkben, sokszor egymás vállán sírtuk ki az éppen aktuális csalódásainkat, sérelmeinket. Közel a harminchoz egy újabb szakítás, majd egy átborozott este után valami megváltozott köztünk, rájöttünk, hogy nekünk egy párként kellene folytatnunk a jövőnket. Elmondása szerint hiába voltak szebbnél szebb nők az életében, mindig is én voltam neki az a bizonyos nagy ő, akivel hosszú távon el tudja képzelni az életét. Azóta sajnos már nem vagyunk együtt, mivel a közös párkapcsolat alatt a felszínre törtek olyan tulajdonságai, amit barátságunk alatt korábban nem tapasztaltam.
Kiderült, hogy egy nárcisztikus, érzelmileg labilis személyiséggel állok szemben, akinek a saját akarata felülír mindent. Bő egy év után feltettem magamnak a kérdést: miért kellene egy olyan férfivel leélni az életemet, aki nem egyenrangú félként tekint rám, aki mindig csak üres ígérteket tesz, de valójában a saját feje után megy és minden esetben rám akarja erőszakolni az akaratát? Álmomban sem gondoltam volna róla, barátként mindig annyira kedves, figyelmes volt velem. Bármennyire is fájt, egy ponton meg kellett hoznom a döntést, ki kellett mondanom magamnak: nem maradhatok tovább vele. Azóta egy életre megtanultam, jobban szeretem magamat annál, minthogy benne ragadjak egy olyan kapcsolatban, ahol érzelmileg bántanak és nem kezelnek egyenrangú félként.” Anna
Egyszerre több lányt szeretett
„Egy buliban ismerkedtem meg Tibivel - azonnal levett a lábamról a dumájával. Másnap randiztunk, úsztam a boldogságban, tényleg nem láttam a rózsaszín ködtől, azt hittem, végre megtaláltam azt a férfit, akivel biztonságban képzelhetem el a jövőmet. Sajnos már az első hónapban kiderült, sajnos ő nem az én emberem. Néhány hét után bevallotta, a poliamoria híve, és valójában mellettem van még egy másik barátnője is. Alapvetően egy nyitott, elfogadó embernek tartom magam, de a saját párkapcsolataim terén nem tudnám elképzelni, hogy a páromnak egyszerre akár több kapcsolata is legyen mellettem. Ultimátumot adtam neki, ha nem változtat, nem tudom vele tovább folytatni. Égre-földre esküdözött, mindent megígért nekem, hogy a jövőben minden más lesz.
Ma már tudom, akkor véget kellett volna vetni az egésznek, nem kellett volna naivan elhinnem, hogy értem képes lenne megváltozni. Két hónap után egy kávézóban, egy másik lánnyal enyelegve buktatta le a legjobb barátnőm. Fényt derült rá, hogy végig hazudott, titkokban a hátam mögött tovább folytatta az előző életét. Még aznap este szakítottam vele, biztos voltam benne, hogy ez lesz életem legjobb döntése. Azóta újra rámtalált a szerelem, és végre egy olyan társ van mellettem, akinek minden téren én vagyok az egyetlen.” Bianka
Nem volt képes felnőni egy kapcsolathoz
„Az interneten kattantunk egymásra Dáviddal, már az első üzenetváltás alkalmával megosztotta velem, még nem költözött külön a szüleitől. Nehezen tudtam volna elképzelni magam egy hasonló szituációban, mivel már tizennyolc éves koromban kirepültem a családi fészekből, de bármennyire is zavart, úgy gondoltam, adok egy esélyt neki. Minden találkozás alkalmával nagyon kedves, figyelmes volt, rendkívül romantikusan teltek az együtt töltött pillanatok, tényleg a tenyerén hordozott. Közel két hónap eltelte után meghívott a családi házukba, szeretett volna bemutatni a szüleinek is, ekkor csapott először arcon a valóság. Rádöbbentem, hogy a szülei egyáltalán nem kezelték felnőttként, mindenbe beleszóltak, gyakorlatilag ők irányították a fiúk életét, amit ő egyáltalán nem bánt, sőt kifejezetten jól érezte magát ebben a számára rendkívül kényelmes helyzetben.
Ki ne érezné magát jól egy olyan helyzetben, ahol mosnak, főznek rád, lesik minden kívánságodat? Az már más kérdés, hogy ellenben beleszólnak minden döntésedbe és valahogy úgy befolyásolják a dolgokat, hogy minden nap megerősítsd magadban: az otthon melege a legjobb választás számodra. A családjával töltött idő előrevetítette a közös jövőnket, ahol valószínűleg nekem kell majd kompromisszumot kötnöm, nekem kell a páromhoz és egyúttal a szüleihez alkalmazkodni. Még két hasonló közös élmény után biztos voltam benne, nincs szükségem egy olyan férfira, aki a szülei árnyékában él és nem képes egy kapcsolathoz felnőni.” Zorka
