Ismerd meg a mezítlábas trénert, Csaba Lucas-t!

Ahogy ránézek azonnal a klasszikus film címe ugrik be: Magas szőke férfi, felemás cipőben. De Csaba nem hogy felemás, hanem semmilyen cipőt nem visel. "A cipőben nem érik ingerek a lábfejet." – magyarázza az egykori győri kenus fiú, mikor észreveszi a lábára tévedő pillantásomat. "A talpadon lévő sejtek nyomásérzékelése téves üzenetet küld az agynak cipőben arról, hogy milyen terepen vagy és így nem tud megfelelően kommunikálni a lábfej és az agy." Azt is hamar megtudom, hogy Csaba maratont is fut mezítláb, ami szerinte nem nagy dolog, mert állítása szerint ez csak része az egésznek, annak a komplex rendszernek, amiben az életet - a természettel összhangba hozva - harmóniában él. Nem kérdőjelezem meg a hitelességét, amikor elmeséli, hogy ez a munkája is. Cégével, a MAW (Modern Age Warriors) ezt a világnézetet és a hozzá kapcsolódó technikákat adja tovább elismert Los Angeles-i trénerként kliensei - a világ legbefolyásosabb üzletemberei és sportolói számára. De miből is áll pontosan ez a tréning? A válasz nem egyszerű. Csaba saját maga alkotott meg egy összetett rendszert és ennek mentén személyre szabható terápiát, amely gyökeresen változtatja meg a klienseinek az önmagukhoz való viszonyát. Egyfajta belső, lelki, önismereti utazást kínál – de nem sétahajóval, hanem kőkemény vadvízi evezéssel - a legfélelmetesebb belső vízeken.

"A határokat, hogy mire vagyunk képesek, mi szabjuk meg saját magunknak. Az én feladatom az, hogy megpróbáljam megmutatni a klienseimnek, hogy hogyan tudják távolabb tolni, kitágítani a saját határaikat, amiket a család, kultúra, a munkahelyi és szociális közeg együttesen hozott létre körülöttük. Amikor az adott kultúrában, a saját magad által kialakított közegben éled az életedet, akkor ezek a korlátok körbefonják az egész életedet és ebből elég nehéz kiszakadni."

És ezek az utazások sokszor nem csak képletesen értendőek. Csaba a klienseit – természetesen a beleegyezésükkel – életveszélyes utazásokra viszi magával az anyatermészet legmélyebb bugyraiba. Járt már a munkája során a dél-amerikai esőerdők közepén, afrikai prérin és erdőben, a Death Valley sivatag olyan részén, ahol a madár sem jár, nemhogy turista. Amikor egy klienssel (legyen az egy óriás vállalat vezetője vagy egy válogatott csapatkapitány) egy utat tervezek, akkor az mindig arról szól, hogy kiszakítsam őt a megszokott közegéből - ha úgy tetszik a komfortzónájából - és eltávolítsam a saját maga alkotta korlátoktól, amelyeket kialakított magának fizikálisan, szociálisan, mentálisan.

Voltál már életveszélyes helyzetben? – kérdezem. Többször is. Afrikában volt egy emlékezetes eset. Az egyik kliensemet vittem az őserdőbe és oroszlán lábnyomokat követtünk. Egy helyen megálltunk beszélgetni és ez a vadonban veszélyes, mert az állatok így tudják, hogy ott vagy... A majmok kiabálni kezdtek felettünk, ezért tovább indultunk. Ekkor a nyomkövetők, akik velünk voltak, meglátták, hogy a lábnyomok visszafordultak. (Az oroszlánok a majmok miatt visszamentek megnézni, hogy mi folyik ott...) Felnéztünk és azon kaptuk magunkat, hogy farkasszemet néztünk két hatalmas hím oroszlánnal. Ez az a pillanat, amikor tudni kell, hogy hogyan kell csúcsragadozóként viselkedni. – jelenti ki magabiztosan. Gondolom, azért megugrott az adrenalin szinted... – teszem hozzá kételkedve. Úgy tudnám leírni, hogy akkor nem azon gondolkozol, hogy vajon mit fogok ma vacsorára enni... vagy hogy időben kint legyünk a reptéren hazafelé... De Csabáék kijöttek a helyzetből. Nagyon fontos, hogy higgy magadban. Azt kellett éreztetni az oroszlánokkal, hogy te vagy a helyzet ura. Ilyenkor nem lehet elfutni, lassan mozogva hátrálni. Kommunikálni kell, hogy az oroszlán megérezze, hogy te vagy a felette álló csúcsragadozó. Amikor életet veszélyeztető szituációban vagyunk a kliensemmel, akkor jön jól, hogy nem először élek át ilyesmit és értek ahhoz, amit csinálok. Nem lehet, hogy ugyanolyan egyensúlyi állapotban legyek, mint ő. Példaként kell szolgálnom.

Ekkor egy pillanatra elképzelem, ahogy a felhőkarcolók csupa üveg irodájából irányító cégvezető borostásan, leharcolt és agyonizzadt ruhában néz farkasszemet az afrikai hímoroszlánnal és kérem Csabát, hogy mondjon neveket, de visszautasítja a kérést. Neveket nem említhetek, de csapatokat tudok mondani. Dolgoztam például a Borussia Dortmund játékosaival, a Los Angeles Lakers-szel és Kanada világbajnok női softball csapatával. Adódik a kérdés, hogy másabb-e nőkkel dolgozni. Érdekes kérdés – gondolkozik el. – Nem attól függ, hogy milyen technikát választok, hogy nő vagy férfi az, akivel dolgozom. Minden klienssel, legyen az egy személy vagy egy csapat más dolgozni és mindig úgy érzem, hogy újra fel kell fedeznem a kereket. Meg kell találnom a kulcsot az adott emberhez (emberekhez), ki kell alakítani a személyre szóló stratégiákat, hogy sikeresen tudjunk együtt működni.

Csaba a munkája során nem csak a klienseinek adja át empirikus tapasztalatait az önismereti utazásokról, hanem önmaga határait, rejtett kincseit is újra és újra felfedezi. Amikor arról kérdezem, hogy hol vannak az ő határai, érdekes választ ad. "Az elmúlt húsz évben volt alkalmam együtt dolgozni sámánokkal az esőerdőkben. Az ő ismeretük olyan töretlen kultúrából jön, ahol apáról fiúra száll az a tudás, amely több száz vagy akár ezer évre megy vissza. Ezek az emberek érzékenyek a rezgésekre, az energiahullámokra és ők mindent meg tudnak neked mutatni. A saját határaimat is általuk éreztem meg. Ha ők vezetnek téged, akkor át tudsz menni a másik oldalra is. Meghalsz minden szempontból, fizikálisan is. Nehéz ezt elmagyarázni, mert a mi civilizált, modern világunkban ilyen állapot nem létezik. Nincs olyan, hogy felmégy a Google-re és rákeresel. Leginkább úgy tudom elmagyarázni, hogy idős korodban megnézed magadról a gyerekkori fotóidat, aztán a fiatalkori képeidet, a középkorút és az időskorit. Minden alkalommal azt mondod, hogy ez én vagyok. Az az érdekes, hogy valami összeköti ezt a négy életkort, annak ellenére, hogy az összes sejted, ami akkor volt az már halott a következő fotóig. És mégis úgy érzed, hogy van valami, ami összeköti azokat a sejteket, amikor akkor léteztek, de már nem léteznek. Tehát akkor ki az, aki azt mondhatja, hogy amikor száz évesen meghalsz, akkor teljesen megszűnsz létezni, csak azért, mert azok a sejtek, amelyek akkor alkották meg a fizikai valódat, azok elpusztultak...? Szóval ez az, amit meg lehet tapasztalni egy tradicionális sámán rituálén keresztül. És amikor megtapasztalod, akkor felszabadulsz. Mert rájössz, hogy a határaid nem ott érnek véget, ahol a sejtjeid. Hanem van valami más is..."- a szavai súlyosan rezonálnak a könnyed kaliforniai napsütésben és egy pillanatra a létértelmezés végtelen terében találom magamat. Csaba tovább magyaráz.

"A képességek, amik minden ember genetikájában benne vannak, azok sokkal nagyobbak, mint amit elsőre el tudunk képzelni. Például, ha megkérdezek néhány embert, hogy le tudnál-e futni egy félmaratont, akkor lesz, aki azt mondja, tuti nem, a másik, hogy talán, a harmadik, hogy annyit biztosan. Ha azt kérdezem, hogy mi a helyzet egy teljes maratonnal, akkor a legtöbben azt mondják, hogy ahhoz már eléggé meg kell nyújtanom magam. De én ismerek olyan embert, aki lefutott 17O Maratont 115 nap alatt a Saharában..."

Csaba cégét a világjárvány sem igazán rengette meg, bár egy afrikai és egy dél-amerikai útról le kellett mondani idén. "A járvány nem változtatott a cégem formátumán és a munkámon sem sokat, mert sokat dolgozom videón mindenkivel. Amerikán belül ugyanúgy utaztunk a klienseimmel. Voltunk többször a Yosemite Nemzeti Park nem turisták által látogatott részein, a vörösfenyők vidékén és idén is megfordultunk a Death Valley keményebb helyein." Nem hagyhatom ki, hogy sármos vasember megossza velem saját a tanácsait a járvány elleni küzdelemmel kapcsolatban. "Az emberek azt gondolják, hogy maszkkal, gumikesztyűvel, fertőtlenítőszerekkel megvédhetik magukat. Nyilván ezek fontosak, mert most tűzoltás van, de erről a vírusról nem tudunk sokat jelenleg, nem igazán tudjuk kontrollálni. Amit viszont mi tudunk kontrollálni az életünkben az az, hogy egy nagyon robosztus immunrendszert kell kialakítanunk. A mai embernek általában az az elképzelése, hogy az normális, ha időnként megbetegszik, elkap egy náthát. De ez nem normális. Egy egészséges ember soha nem betegszik meg. Olyan nincs, hogy kimégy a természetbe és találsz egy oroszlánt, aki most éppen egy hétig beteg, mert náthás. Szerintem elsősorban nem modern eszközökkel és kell magunkra gondot viselni, hanem követni kell a természet szavát, hiszen annak vagyunk a részei. Nem kell csak a közeli múltba visszatekinteni kicsit, amikor nagyobb harmóniában éltünk a természettel és még nem voltunk tőle annyira eltávolodva. Magyarországi, gyerekkori emlékem például, hogy idénygyümölcsöket eszünk. Vagy ott van a téli disznóvágás a sok hússal. Itt Los Angelesben már nem igazán emlékeznek az emberek arra, mikor minek volt idénye, mert fél évszázada minden évszakban minden elérhető a szupermarketekben. Ez a kikövezett út ahhoz, hogy egyre jobban eltávolodjunk a természettől."

De Csaba nem volt mindig ennyire a természet gyermeke, korábban Hollywood is megtalálta; 2001 - 2013 között számos amerikai produkcióban szerepelt színészként például Eddie Murphie és Owen Wilson mellett az Én a kém-ben, de szerepet kapott a Gossip Girl sorozatban is. Sikeres sorozatszínésznő feleségét, Winter Ave Zoli-t is a filmszakmában ismerte meg. A gyönyörű amerikai színésznővel két gyermekük született. Az ünnepelt tréner, boldog férj és családapa szerencsére az elhivatottságban sem veti el a sulykot és tudja, 'hol vannak a határai'. Megnyugtat: "Tudod, ha átmulatok egy éjszakát a barátaimmal, akkor inkább kihagyom a reggeli futást... – mondja nevetve. Az is a természet szava, hogy ne zsákmányoljuk ki a testünket és ne sanyargassuk pusztán mániás kötelességtudatból!"

Vida Virág