Így születik portréból egyedi, szívből jövő ajándék, ami téged is elvarázsol – interjú Pernyész Dóra grafikussal
Kevesen mondhatják magukat olyan szerencsések, hogy már gyermekként tudják, mivel szeretnének a későbbiekben foglalkozni, és az álmuk felnőttként valósággá is válik. Így történt Pernyész Dóra esetében is, aki mesekönyv illusztrátornak készült, mára pedig amellett, hogy három mesekönyvet tudhat a magáénak, az Apróka Műhely tulajdonosa. Egyedi, karakteres portrékat készít családi vagy baráti eseményekre, esküvőkre, évfordulókra, de egyvalami mindegyikben közös: az a szívvel-lélekkel végzett munka, ami minden egyes illusztrációt figyelmes és szívből jövő ajándékká tesz.
Ezeket láttad már?
Grafikusként és illusztrátorként dolgozol. Honnan jött az inspiráció, hogy ezt az utat válaszd?
Már gyermekkoromban is nagyon szerettem rajzolni, festeni, és a szüleim sokat emlegetik, hogy a „Mi leszel, ha nagy leszel?”- kérdésre mindig azt válaszoltam: Mesekönyv-rajzoló! A rajzolás először csak hobbi volt számomra, de az alkotás szeretete elkísért egész életem során. Szerencsés vagyok, mert, ahogy mondani szokás, a munkám a hobbim, és azt csinálhatom, amit szeretek.
Hol sajátítottad el a szakma alapjait?
Sopronban tanultam, a Nyugat-magyarországi Egyetemen (ma már Soproni Egyetem). Tervezőgrafikus diplomát szereztem, és az illusztrálás, képek festése mellett ebben a szakmában is dolgozom, változatosak a napjaim, mert sokféle megrendelést tudok elvállalni.
Honnan jött az ötlet, hogy létrehozd az Apróka Műhelyet?
Észrevettem, hogy milyen sok felnőttnek tetszenek a meseillusztrációim, és közben érkeztek olyan kérések is, hogy fessek meg családokat a saját stílusomban. Ekkor kezdett foglalkoztatni az, hogy vajon hogyan tudnám ebből a legtöbbet kihozni? Úgy döntöttem, hogy fára fogom festeni ezeket a képeket, így nem szükséges keret, és sokkal kevésbé kiszolgáltatottabbak a festmények egy esetleges szállítás közbeni sérülésnek. Beletelt egy kis időbe, amíg megtaláltam a minden szempontból megfelelő méreteket és technológiai megoldásokat. Minden megrendelés egy új tanulságot hozott számomra, és hoz a mai napig, melyeknek köszönhetően fejlődhetek.
Milyen alkalmakra készítesz ajándékokat?
Gyakorlatilag bármilyen alkalomra, legyen szó kisbaba születéséről, esküvőről, születésnapról... de rendeltek már képet diplomaosztóra, nyugdíjas búcsúztatóra, és vannak olyanok, akik ajtódíszt, gyerekszobai dekorációt szeretnének. A megrendelések nagyon változatosak, de éppen ezt szeretem. Nincsen két egyforma kép. A legnépszerűbbek a családi portrék és a szerelmesekről készült páros portrék, ezeket kérik a legtöbben.
Mennyi időbe telik egy-egy portré elkészítése?
Változó, hogy mennyi idő szükséges egy kép elkészítéséhez. Először mindig készítek egy ceruzás vázlatot, aztán a megrendelővel megbeszéljük, hogy kér-e esetleg valamilyen módosítást. Ez azért nagyon fontos, mert egyrészt szeretném maximálisan megvalósítani azt, amit elképzelt, másrészt pedig amikor már kész a festmény, nagyon bonyolult módosítani. Előre egyeztetünk a színekről, kompozícióról, háttérről, így nem éri a megrendelőt váratlan meglepetés, amikor meglátja a kész festményt. A kisebb képek elkészítése 3-4 óra általában, egy nagyobb családi portré 5-6 óra, de például festettem már nagyméretű képet egy 12 fős családról, az több napomba telt. A képméret, a figurák száma és a bonyolultság határozza meg a ráfordítandó órák számát.
Mi kell ahhoz, hogy egy portré igazán egyedi és személyes legyen?
Nagyon fontosnak tartom kiemelni, hogy nem valósághű portrékat készítek. Karaktereket ábrázolok, a rájuk jellemző tulajdonságokkal, mint például a hajviseletük, az öltözködésük vagy a testalkatuk. Nagyon sokat segít a figurák megalkotása során, ha kapok fényképeket az illetőkről, emellett kifejezetten örülök, ha érkezik egy rövid leírás is, például hogy mi a kedvenc színük, hobbijuk, ruhadarabjuk, játékuk, kirándulóhelyük, háziállatuk vagy autójuk. Ezeket mind beleépítem a képbe, ettől lesz igazán személyes a festmény, valamint sokan kérnek rá feliratot is olyan szöveggel, amely számukra kedves.
Az illusztrálás mellett írsz is, eddig három gyermekkönyved jelent meg. Hogyan születik meg egy általad írt mese?
Általában foglalkoztat egy téma, és erre épül rá egy történet. Ahogy elkezdem kibontani az eseményeket, egyre több részlet elevenedik meg előttem. Szerencsés vagyok, mert az írás és az illusztrálás folyamata nálam teljes mértékben összekapcsolódik, és legtöbbször már a szöveg írásánál látom magam előtt az illusztrációt, amelyet készíteni szeretnék. Nagy „hatalom” van a kezemben, hiszen az illusztrációkkal erősíteni tudom azt, amit a szöveggel el szeretnék mesélni, a színekkel, kompozícióval alá tudom támasztani a mesét, sőt sok kis képi poént, vagy épp a szövegből ki nem derülő részletet el tudok rejteni a képekben, amelyek még szorosabbá teszik a kapcsolatot a szöveg és a kép között.
Mik a jövőbeli terveid?
A mesekönyvekkel kapcsolatban a tervem mindenképpen egy sorozat elkészítése, amely olyan nehéz helyzeteket, érzéseket mutat be, amelyekkel a gyerekek a mindennapi élet során találkoznak, pl. a féltékenység, az akaratosság vagy az igaz barátság értéke. Az Apróka Műhelyt is szeretném tovább fejleszteni, még szélesebb körhöz eljuttatni a munkáimat, akár újfajta hordozók segítségével. Szeretnék a későbbiekben faliórákra is festeni, most épp ehhez derítem fel a terepet.
Nézd meg a munkáit itt:
https://www.instagram.com/aprokamuhely/?hl=hu
Szöveg: Nyul Debóra
