Ilyen a retusálatlan szépség - interjú a Szeretest projekt megálmodóival
A Szeretest egy igazán különleges kezdeményezés, mely nem csupán arra hívja fel a figyelmet, hogy mennyire szép a nők valódi arca, hanem a tabuk ledöntése is fontos küldetése. A projekt tagjaival Czukor-Szabó Anettel, Gőbel-Szabó Szandrával, Hajdu Zsófiával és Visnyei Barbarával beszélgettünk.
Ezeket láttad már?
Nemcsak az a fontos, hogy hogyan állunk önmagunkhoz, hanem az is, hogy a külső ingerek megerősítsék az önbizalmunkat. Ehhez pedig több dologra van szükség: egyfelől fontos, hogy elfelejtsük a tökéletesség fogalmát, másfelől pedig az is elengedhetetlen, hogy elfogadjuk egymást is. Az utóbbi csak úgy működhet, ha a közösségi média-platformok sokszínűbbek lesznek, megmutatják az emberek valódi arcát.
A Szeretest projekt egy igazán modern kezdeményezés. Pontosan miről szól, és mi volt a célotok a kampány elindításával?
Szandra: A Szeretest kampányunk célja, hogy megmutassuk milyen az emberi test valódi szépsége. Változatos, különböző és utánozhatatlan. Nincsen idealizált test, retus, csak ahogy valójában kinéznek a modelljeink. Elsődleges célunk ezzel a kampánnyal, hogy bebizonyítsuk: nemcsak az a szép, ami az Instagram-oldalakról, vagy az óriási plakátokról néz vissza ránk, hanem a hús-vér nők igazi arca is lehet gyönyörű.
Anett: Egy olyan közösség létrehozására és fenntartására törekszünk, ahol mindenki megtalálhatja a helyét, a kérdéseire a válaszokat, a komplexusaival kapcsolatban egy-két biztató szót kaphat. A célunk, hogy mutassunk igazi nőket, valódi történeteket, retusálásmentes testeket, hogy akik látnak, olvasnak minket, tudjanak azonosulni, akár olyan posztokkal is, amelyek kényesebb témákat feszegetnek.
Mi adta a projekt alapinspirációját?
Anett: Úgy érezzük, hogy nyugaton már nagyobb kultúrája van ezeknek a mozgalmaknak, az amerikai vagy angol instagrammerek között sokkal több a népszerű "plussize"-nak titulált influenszer van, akik megjelennek nagyobb divatcégek kampányaiban is. Ilyen például Iskra, theBirdspapaya vagy DanaEmercer. És rengeteg fehérneműmárka alkalmaz hétköznapi nőket, ellenben nálunk ennek még mindig nincs itt a virágkora.
Miért tartjátok fontosnak, hogy őszintén beszéljünk az olyan tabu témákról, mint az önértékelés, betegségek, toxikus kapcsolat vagy például a szülés?
Szandra: Mindenki húz bizonyos bőröndöket maga után, és itthon nagy mesterei vagyunk a tabusításnak, az elhallgatásának. Azonban, ha ezeket felfedjük, megmutatjuk egy-egy igazi nő képét, akkor sokan tudnak kapcsolódni hozzá, megkönnyebbülnek, ahogy olvassák a sorokat. Általában azért gondoljuk, hogy ciki egy bizonyos problémáról beszélni, mert azt hisszük, egyedül vagyunk vele. Pedig nem. Napi szinten kapunk leveleket fiatal nőktől, édesanyáktól, hogy amióta megtaláltak minket, végre szebbnek látják magukat. Kaptunk olyan levelet étkezési problémával küzdő követőnktől, hogy amióta megismert egy történetet az oldalunkon, már teljesen máshogy áll önmagához és a testéhez.
Fontos szerepet játszik a fotók mögötti történet, mit gondoltok, milyen módszerekkel lehet ezeket a legjobban szemléltetni egy képen?
Zsófi: Erre nincs egy szépen kidolgozott recept részletes leírással. Minden művész a saját nézőpontjából közelíti meg a kérdést, és a saját lelkének lenyomatából hagy ott egy kicsit a képen. A fotózás során én szeretek a részletekre is figyelmet fordítani, hogy ne csak egy standard portré készüljön, hanem a háttértörténetet is megmutassuk, hogy észrevegyük azt, amit a test mesél a lélekről. Legyen szó sebhelyekről vagy egyedi lenyomatokról a bőrön, de talán ami a legtöbbet árul el, az maga a tekintet. Ahogy a modell belenéz a kamerába, vagy a szoba távoli sarkába, a megfelelő pillanatban elkapva sokkal többet mesél, sokkal több érzést ad át. Az pedig teljesen szubjektív, hogy ki hogyan látja a történetet, amit a fotó mesél. Oldalunknak talán azért is van ilyen nagy sikere, mert nem csupán szép, finom képeket osztunk meg, hanem emberi történeteket mutatunk be velük. A szöveg és a kép együttese az, ami megadja ennek a projektnek a lelkét.
Volt esetleg olyan kiemelkedő történet (akár több is), ami különösen megmaradt bennetek a fotózások során? Ha igen, tudnátok ezekről mesélni?
Zsófi: Szinte az összes lány, akit kiválasztottunk olyan történetet küldött, amin nem lehet csak úgy átsiklani. Mindegyik olyan meghatározó volt, hogy azonnal tudtuk, ott a helye a fotózáson. Anorexia, rasszizmus, betegségek, depresszió, nem várt terhesség, meddőség… nehéz lenne ezek közül választani.
Terveztek workshopokat és szakmai beszélgetéseket is, amelyekkel más embereken segíthettek. Milyenek lesznek ezek? Mire számíthatnak majd a résztvevők?
Szandra: Mindenképpen szeretnénk szakértőket bevonó workshopokat, kerekasztal-beszélgetéseket tartani a jövőben, amikor már lehetséges. Önfejlesztő, önismereti napokat, ahol legalább egy napra otthon hagyjuk a szorongásunkat, női energiákkal töltekezünk egymásból: adunk és kapunk. A nap végén úgy megyünk haza, hogy ma is többek lettünk. A mi kompetenciáink azonban a feldolgozandó témákban végesek. Pszichológussal és orvossal is szeretnénk felvenni kapcsolatot, akik szakmai segítséget tudnak nyújtani.
2020 szeptemberében volt egy fotózásotok. Hogyan zajlott az alanyok kiválasztása? Mi alapján választottátok ki a hölgyeket?
Zsófi: A fotózás eredeti dátuma március lett volna, ezt el kellett halasztani a járvány kitörése miatt. A pótdátumunk szeptemberre esett, egy gyönyörű, napsütéses vasárnapra. Az ott megjelent nők előzetesen egy levélben írták le történetüket, kapcsolatukat a testükkel. Nagyon megrázó leveleket is kaptunk, nem egyszer sírtuk el magunkat mi is, ahogyan olvastuk a jelentkezők legféltettebb titkait, fájdalmait. Legszívesebben mindenkit kiválasztottunk volna, de mivel ez a kezdeményezés egyelőre önerőből működik, valahol határt kellett húznunk. Igyekeztünk úgy választani a jelentkezők közül, hogy nagyon színes és változatos arcokat és történeteket mutassunk be, hogy minél több mindenki magáénak érezze a projektünket. Fontos volt számunkra, hogy ne csak orvosi értelemben vett betegséget, például pajzsmirigy-alulműködést vagy rákot mutassunk be, hanem mentális problémákat, depressziót vagy akár bántalmazó kapcsolatból megmaradt sebeket. Mert sokszor azt gondolnánk, hogy ha valaki szép, csinos és vékony, akkor teljesen elégedett magával, pedig aztán ki tudnak derülni olyan történetek, amiket nem gondoltunk volna. Fontos ezeket bemutatni, hogy az ítélkezést kiöljük a követőinkből, hogy megtanuljunk elfogadással fordulni egymáshoz.
Bár önmagában is elképesztően hasznosnak és relevánsnak tartom azt, amit csináltok, mit gondoltok, hogyan lehet még ebből többet kihozni a jövőben?
Barbi: Az nem titok, hogy mind a négyen egy vagy több gyerek és munka mellett csináljuk ezt a projektet. Szabad 5-10 percek alatt írunk meg posztokat, vagy adunk interjút, félkézzel az ebédet kavargatva. Igyekszünk 100 százalékot betenni a projektbe, és szerintem legszívesebben egész nap ezzel foglalkoznánk, ha lehetne. A közeljövőre nézve, amennyire lehetséges, szeretnénk személyesebbé tenni a kapcsolatot a követőinkkel, workshopokat, brunchokat szeretnénk tartani. Jó lenne elérni a tiniket is, hogy lássák magukban a szépe, és ne a különböző médiumokban látott „idolokhoz” hasonlítsák magukat. Szeretnénk megszólaltatni férfiakat is a témában, hiszen nekik is számtalan problémájuk van akár a testükkel, mégsem beszélnek róla. Hosszú távú tervünk azonban a legfontosabb. Szeretnénk, hogy normális legyen a testről beszélni, nem szexualizálva azt, természetes legyen a mentális nehézségekről megnyilvánulni, és akit nem érint, az tudjon, és merjen kérdezni. Ezeket úgy tudjuk elérni, ha minél többen követnek minket, olvassák a történeteket, és érzékenyülnek ezeken a nehéz kérdéseken.
Hogyan lehet csatlakozni a projekthez?
Szandra: Hisszük, hogy akik követnek minket, figyelik a tevékenységünket, azok már a csapat részének tekinthetik magukat, hiszen az a célunk, hogy tudjanak velünk azonosulni, és magukénak érezzék a posztjainkat. Tervezünk tavaszra egy újabb fotózást, a részleteit az Instagram oldalunkon fogjuk megosztani.
Trackback: Kövesd a szuper érzékenyítő kezdeményezést az Instagramon @szeretest!
A cél, hogy a kesztyűs szakma újra felkerüljön az oktatási térképre - beszélgetés Hornicz Bernadettel, a Pécsi Kesztyű tulajdonosával