Így váltunk családdá: Vera története
Magyarországon több száz szivárvány család él, akik ugyanazt vallják, mint az összes többi magyarországi család: egy gyereknek az a legfontosabb, hogy szeretetteljes környezetben, családban nőjön fel. Ebben a hónapban minden héten megismerheted egy szivárványcsalád történetét.
Ezeket láttad már?
Gergely Vera mindig szeretett volna gyermeket, viszonylag későn jött az életébe a felismerés, hogy a saját neméhez vonzódik. Kisfia, Dávid a legnagyobb szeretetben éli mindennapjait, mindezt úgy, hogy számára teljesen természetes dolog, hogy két anyukája van.
Miért fontos számodra a láthatóság kérdése ?
Viszonylag későn, húsz éves korom körül jött a felismerés, hogy igazából a lányokhoz is vonzódok, majd pár év után teljesen kikristályosodott, hogy kizárólag ők érdekelnek. Ennek a késői felismerésnek az egyik oka, hogy amikor én voltam kamasz, akkor erről a témáról lényegesen kevesebb szó esett és abszolút nem volt a mindennapi élet része. Tizenkilenc éves voltam, amikor először személyesen találkozhattam olyan emberrel, aki nyíltan felvállalta, hogy meleg. Érdekes, mert utólag kiderült, hogy a középiskolában volt még más is rajtam kívül, csak nem tudtunk egymásról, mert egyikünk sem mert beszélni róla. Szerintem nekem előbb jött volna a megvilágosodás, ha tudom, hogy vannak körülöttem mások is, akik hasonlóan éreznek. Többek között ezért is van fontos szerepe a láthatóságnak. Annak idején nagy segítség lett volna, ha előbb tisztába kerülök magammal.
Gondolom, a néha nehézségekkel sarkított felismerés folyamatában nagy segítség lett volna, ha látod, hogy nem vagy egyedül, nem kell elbújnod azért, mert a saját nemedhez vonzódsz.
Teljesen más, ha már kamaszként rájöhetsz, hogy természetes, ha valaki a saját neméhez vonzódik. Viszont ha nem tudsz róla, akkor nem feltétlenül jut eszedbe ilyeneken gondolkodni. Szerencsére a leszbikus identitásom miatt soha nem kaptam negatív visszajelzést a családomtól, a barátaimtól vagy a közvetlen környezetemtől.
Szivárványcsalád: Pál Marci őszintén mesélt az örökbefogadásról, családjuk történetéről
Szivárványcsalád: Pál Marci őszintén mesélt az örökbefogadásról, családjuk történetéről
Említetted, hogy nem volt kérdés a gyermek gondolata. Mi volt ezzel kapcsolatban az elképzelésed?
Van aki akar gyereket, van aki nem. Én mindig is akartam gyereket, de nyilván leszbikusként az azért jóval nehezebb. Amikor otthon előbújtam, anyámnak ez is volt az első reakciója: hogy lesz így neki unokája? Mondtam, hogy ne aggódjon, szeretnék gyereket – de igazából csak akkor nyugodott meg, amikor össze is jött ez a gyerek. Tíz éve kezdtünk próbálkozni az akkori élettársammal mesterséges megtermékenyítéssel, spermabankból vásárolt spermával. Persze mindezt hivatalosan egyedülállóként, mert másképp nem lehetett.
Sok szempontból szerencsés vagyok, aminek az egyik része, hogy támogató környezet vesz körül. A gyerekvállalással kapcsolatban nem volt személyes negatív élményem, ráadásul mindezt Budapesten, egy értelmiségi család tagjaként tehettem és a munkahelyem is mindenben támogatott. Teljesen más ebben a helyzetben, félig-meddig buborékban nevelni egy gyereket, mint annak, akinek sokkal nehezebb sorsa van, hiányzik ez a támogató környezet.
Mennyire ment zökkenőmentesen ez az időszak?
Teljesen mindegy, hogy valaki meleg vagy éppen heteroszexuális, soha nem könnyű. Aki átélte, az pontosan tudja, hogy a mesterséges megtermékenyítés egy hosszú, macerás és nehéz folyamat. Borzasztóan megterhel testileg és lelkileg is, rengeteg pénzbe kerül, telenyomják az embert hormonokkal, és persze minden alkalommal reménykedsz, és aztán újra és újra jön a csalódás. Nyolc inszemináció és két lombik után jött össze Dávid.
Hogy néz ki most a családi felállás?
Közel négy éve elváltak útjaink a gyerek másik anyjával, hozzáteszem, mindez teljesen békében, barátságban történt. Azóta is minden második hétvégét vele tölti a fiunk. Ugyanúgy részt vesz az életében, tartja vele a kapcsolatot, ott van minden nagy döntésnél. Azóta Dávidnak lett egy féltesója is azon az oldalon, és nekem is lett egy új párom. Dávid a nagyszüleivel is nagyon sok időt tölt, így igazából három otthona van, és mindenhol szerető közeg veszi körül.
Volt bármi olyan élményben részed, amikor nem jó szemmel néztek a családi modelletekre?
Nem különösebben. Olyan előfordult, hogy valakinek új volt a helyzet és el kellett magyarázni, mit is jelent ez, de ez teljesen oké. Általános tapasztalatom, hogy az emberek személyesen sokkal elfogadóbbak, mint amire én számítottam. Lehet, hogy valaki elméletben idegenkedik a melegektől, de ha személyesen találkozik egy szivárvány családdal, és látja, hogy "jé, ők is emberek", akkor ez meg tud változni.
Nekünk a kezdetek óta rendben volt minden, normálisan állt hozzánk az orvos, a védőnő, a bölcsődei gondozók is. Az oviválasztásnál pedig elmentem minden kiszemelt intézménybe, hogy megnézzem, és hogy elmondjam, hogy a mi gyerekünknek két anyja van. Ennek pontosan az volt a célja, hogy ne menetközben, hanem még az elején kiderüljön, ha valamiért ez problémát jelentene. Szerencsére nem volt olyan hely, ahol egyértelműen azt mondták volna, hogy ez gondot okozna. Az iskolában sincs ezzel semmi gond – de magániskolába jár, és ezzel megint visszatértünk ahhoz, hogy buborékban ez persze könnyebb.
Hogy látod az elfogadás kérdését a témával kapcsolatban?
Összességében mindenképp elfogadóbbak lettek az emberek, különösen a fiatal generáció áll sokkal pozitívabban, nyitottabban ehhez a kérdéshez. Ebben szerintem nagy szerepet játszik a már említett a láthatóság - az, hogy nyíltan felvállaljuk magunkat. Így tudod önmagadat megélni igazán, és ebből az is következik, hogy ez nem egy divathóbort, egy fellángolás, mindez azért van, hogy az lehess, aki tényleg szeretnél lenni.
Milyen szellemiséggel nevelitek a kisfiút?
Mesélünk neki ilyen témákról, nincsenek titkok, nem rejtőzködünk, nem bujkálunk. Nem akarjuk, hogy a gyerek azt lássa, hogy ez egy szégyellnivaló dolog. Amikor nagyon pici volt, vettünk olyan külföldi mesekönyvet, ahol eleve két anya szerepelt. Fontos az is, hogy más szivárvány gyerekekkel találkozzon, hogy lássa, nem ő a világ egyedüli gyereke, akinek két anyja vagy éppen két apja van.
Időről időre ő tesz fel kérdéseket, például az apa kérdését, és ezekre mindig az életkorának megfelelően válaszolunk. De ő így nőtt fel, neki ez természetes, hogy két anyja van, és így vagyunk egy család – vagyis hát most már több család.
