„Kezdetben nem annyira a pasira gerjedtem, hanem a körülményeire" - 5 szerelmi történet, ami az esélytelenek nyugalmával indult
Victor Hugo fogalmazta meg tökéletesen: „A fiatalembernél az igaz szerelem első tünete a bátortalanság, leánynál a vakmerőség. Ez meglepő, pedig a magyarázata igen egyszerű: férfi és nő közeledni igyekszik egymáshoz, éspedig úgy, hogy mindegyik fölveszi a másiknak a tulajdonságait.” Ugye, milyen igaz? Arról viszont megoszlanak a vélemények, mi a célravezető: kitervelten ismerkedjünk vagy ellenkezőleg - ne keressük a szerelmet.
Ezeket láttad már?
A tervszerű ismerkedés pártján állók projektnek fogják föl a randevúzást, A-tól Z-ig felkészülnek a partner becserkészésére. Sokan szakkönyvek, online segítő oldalak, cikkek böngészésével támogatják önbizalmukat. A másik táborba tartozók a spontaneitásban hisznek, igyekeznek minél kevesebbet agyalni az ismerkedésen. Sodródnak az árral, így talán elkerülik a görcsölést, ami gyakran a társtalálás kerékkötője. Mindkét módszerre adunk példákat, melyek segíthetnek eldönteni a dilemmát.
Amikor besegít egy barát
Viola két éve volt egyedül másfél éves kislányával, reménytelennek tűnt, hogy újra megtalálja a szerelmet, ezért gyakorlatilag feladta a keresést. „A barátaim támogattak, rendszeresen hívtak, hogy ne üljek otthon. Egyik alkalommal a Fonóba mentünk, addigra belenyugodtam, hogy én is lehetek egyedülálló anyuka, nem kell feltétlen párkapcsolatban élni. A tömegből kimagaslott egy szimpatikus, helyes fiú – ő volt Balázs. Előttem ült le pár sorral, hátrafelé nézegetett. Összeakadt a tekintetünk, és elindult a szemezés. Két koncert volt, a barátaim már nem akartak maradni a másodikon. Zsoltot megkértem, hogy tartson ki velem, mert egyedül szánalmasan festenék, hátha segít megismerkednem azzal a helyes idegennel.
Leültem az utolsó sor szélére, Balázs ugyanabban a sorban, de a másik szélén foglalt helyet, Zsolti megállt mellettem, a falnál. A barátom odasúgta, hogy a srác fixíroz, ő el is húzna. Kifelé jövet vártam Balázsra, hátha megszólít, lassan vettem a kabátom, hogy közben történjen valami. Kilépve az épületből, Zsolti pont előttem hajtott el, lefékezett, kérdezte, mi a helyzet. Szomorúan ingattam a fejem. Szerinte biztosan azért nem jött össze, mert a srác azt hihette, együtt vagyunk. És miközben beszéltünk, Balázs jött kifelé, kapucnija a fején, szakadó esőben sétált a Fehérvári út felé. Hátra tekingetett, még a sarokról is visszanézett. Zsolt kétségbeesett kérdésére, hogy akkor most mi legyen, viccből azt mondtam, menjen utána, vegye föl, vigye haza, adja meg a számomat. Beültem a kis autómba, hazamentem anyukámékhoz, a gyerekemhez.
Fél kettőkor csörgött a telefon, Zsolti volt, hogy hazavitte Balázst, és megadta a számomat. Meglepődtem, nem gondoltam komolyan a kérést, azt pláne nem, hogy meg is teszi. Ez szombaton történt, vasárnap délután – mikor már nem reméltem – jelentkezett Balázs. A Centrál Kávéházba beszéltük meg a randevúnkat. A szerelem azóta is tart közöttünk, sőt egyre mélyül.”
A belefáradás összehoz
Viola elengedte a nagy ő megtalálásának terhét, mire egyből rátalált a szerelem. Tímea története azonban arról szól, hogy tudatosan kereste az övét, még egyértelmű üzenetet is hagyott. „Csajozós-pasizós portál nélkül Tibor és én nem találkoztunk volna. Tibor otthonülő volt akkoriban, én pedig nem szerettem az utcán ismerkedni. Mindketten felraktuk magunkat egy társkereső oldalra, én azzal a hívogató mondattal, hogy ’Talán te vagy nekem az igazi?’. A nem túl eredeti kérdésre Tibor a fergeteges talánnal válaszolt. Levelezésbe kezdtünk, ami átcsapott napi csetelésbe. Pár hét múlva egy teázóba szerveztük meg az első randinkat. Akkora volt közöttünk az összhang, hogy zárásig csevegtünk. Azóta összeházasodtunk, született két fiunk, boldogan élünk.”
A szerelem néha sokadik látásra alakul ki
Zsuzsanna Tímeánál is céltudatosabban választott. „Haldokló kapcsolatban voltam, egy angoltanfolyamon találkoztam Bálinttal. Mindig foglalkoztatott a családalapítás gondolata; férj, apuka-anyuka-gyerekek, meghitt otthon. Igyekeztem megfelelni a társadalmi elvárásoknak, főképp a szüleimnek. Elsőre nem volt szimpatikus Bálint, kinézetre sem. Tudálékos okostojásnak tartottam, halk beszéde idegesített. A harsány, magabiztos férfiakat kedveltem. Túl jól ment az angol, a tanár sokszor velem példálózott, és Bálint engem nézett okostojásnak. Nem volt szerelem első látásra, hónapok alatt kerültünk egyre közelebb egymáshoz, ahogy szünetekben beszélgettünk.
A presztízs adta a lökést, hogy jobban meg akarjam ismerni; kiderült, hogy orvostanhallgató. Együtt angoloztunk, kérte, hogy menjek föl, csináljuk meg a házit. A hetven négyzetméteres legénylakása megtetszett, huszonnégy évesen menekülni akartam otthonról. Őszintén szólva, kezdetben nem annyira a pasira gerjedtem, mint a körülményeire. Az i-re akkor került föl a pont, amikor elmesélte, hogy előttem hároméves kapcsolata volt – egyből komolyan vehető, családalapításra képes férfinek tűnt fel a szememben. Egyre jobban beleszerettem, a szex kezdettől fantasztikus volt vele. Két hét járás után hozzáköltöztem. Három lányunk született, mai napig nagy a szerelem, még mindig fedezek föl benne újabb értékeket.”
Van, amikor neked kell megtenni az első lépést!
Melinda a munkahelyén szeretett bele leendő gyermeke apjába. Azt mondja, eltökélt nem volt, hogy megszerezze álmai férfiját, de a kíváncsiságnál több hajtotta. „Mindketten kifelé lógtunk a kapcsolatainkból, de én voltam, aki felismertem, hogy Gábor az igazi, fordítva nem így volt. Ő mindenkivel nyitottan, kommunikatívan viselkedett, zárkózott létemre nekem kellett megtenni a kezdeti, látványos lépéseket. Számára a kölcsönös nyitottság még nem jelezte egyértelműen a közeledési szándékot – mondhatni, kiugrasztottam a nyulat a bokorból. Az egész kollektíva által sűrűn látogatott helyi kávézóban – ahol közvetlen modorban folyt a cseverészés, így nem feltűnő az ismerkedés –, egyszer megkértem, mutassa meg a fotókat, amikről épp lelkesen mesélt a társaságunknak. Ebből lett az első randevúnk."
Nem minden szimpatikus férfivel jövünk össze
A tartós szerelmi kapcsolatok után következzen az egyedülálló Bernadett története, mely megmutatja, hogy egy „nagy találkozásnak” nem feltétlen kell kapcsolatba torkollnia ahhoz, hogy felejthetetlen legyen. Szerinte manapság a fiúk ritkán kezdeményeznek, de ha a lány kimutatja érdeklődését, szívesen fogadják. „Életem legemlékezetesebb ismerkedése nem volt eltervezve. A barátnőmmel egy elegáns szórakozóhelyre mentünk, letisztult, alkalomhoz illő megjelenésünkkel megadtuk a módját. Nem tudtunk asztalt foglalni, így fent, oldalról nézhettük csak az alant mulatozó VIP-vendégeket. Vágytunk a hangulatos lenti részre, ’egyszer élünk’ alapon lekacsintottunk két fiatalembert, majd intettünk nekik, hogy jöjjenek föl, és megismerkedtünk. Kiderült, hogy olaszok, levittek minket az asztalukhoz, onnantól VIP-szervízt kaptunk, fantasztikus bulihangulatban volt részünk. Úgy éreztem, mintha a Nagy Gatsby című filmbe csöppentem volna! Folyt a pezsgő – emlékezetes buli volt, egy nagyon jóképű fiúval. És habár nem lett folytatása az ártalmatlan flörtnek – kiderült, hogy otthon várja a barátnője – csodás estét szerzett nekem. Megérte a spontán, bevállalós hozzáállás.”
Nem elég erősen gondolni rá!
Noha az öt love story alapján nem lehet megnyugtató módon eldönteni a kérdést, hogy tudatos vagy ösztönös alapállásból essünk-e szerelembe, erre is, arra is találni példákat – lehetséges, hogy ezúttal is az arany középút a jó megoldás? –, mégis, a nők mintha eltökéltebben fognának neki a párkeresésnek. Egyértelműen közös vonás, hogy a szereplők aktív részesei voltak az eseményeknek. Nem elég hát, ha otthon, a fürdőszobatükör előtt erősen gondolunk az áhított férfira, még akkor sem, ha hiszünk az ezotériában. Divatos kifejezéssel élve: legyünk proaktívak! És higgyünk továbbra is a lányregényeknek, mert mindenki számára létezik a mesés királyfi, csak meg kell találni – valahogy.
A cikk eredetileg a nyomtatott GLAMOUR 2019-es Beach különszámában jelent meg.
