Szakértő segít, hogyan állhatsz talpra egy hosszú kapcsolat lezárása után
Egy hosszú kapcsolatot vagy házasságot lezárni is több hónapba vagy akár évbe kerülhet, ahhoz pedig, hogy tiszta szívvel és fejjel újra indulhassunk, és a következő kapcsolatunkban már ne kövessük el ugyanazokat a hibákat, meg kell adni magunknak a kellő időt.
Ezeket láttad már?
Nagyon sokat hallunk mostanában arról a nem éppen pozitív tendenciáról, hogy egyre inkább hajlamosak vagyunk megunni, ami régi, és folyton az újabb, izgalmasabbnak, szebbnek, jobbnak hitt dolgokat hajszolni - legyen szó autóról, ruháról vagy éppen emberekről. S bár tagadhatatlan, hogy ez a tendencia az emberi kapcsolatok terén is egyre aggasztóbb, és kevesen vannak, akik számára a pillanatnyilag nem a legjobb fényében tündöklő régi barátság, szerelem is érték, és körömszakadtáig küzdenek érte, ha éppen javításra szorul, mégis kevesebb szó esik arról, mit tehetünk akkor, amikor már menthetetlen egy házasság vagy párkapcsolat. Almási Kitti klinikai szakpszichológussal beszélgettünk.
Mindenképpen vége?
Ez az egyik legnyomasztóbb kérdés, és ahhoz, hogy választ kaphass rá, kellő önismeretre van szükséged. Minél hosszabb ideje vagy egy kapcsolatban és minél többet küzdöttél érte, annál nehezebb lehet elfogadni, vagy akár csak fölismerni, hogy kettőtök között javíthatatlanul megromlott a viszony. Természetesen a lelkileg vagy fizikailag bántalmazó kapcsolatból gondolkodás nélkül azonnal ki kell lépni, ha másképp nem megy, külső segítséget is kérve. Egyéb esetekben azonban a hirtelen, gyakran haragból meghozott döntések nem vezetnek jóra.
Almási Kitti szerint erőteljes vészjelek, ha a feleket már nem érdeklik a másik érzései, ha a kapcsolatból kiveszett a másik iránti törődés, az empátia, és az intimitás lelki és szexuális értelemben is eltűnt. A pszichológus tapasztalatai szerint könnyebb elengedni egy már hosszú ideje romló kapcsolatot, házasságot, mert a felek olyankor gyakran már egy ideje fölkészülnek lelkileg: elkezdik egymás nélkül elképzelni az életüket, esetleg fantáziálnak is a facérságról. Ilyenkor a szakítás - legalábbis eleinte - megkönnyebbülést is hozhat, hiszen egy nyomasztó teher lekerül a vállukról.
Ugyanakkor Kitti szerint ebben általában nagy különbség fedezhető fel a nők és a férfiak között: a nők eleinte sokkal nehezebben viselik a szakítást, és fokozatosan lesznek egyre jobban, míg a férfiak kezdetben fölszabadultabbak, később azonban gyakran megfigyelhető, hogy lehangolttá válnak, hiányzik nekik a párjuk, kétségessé válik számukra, hogy újra képesek-e a mély intimitásra valakivel. A szakember azt is hozzáteszi, hogy nemtől függetlenül, az aki a szakítást kezdeményezi, általában később érkezik el a gyász időszakába, a kezdeti feldobottabb időszak után.
Amit nem lehet megspórolni
Egy olyan kapcsolatban senyvedni évekig, ahol a másik nem ért meg, nem tisztel, nem szeret, sokakat sarkallhat arra, hogy kiszabadulva onnan azonnal aktívan kutatni kezdjék az újabb potenciális, és az előzőnél sokkal jobb partnert. Ennek lehet az a hit a mozgatórugója, hogy ez így jogos, hogy a sok rossz után következnie kell a megérdemelt jónak. Sajnos azonban, és erre Almási Kitti nyomatékosan fölhívja a figyelmet, az önismereti munka, annak megértése, miért léptünk be annak idején és aztán miért maradtunk benne a kapcsolatban vagy házasságban, illetve mi és hogyan ment tönkre, ki mit tett hozzá ahhoz, hogy a kapcsolat működésképtelenné és végül javíthatatlanná váljon, semmilyen esetben sem spórolható meg. Akkor sem, ha látszólag mi semmit sem tettünk azért, hogy vége legyen. Mondjuk, a másik félrelépett, vagy egyszerűen csak ő kezdeményezte a különválást.
A kapcsolat mindig két emberről szól, aki nem szán időt arra, hogy alaposan átrágja magát a történteken, az nagy eséllyel cseberből vederbe kerül majd, ha új kapcsolata lesz. A pszichológus ezért azt javasolja, töltsünk időt egyedül egy hosszú kapcsolat után, nem csak azért, hogy földolgozzuk a történteket, hanem azért is, hogy megértsük, mit akarunk pontosan, milyen párra vágyunk a jövőben. Ha úgy éreztük, párunk szemében vonzó nőként nem tudtunk érvényesülni, természetes, hogy szomjazzuk az elismerést, vágyunk arra, hogy lássuk, vonzóak vagyunk még.
A bókokat nyugodtan söpörjük be, a könnyed, ártatlan flörtölésektől sem kell visszariadnunk, de semmiképpen se hajszoljunk elkeseredetten egy újabb kapcsolatot, amint kiléptünk az előzőből. Még akkor se, ha az internetes ismerkedés végtelenül egyszerűvé teszi ezt. Ilyenkor nagyon hasznos lehet életünk egyéb területeire fókuszálni: a karrierre, a barátokra, hobbira. Az új kapcsolat helyett belevághatunk például új dolgokba, ez is segít abban, hogy újratervezzük az életünket, és megértsük, kik is vagyunk most. Hiszen egy tíz-tizenöt évig tartó kapcsolat alatt rengeteget változtunk.
Hogyan nyissunk az új felé?
Almási Kitti szerint az is előfordul, hogy valaki túlzottan elzárkózik az új ismeretségek elől, és még évek múltával sem tudja kinyitni magát. Sajnos minél tovább tart ez a facér időszak, annál könnyebb belekényelmesedni az egyedüllétbe, mereven ragaszkodni a saját szabályainkhoz, megszokni azt, hogy nem kell senkihez alkalmazkodni, így egyre nehezebbé válhat, hogy egy új kapcsolatnak helyet szorítsunk az életünkben.
Ahhoz is megfelelő önismeret és önreflexiós képesség kell, hogy eldöntsük, valóban elérkezett-e már az idő egy újabb kapcsolatra, és ilyenkor képesnek kell lenni arra, hogy kompromisszumokat kössünk, beengedjük a másikat az életünkbe, és túllépjünk azokon a félelmeinken, hogy egy újabb kapcsolat az újabb sérülés lehetőségét is magában hordozza. A szakember szerint semmit sem szabad erőltetni, és az is érthető, ha valaki egyéb okból, például a gyerekei miatt marad egyedül. Természetesen ehhez azt is mérlegelni kell, hogy mártírként hozzuk-e meg az áldozatot, miközben bekeseredünk, vagy tiszta szívből döntünk úgy, hogy amíg kicsik a gyerekek, nem hozunk be újabb szereplőt az életünkbe.
Az is fontos, hogy ez a saját döntésünk legyen, ne pedig mások rosszalló tekinetétől féljünk, vagy attól, hogy maradandó károkat okozunk a gyerekeknek. Az úgynevezett mozaikcsaládok, ahol a két fél egyikének vagy mindekttőjüknek van már egy vagy több gyereke az előző házasságából, épp olyan jól tudnak működni, mint a hagyományos család. Aki viszont szeretne párt, de pont attól tart, hogy gyerekekkel nehezebben talál, megnyugodhat, ugyanis a pszichológus megfigyelései szerint gyerekekkel könnyebb párt találni, mint olyan helyzetekben, amikor a nő már nagyon szeretne anyává válni, és esetleg a kora miatt úgy érzi, sürgeti is az idő. Érthető, hogy nem szerencsés belépni egy új kapcsolatba olyan elvárásokkal, amelyek azonnali komoly elköteleződést igényelnek a másik fél részéről.
