Hogyan változnak meg a női szerepek a világjárvány után?
Az újfajta koronavírus-járvány az egész világon ember milliárdjainak az életét forgatta fel. Hosszú hetekre, hónapokra állt le az élet, minden, amit korábban természetesnek vettünk hirtelen elérhetetlenné vált. A bezártság idején átértékelődött nagyon sok minden, és szinte biztos, hogy a járvány okozta felfordulás sok változást fog hozni az életünkbe, még akkor is, ha a veszélyhelyzet után elméletileg minden visszatérhetne a régi kerékvágásba. Azonban éppen a régi kerékvágásról derült ki az elmúlt időszakban, hogy a kényelme ellenére, lehet, hogy itt az ideje letérni róla. Új sorozatunkban arra keressük a választ egy-egy téma szakértőjével, hogy milyen változásokra készülhetünk fel a járvány után.
Ezeket láttad már?
A Miafemme Podcast ( a Spotify-on itt elérhető ) szerkesztői Antonia Vai és Luca Wilson nagyon sokat foglalkoznak azzal, hogy a nők problémáit, a nők felé támasztott társadalmi, szexuális elvárásokat, tabutémákat elbeszélhetővé, kibeszélhetővé tegyék. A járvány miatti bezártság az életünk sok területén hozott drámai változást, valószínűleg hosszú távon is szembe kell néznünk azzal, hogy a megváltozik egy sor megszokott dolog, de a változás mindig lehetőség is. Luca Wilson a női szerepek változásainak lehetséges aspektusait elemezte a felkérésünkre:
Nem egyenlő mértékben befolyásolt minket ez az időszak azt gondolom, sem fizikai, sem mentális, sem érzelmi értelemben, de hogy társadalmilag milyen változások következnek be, vagy következhetnek be arról is többféle aspektusból gondolkodhatunk, az egyik ilyen pedig a nemi szerepek.
Hogyan fogunk repülni? A járvány után ezeket mindenképp be kell tartanod
Hogyan fogunk repülni? A járvány után ezeket mindenképp be kell tartanod
Azok a nők például, akik eddig is hagyományosabb női szerepeket vittek amellett, hogy dolgoztak is teljes állásban, duplán le voltak terhelve a karantén alatt, ha nem triplán. Mondok egy lehetséges helyzetet: például home office-ból dolgoztak; közben ellátták a háztartást, ami ugye sokkal nagyobb erőfeszítéseket igényelt, hiszen az egész család otthon volt a hét minden napján, plusz mondjuk segített a kisgyerek/ek tanulásában is. A körülményes bevásárlás, a gyakori főzés, takarítás, a gyerek(ek) lekötése, és a munka okozta terhek együttesen elgondolkoztathattak sok nőt arról, vajon hogyan képzelik el a munkamegosztást egy párkapcsolatban. Kínában tömeges válásokról tudunk… De én ezzel együtt is hiszek a nyílt és őszinte kommunikációban, meg a csapatmunkában,
hiszen közös a cél, és hosszú távon az élet kihívásait egyenlő arányban viselő párok boldogság indexe is magasabb, ezért azt gondolom, hogy ez a helyzet sok kapcsolatnak adhat lehetőséget az eddig érvényben lévő szabályok "újratárgyalására".
El tudom képzelni, hogy sok férfi most látta először 0/24-ben, hogy társának mennyi energiát kell mozgósítania pluszban, hogy munka mellett ennyi fronton teljesíteni tudjon. Hajlamosak vagyunk ugyanis azt a munkát, amit magunk nem, vagy csak kis százalékban végzünk, láthatatlannak, vagy nagyon könnyűnek ítélni. Itt nemcsak konkrét házimunkáról beszélek, hanem érzelmi munkáról is, értem ezalatt az állandó készenlétet, hogy valamit el kell intézni, meg kell kérdezni, valakit fel kell hívni, stb…
Ha megnézzük az EU-s mutatókat Magyarország még mindig a sor végén kullog, nemi egyenlőség tekintetében, de van remény, és talán pont egy ilyen extrém eset tudja elhozni a változást.
Tudom eddig párkapcsolatban élő nőkről beszéltem, de azt gondolom szuper lenne kifejleszteni a képességet önmagunk értékelésére, hogy életünk minőségét ne egy esetleges párkapcsolat megléte, vagy nemléte definiálja. Ez természetesen fontos lenne mindenki számára, legyen az nő, vagy férfi, egyedülálló vagy sem, de a gyakran belénk nevelt passzív szerepből fakadóan hajlamosak vagyunk nőként azt hinni, hogy várnunk kell folyton valakire, vagy valamire, hogy az kidomborítsa majd az értékeinket. Nincs jobb szerintem egy "randinál" saját magunkkal, az önszeretet, önkényeztetés csúcsa számomra egy jó könyv társaságában elfogyasztani egy pohár finom bort. Ebben semmi önzőség nincs. Onnantól, hogy kényelmesen érzi valaki magát a saját bőrében, és meglátja a valódi értékeit, elkezd kevesebbet aggódni a társadalmi elvárásoknak való megfelelésen, és képes lesz olyan berögződéseket felülvizsgálni, amelyek már nem szolgálják.
Ha belegondolunk azt az illetőt, akit ismerünk és szeretünk testi és érzelmi értelemben is igyekszünk megvédeni. Miért ne lehetne ez a személy saját magunk?
A külsőnket illető aggodalmakat, amiket a társadalom elvárásai szerint viszünk tovább magunkban, pedig el is lehetett felejteni a karantén alatt, hiszen mindenki hasonlókon ment keresztül e tekintetben: feszülő farmerek, lenőtt köröm, haj, unásig hordott mackó… Az, hogy ezt kollektív módon tapasztaltuk meg, rádöbbentett sokunkat arra, hogy mennyire sokadlagos kérdések ezek, és legfőképpen, hogy humorral orvosolhatóak pillanatok alatt.
Mennyire egyedülálló, hogy egy világszintű pandémiát az internet korában élünk meg! Ez lehetőséget adott informálódni, adott esetben segítséget kérni, kapcsolatban maradni másokkal, az így szerzett tudás, segítség által pedig rengeteg mindent újradefiniálni, hogy témánál maradjunk: nőként. Mik a személyes határaink egy párkapcsolatban? Miért félünk egyedül maradni önmagunkkal? Mi az, amire a sok szerepelvárás teljesítése közepette már nem marad időnk?
Nagyon bízom benne, hogy a karantén utáni időszakban sok nő fog régi, toxikus mintákon átlépni, akár az önmagához, akár a másokhoz fűződő kapcsolatában, és ehhez természetesen kap majd kellő támogatást, megértést környezetétől is.
A Miafemme podcastot követheted az Instagramon is
!
