„A karácsonyra is csak 1-2 órám jut évek óta az ünnepek alatt"
Mennyből az angyal, kisjézuska, szűk családi kör és evészet-ivászat egész este. A karácsony nem mindenkinek telik így, mégis lehet ugyanolyan boldog. És ez olvasóink történeteiből ki is derül.
Ezeket láttad már?
Minden családnak - még egy adott kultúrán belül is - megvan a maga forgatókönyve, ami a karácsonyt illeti, legyen szó a fa díszítéséről, az ünnepi menüről vagy az ajándékozásról. Amikor pedig a saját történetünk találkozik valaki máséval, szinte rácsodálkozunk arra, hogy: jé, máshogy is lehet ünnepelni? De még mennyire, hogy lehet - a GLAMOUR olvasói meséltek.
Multikulti ünnepek
A harminchat éves Erika mesélt nekünk arról, hogyan ünnepel a családjuk: „Elég érdekes családban élek. Én maga meg vagyok keresztelve, de nem vagyok vallásos, csak a nagyobb ünnepeket tartom, a férjem zsidó származású, de szintén csak a fontosabb ünnepeket üli meg, az apai nagyanyám pedig orosz. Mivel mindhárom kultúrában elég eltérőek a karácsonyi szokások, a mi családunk is nagyon rendhagyóan ünnepel. A hanukát mindig megtartjuk.
Mi szokás szerint mindkettőt megünnepeljük majd, azzal a különbséggel, hogy néhány éve - a hanukához hasonlóan - már karácsonykor is csak a gyerekek kapnak jelentősebb ajándékokat, mi felnőttek egy-egy aprósággal, figyelmes gesztussal lepjük meg egymást, és inkább a kicsikre költünk. Ha vége az ünneplésnek, jön a hagyományosan a szűk családi körben ünnepelt új év, mindjárt utána pedig az orosz karácsony, január 7-én, amikor átmegyünk a nagymamához, és jókat eszünk-iszunk. Számunkra ez a megszokott, a gyerekek pedig egészen odavannak attól, hogy két hétig tartanak az ünnepek.”
Néhány óra mulatás
A huszonhat éves Anita a céljai érdekében sok áldozatot hoz: „Harmadéves vagyok az orvosi egyetemen, ezért nálam a december és a január - vagyis a vizsgaidőszak - jellemzően azzal telik, hogy éjjel-nappal tanulok. Sajnos ez azt jelenti, hogy jó ideje nem voltam már szilveszteri buliban, és a karácsonyra is 1-2 órám jut évek óta az ünnepek alatt. Régen már 24-én délután együtt díszítettük a fát anyukámmal és a testvéreimmel, este főztünk, vacsoráztunk és átadtuk az ajándékokat, aztán még órákig beszélgettünk, a 25-e és a 26-a pedig lustálkodással, tévézéssel, társasjátékkal telt. Mára csak annyit engedhetek meg magamnak, hogy szenteste lejövök a vacsorára és az ajándékozásra, eltöltök a családommal egy kis minőségi időt, aztán sietek vissza tanulni, és sajnos a 25-e és 26-a nagy része is magolással telik. Ez néha nehéz, de amikor ismét mögöttem van egy sikeres vizsgaidőszak, akkor tudom, hogy megéri a küzdelmet az, hogy évről-évre közelebb kerüljek a gyerekkori álmom megvalósításához, ahhoz, hogy elismert sebész lehessek.”
Sosem vagyok otthon
A huszonkilenc éves Lilla másokért dolgozik karácsonykor is: „A párommal 24-én elköltünk egy ünnepi ebédet, feldíszítjük a fát, aztán én délután elindulok otthonról, és csak késő este érek haza. Persze nincs abban semmi kegyetlenség, hogy egyedül hagyom őt! A helyzet az, hogy szociális munkásként dolgozom egy anyaotthonban, és hagyománnyá vált, hogy az ünnepeket, különösen a karácsonyt, amikor rettentően magányosnak érezhetik magukat a nehéz sorsú emberek, a munkatársaimmal együtt az otthon lakóival töltjük. Ilyenkor ott is díszítünk fát, főzünk, énekelünk, olykor egy rövid előadással is készülünk. Mások talán el sem tudják képzelni, milyen sokat jelent egy ilyen szeretet teljes légkör az otthonban lakó anyukáknak, gyerekeknek - de mi azt tapasztaljuk, hogy egy este is rengeteg erőt adhat. A párom az elejétől fogva megértette, hogy nálam ilyen rendhagyóak az ünnepek, én pedig cserébe egész 25-én csak őt kényeztetem.”
