Meg kell tanulnunk nemet mondani és kiállni önmagunkért
Számtalan különféle helyzetbe kerülhetünk az életünk során, amikor a saját, jól megfontolt érdekünkben nemet kell mondanunk. Olvasóink elmesélték, hogyan küzdöttek meg ezzel az egyszerűnek tűnő, de sokszor mégis kihívást jelentő feladattal.
Ezeket láttad már?
Nem minden helyzetben könnyű nemet mondani, de önmagunkért muszáj megtenni.
KIÁLLNI MAGAMÉRT
Mindig szoros volt a kapcsolatom a szüleimmel. Nem voltak különösebb vitáink, utólag már tudom, azért, mert bizonyos helyzetekben nem álltam ki magamért, engedtem, hogy irányítsanak, döntsenek helyettem. Hiába szerettem volna teniszezni tanulni, ők a szertorna irányába tereltek, az egyik nagy vágyam volt, hogy megtanuljak olaszul, de ők inkább a spanyol különóra mellett döntöttek helyettem. Próbáltam kerülni a konfliktushelyzeteket, egészen az egyetemválasztásig, amikor közöltem velük, hogy nem az általuk elképzelt intézményben akarok továbbtanulni, és a fővárosba költözöm. Nagyon sokat vitáztunk ezen, de elhatároztam, ezúttal nem engedek, ebbe most nem szólhatnak bele. Az élet engem igazolt, megtanultam nekik nemet mondani, kiállni magamért, és így még jobb lett a kapcsolatunk. Babett (28)
BARÁTSÁGPRÓBA
A járvány előtt minden ősszel elutaztunk valamelyik európai városba a barátnőimmel. Egy-két futó viszonyt leszámítva mindhárman régóta szinglik voltunk, így könnyen meg tudtuk szervezni a közös utazásokat, társ hiányában még jól is jött, hogy együtt bandázhatunk. Tavaly év elején megismertem egy fiút, szerelmesek lettünk, elhatároztuk, hogy közös nyaralást szervezünk. Az akkori fizetésemből nem tudtam volna két utazást megengedni magamnak, sokáig nem mertem megmondani a lányoknak, hogy én leszek az, aki megtöri a hagyományt, ezúttal nem veszek részt a közös programon. Sokáig őrlődtem, hogyan mondjam el, míg egyszer szembejött velem egy pszichológiai témájú podcast beszélgetés, ami rávilágított arra, hogy nem fognak kevésbé szeretni, a barátságunk sokkal mélyebb annál, minthogy egy ilyen helyzet tönkretegye. Másnap eléjük álltam, és óriási kő esett le a szívemről. Ez a helyzet még jobban megerősítette bennem, hogy nekem vannak a legmegértőbb, legtámogatóbb barátnőim. Szilvi (22)
ELÉG VOLT!
Még az egyetemi évek alatt megpályáztam egy gyakornoki állást az egyik multinál. Hamar megtaláltam a főnkömmel a közös hangot, nagyon szerettem vele dolgozni, felnéztem a kollégákra, a napi feladatokkal is meg voltam elégedve. A próbaidő letelte után viszont egyre többet kellett túlórázni, valahogy mindig úgy alakulnak a napok, hogy én vagyok az, aki késő estig bent ül az irodában, a többiek pedig egyszerűen lelépnek. Egy darabig megértő voltam, másnak családja, egyéb feladata van, nekem pedig szingliként úgysincs jobb programom. Bő fél év után teljesen kimerültem, rájöttem, ez így nem mehet tovább, vagy változik valami, vagy fel kell mondanom, nem mehet rá az egészségem! Közöltem a főnökömmel, a jövőben csak a kollégáimmal egyenlő arányban vállalok túlórát. Mérhetetlenül büszke vagyok arra, hogy végre kiálltam magamért! Alexa (34)
A cikk eredetileg a GLAMOUR magazin 2022-es szeptemberi lapszámában jelent meg.
