Hogyan ismerjük fel a veszélyt a másikban?

Nagyjából mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy milyen az, amikor veszteségeink vannak, elhagyatottnak érezzük magunkat és a legkisebb megerősítésnek is örülünk, ami a külvilágtól jön. Teljesen normális állapot. Kifejezetten veszélyes viszont, ha ezt úgy éljük meg, mint folyamatos frusztrációt és nem vagyunk képesek magunkból, vagy a szeretteinkből erőt meríteni. Egy ilyen „piaci résbe” könnyen befurakszik szerelem, illetve kapcsolatfüggés formájában egy olyan ember, aki rémálommá teheti az életet körülöttünk. Érdemes tehát megelőzni a bajt és szakszerű segítséget kérni, több önismeretre szert tenni a válságaink idején, mielőtt egy veszélyes személyiségre bíznánk az életünk irányítását.

Pszichopátiás karakterek

Persze nem kell elesettség ahhoz, hogy egy szép napon találkozzunk valakivel, aki megnyerő, extra érdekes és szexuálisan meglehetősen vonzó. Ilyen férfi talán még nem is volt az életünkben, aki ennyire odavolt értünk, tehát kalandra fel, egyszer élünk, át kell adni magunkat az érzésnek, hogy mellette királynők vagyunk. Sok drámai kimenetelű történet indul így, majd néhány hónap után jönnek a problémák, a féltékenység, a család, a barátok távoltartása, amit a másik természetesen az „áldozatával” végeztet el, hiszen ő elegáns és mindenki felé a jobbik arcát mutatja. Majd követheti ezt a verbális és fizikai agresszió, amelynek a kimenetele sajnos tragikus is lehet, de ez egy másik, a kapcsolati erőszakról szóló cikk témája. Hogy megelőzzük a bajt, a kapcsolati diszfunkciók észrevételére kell koncentrálni, illetve arra, hogy ne kezdjünk viszonyt olyan emberrel, aki veszélyt jelenthet ránk. Ennek érdekében nem árt, ha tisztában vagyunk vele, melyek a kockázatos személyiségtípusok. Megkérdeztük erről dr. Erőss Rebeka, klinikai szakpszichológust, aki a nárcisztikus, a borderline és a pszichopátiás személyiségeket jelölte meg problémásnak. „A súlyosan nárcisztikus karakter egyik fő jellemzője, hogy hihetetlen intenzíven és nagy szavakkal piedesztálra emeli azt, akit a szerelmének kiszemelt, míg másokról, esetleg önmagáról is lehúzóan, leértékelően nyilatkozik. Nehéz neki ellenállni, hiszen ki ne örülne annak, ha eddig sosem tapasztalt bókokat, dicséreteket és figyelmet kap. De, ami nagyon hirtelen és ilyen kontrasztosan kezdődik, ott később nagy lehet a zuhanás veszélye. A borderline-os szintén nagyon intenzív érzésekkel tud rajongani, hangsúlyozva, hogy nélkülünk élni sem tud. Jellemzően nagy hőfokváltások vannak az érzéseiben. Indulatait, viselkedését sokszor szélsőségek közt jeleníti meg. Általában izgalmasnak tűnnek a szerelemben, de amikor a negatív érzéseikkel, vagy az indulataikkal kell szembesülnünk, az nagyon romboló lehet a számunkra. A pszichopátiás karakterről nagy vonalakban annyit lehet mondani, hogy inkább hideg számító, talán morálisan nem mindig értünk vele egyet, olykor pedig erőszakos, úgy, hogy nem is érti, hogy ezek a cselekedetek miért problémásak.”

Labilis lelki egyensúly

Utóbbihoz sorolja a szakirodalom az „elkerülő” személyiséget, akinél a szorongás indítja be az elkerülő viselkedést. Talán ismerős a suliból az órán bohóckodó, közbekiabáló iskolatárs, aki rendszeresen a problémás viselkedésekkel igyekszik - nem tudatosan - elkerülni, hogy kiderüljön róla az igazság, például, hogy nem igazán jó eszű. Az elkerülés másik véglete a passzivitás, a nem jelenlevés, a rejtőzködés, az sem egyszerű eset.

A személyiségzavarok kialakulásában a kora gyermekkori lelki fejlődési zavarok, negatív családi tapasztalatok, elhanyagolás, bántalmazás és egyéb traumák játszanak szerepet, de vannak biológiai, genetikai tényezők is. Ezek a zavarok olyan magatartásbeli és érzelmi megnyilvánulások, amelyek nagyban eltérnek az elvárásoktól. Ha nem „kezelik” őket gyerekkorban, ifjúkorban, az egyén egész élete során fennállhatnak, sőt súlyosbodhatnak.

A személyiségzavarral küzdő emberek a környezetükkel szinte mindig problémás, állandó feszültségekkel terhelt viszonyban vannak. Gyakran fogalmuk sincsen róla, hogyan viselkednek és általában nehezen tudják beleélni magukat mások lelkiállapotába, vagyis az empátiára való képességük is hiányos. Az ilyen emberek lelki egyensúlya labilis. Jóval nehezebben viselik a stresszt, a megrázkódtatásokat, a döntéshelyzeteket, mint mentálisan egészséges embertársaik, így nagyobb az esélyük a további lelki és fizikai problémák, megbetegedések megjelenésére.

Valami nem stimmel

Ha jobban belegondolunk, tulajdonképpen emlékszünk kiskorunkból azokra a gyerekekre, pajtásainkra, később középiskolás korból azokra a barátokra, haverokra, akik fokozottan hívták fel magukra a figyelmet, rendszeresen mások kárára szereztek hatalmat és tekintélyt, vagy agresszíven vezették le a feszültségeiket. Fel tudjuk idézni ifjúkorunkból a bulikból, a nyaralásokból azokat a haverokat, kollégákat, akiknek a tehetetlensége, passzivitása dühkitörésekbe torkollott, folyamatosan provokáltak másokat, illetve depresszióra, függésre, önpusztításra voltak hajlamosak. Észrevettük akkor is, hogyan kerülünk mi vagy mások a hatásuk alá, hogyan változnak meg körülöttük, válnak problémássá néhányan a többiek is, veszik át a veszélykereső magatartást a közelükben. Csak már nem gondolunk erre, esetleg nem is tudunk róla milyenek lettek a későbbi kapcsolataik, családjaik. Pedig érdemes utána nézni. Mert a felnőtt viszonyokban mindez hasonlóan működhet. Nem árt tisztába lennünk tehát a másik ember múltjával. Úgy tűnik, szinte mindegyik személyiségzavarra jellemző, hogy az emberi kapcsolatokba jobban "belemásznak" a határokat jobban átlépik, és bizony, ha nem tudunk jól határokat húzni, könnyen találhatjuk magunkat olyan kapcsolatban, ahonnan nehezen tudunk aztán szabadulni, amiből nehéz kijönni. Sokszor nem is igazán értjük, hogy mi történik velünk, körülöttünk, csak érezzük, hogy valami nem stimmel. Különösen, ha összehasonlítjuk a sajátunkat valamelyik barátunk, barátnőnk normális viszonyával.

Ismerd fel a jeleket!

Azért is nehéz belátni és tudatosítani azt, hogy a másik tartósan rossz hatással van ránk, mert nincs könnyen leírható szabályrendszere a kapcsolati helyzeteknek, ezért jó, ha odafigyelünk az intő jelekre a másik viselkedésében. Dr. Erőss Rebeka szerint ilyen jelek lehetnek ha:

- hiányoznak vagy beszűkültek az egyéb baráti és családi kapcsolatai

- komolyabb szenvedélybetegsége van a jelenben is (játékszenvedély, alkohol-, illetve drogfüggés és a többi, amit persze leplezni próbál)

- azzal fenyeget, hogy ha elhagyjuk, ő megöli magát,

- túlzottan agresszív verbálisan és/vagy fizikailag

- tartósan nincs munkája és ennek nincsen kézzelfogható oka

- el-eltünedezik

- nem képes intimitásra

- nem képes tartós elköteleződésre (munka, kapcsolatok, hobbik területén)

Mindemellett néha érdemes a hozzánk közelállóknál lecsekkolni, hogyan is látják ők kívülről azt, amiben mi vagyunk és nem eltartani magunktól azonnal, ha kritikát fogalmaznak meg. A pszichológus fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy ma már több módszer és lehetőség áll a rendelkezésre, amellyel a személyiség zavarral küzdőknek tartósan és hatékonyan lehet segíteni, ha ők is akarják. Ezek a terápiák viszont sosem rövidek és nagyfokú elköteleződést igényelnek. A legjobb az volna, ha annyira jó emberismerők volnánk, hogy eleve nem tennénk ki magunkat kényelmetlen helyzeteknek, de ha már benne vagyunk, akkor elejét tudnánk venni a rossz játszmáknak.

Szöveg: Artner Szilvia

A cikk eredetileg a GLAMOUR magazin 2021. júniusi számában jelent meg.