Hogyan fogunk nyaralni a járvány után? Felfedezzük a lokális értékeinket?

Nagyon sokaknak nem csupán a tavaszi, de a nyári terveit is teljesen felborította az újfajta koronavírus-járvány. Lefoglaltak utakat kellett lemondani, és mindenki bizonytalan, hogy a nyári pihenővel mi is legyen ebben az évben. Vajon átalakul-e turizmus, miben változik az igényünk, és hogyan változnak a lehetőségeink? Ezeket a kérdéseket gondolta végig Magyar Vilma az Underguide alapítója és vezetője.

…és akkor megtörtént az elképzelhetetlen. A kora tavaszra kialakult járványhelyzetre reagáló határ lezárások, utazási korlátozások, kijárási tilalmak a mai ember számára szinte felfoghatatlan helyzetet hoztak. Mi már szabadnak születtünk. Leszámítva egy-egy ország, térség, szerencsésen rövidebb ideig tartó időjárási, gazdaság vagy sajnos fegyveres konfliktust is generáló katasztrófáit – ahova addig nem utazhattunk- a világ tárt karokkal fogadott minket, napról-napra elérhetőbb áron.

Az elmúlt évtizedekben teljesen hétköznapivá vált, hogy tulajdonképpen már oda utazunk és akkor, amikor csak szeretnénk. Legyen szó turistáskodásról, vagy munkahelyi útról, ünneplésről, romantikázásról, családi pihenésről, haver látogatásról…de sokak számára már egy hétvégi buli, de akár egy jó ebéd, egy színházi premier vagy pár különleges tavaszi ruhadarab beszerzése is egy több
ezer kilométerre lévő városhoz volt köthető. Az örök mozgás már a rutinunkká vált. Ha nem is mindenki indult külföldre minden alkalommal, szerencsére itthon is találtunk mindig fantasztikus lehetőséget a nyárra, egy hétvégére vagy akár az említett színházi estre.

A március eleje óta eltelt időszakban hozott járványügyi döntések, ha fájtak is az ismert szabadság elvesztése okán, a világ nagy része kérdés nélkül egyetértett velük. Hátborzongatóan egyedülálló élmény volt látni Budapestet, vagy New York és Bombai utcáit teljesen üresen. Pedig egy biztos: turista mindig lesz - ahogy ezt még egy tavaly év záró turisztikai rendezvényen is bölcsen megállapítottuk…és akkor megtörtént az elképzelhetetlen, és bel- illetve külföldön utazók milliárdjai (!) álltak le egyik napról a másikra. A világ turizmusának teljes megszűnése óta eltelt időszakban csak egy biztos volt: a
teljes bizonytalanság. Most, hogy egyre több ország enyhít a korlátozásokon, lehet gondolkozni a jelenleg látható kimeneteli lehetőségeken. Pillanatnyilag minden attól függ mikor lesz vége, mit jelent, hogy vége van, visszatér-e, mennyire tér vissza...mire kell berendezkednünk.

Hogyan változnak meg a női szerepek a világjárvány után?

Hogyan változnak meg a női szerepek a világjárvány után?

Go LOCAL! Miért vágyunk mindig a "távoli idegenbe", amikor a környezetünkben is rengeteg kincset fedezhetünk fel? Fantasztikus lenne, ha a világjárvány egyik hosszútávú hatása a lokális értékek (újra) felfedezése lenne. Ideje, hogy leporoljuk régi terveinket a Kéktúra bebarangolásáról, vagy akár már holnap indulhatunk madárlesre a Fertő-tóhoz, vagy végre megnézhetjük a több ezer daru vonulását a Hortobágyon. Mindehhez minőségi házi kosztot, hangulatos, kiadó házat mindenhol, de európai szintű szállodát, hagyományainkra épülő, haut cuisine-be is beillő gasztronómiát is sok helyen
találunk.

Természetesen a járvány kordában tartása mellett gazdasági érdeke is az az országoknak, hogy utazóik figyelmét a belföldi turizmus felé irányítsák. Szerencsére a járvány okán történő határlezárásokat már feloldották; a nemrég Horvátország, Szlovénia, Görögország és a korábban gócpontnak számító Olaszország (egyben azok az országok, ahol a turizmus nagy részben járul hozzá a hazai össztermékhez) is bejelentette, hogy újra nyitja határait és, ha lehet még nagyobb szeretettel várja az utazókat – egyelőre az Európai Unióból. Azaz, ha a lokalitás nem is, de a kontinentalitás került a fókuszba a nyitás első ciklusában. Ha a bizonytalanság, kisebb számú újabb fertőzések maradnak, várható, hogy a tengerentúli utazások, desztinációk nyílnak meg egymás felé
később. (Azaz uniós állampolgár később utazhat az Egyesült Államokba szabadon, vagy akár az ausztrálok hozzánk).

Minden vissza a régi jó kerékvágásba…ha lehet minél előbb? A jó hír viszont, hogy a turizmus visszaállításért, most minden úti cél és utazási szolgáltatás olcsóbb lesz. Kormányzati támogatásokkal készülnek az "ösztönző" csomagok: turisztikai termékeket érintő adók csökkennek, sok helyen szálláshelyek, éttermeket célzó támogatások születnek. Személyes kedvencem Szicília ebben, ők a repülőjegy felét és minden 3. éjszaka szállást fizetnek idén a hozzájuk utazó turistáknak. Ugyanígy több légitársaság már a korlátozások feloldása előtt foglalhatóvá tette "pár euróért" a nyári dátumokat, közkedvelt úti célokat, sőt egy euróért még a szabad dátum módosítást vagy útlemondást is hozzá tették. Emellett idén belföldön is biztos "királyok" leszünk. Már látható, hogy kedvezőbben érhetőek el a strandok és fürdők, ajándék szolgáltatást kínál sok szálláshely, áraival és megújított ajánlataival a hazai vendégkört tette fókuszába szinte mindegyik turisztikai attrakció és szolgáltatás.

Igen, az új szabályokat meg kell szoknunk, de pont úgy mint 9/11 után a reptéri protokoll átalakulását, hamarosan már ezek sem fognak feltűnni. Hozzáteszem, még jobban is érezhetjük magunkat tőle. Távolabb álldogálunk sorban a fagyizónál, nem ülnek a nyakunkon az étteremben és bőven lesz helyünk a strandon, nem hallgatjuk végig mások életét a napozóágyból.

Idén nyáron a kevesebb is több lesz; legalább is az első nyári hónapokban. A bezártság, izoláció hosszú hetei után már egy napsütötte tóparti üldögélésnek, egy jó ebédnek a kedvenc teraszunkon, vagy egy nyári éjszakának is úgy fogunk örülni, mint mikor először volt benne részünk. De sokan nem is biztos, hogy nagy tömegekre fognak vágyni, és nem is biztos, hogy a vírusfélelem okán. Nem olyan rossz, csak a legközelebbiekkel találkozni, felszabadultan, őszintén örülni és mentesülni minden kötelező szociális, udvariassági kapcsolattartástól és jópofizástól.

Hogyan fogunk repülni? A járvány után ezeket mindenképp be kell tartanod

Hogyan fogunk repülni? A járvány után ezeket mindenképp be kell tartanod

A leállással kitisztult a világ is körülöttünk, tisztult a levegő, a vizeink, az utcákról, de még az erdőkből is eltűnt a szemét: láthatóvá vált, milyen gyönyörű minden, ha az emberek (utazó) tömege nem teszi tönkre. Lehet észrevesszük és jobban őrizzük ezeket a kincseinket is.

Ha mégis visszatér, ha lassan múlik csak, ha sosem múlik? Kialakulhat egy valódi, erőteljesebb lokalizáció, ahol az egyéni, egészségügyi, gazdasági és minden érdek azt mondja: vegyük észre és élvezzük azt amink van, építsük ötleteinkkel és fogyasztásunkkal a saját világunkat.

Emellett 2-3 hónap leállást a világ turizmusában még meg lehet menteni, még vannak tartalékok, hogy olcsóbb árakkal újra vonzóvá tegyenek minden úticélt, ilyen mértékű károk enyhítését még sok gazdaság át tudja vállalni. Még egy, vagy még több leállás viszont már rengeteg kis, közepes és globális cég csődjét jelentheti. A csökkenő kínálat drágulást jelent, amely lehet hogy a tömegturizmus –ideiglenes- végét jelenti és ismét csak a kivételesen gazdagok kiváltsága lesz, mint akár száz évvel ezelőtt.

Ha viszont az árnyéka szépen lassan, de egyre távolabb kerül tőlünk, akkor idővel, de minden ott folytatódik, ahol abbahagytuk. Jövünk, megyünk, szaladunk: szabadon mozgunk akkor, annyi ideig oda és azért, ahogyan csak akarjuk. Bárhogy is lesz, egyelőre egy biztos: volt két-három hónapunk, levegőt venni, kiszakadni egy pillanatra és habár egy krízis árnyékában, de mélyebbre ásni magunkban, a környezetünkben, a világban körülöttünk. Remélem sokat tanultunk és közösen egy felelősségteljesebb turizmust, egy jobb világot teremtünk.