Hogy nyerd el a kiszemeltet? A veszélyes randi jobb?
Visszagondolva az eddigi randijaidra, melyiket gondolod a legjobbnak, legütősebbnek, legizgibbnek? És melyiket a leguncsibbnak? Vajon milyen mértékben befolyásolható a tetszési indexünk az első találkozáskor? Meglepőek lehetnek a következő sorok. Arról árulkodnak ugyanis, hogy nagy mértékben befolyásolni tudod a kapcsolat további kimenetelét, attól függően, hogy milyen programot választasz elsőre.
Ezeket láttad már?
De kezdjük az elején! A hatvanas években egy Stanley Schachter nevezetű úriember azt a merész kielentést tette, hogy az emberek sokszor nem is tudják, mit éreznek. Azt állította, hogy az érzelmek forrása egy általános izgalmi állapot, amire aztán ráragasztunk egy címkét/nevet, annak megfelelően, hogy mik a körülmények.
Egy példával szemléltetve: Este egyedül mész a veszélyes környék kivilágítatlan utcáján. Szembetalálod magad egy nagytestű kutyával. Érthető, hogy az éberségi szinted fokozódik, melynek neve aztán a félelem lesz. Ha valaha bármilyen versenyen dobogós lettél, mielőtt kimondták volna a neved, megnőtt benned az izgalom, amit aztán örömnek hívtál. A lényeg tehát, hogy nem maga az öröm, félelem, harag, stb. születik meg benned, hanem egy fokozott izgalmi állapot jön létre, amit aztán bárhogy hívhatsz, attól függően, hogy mi történik éppen. Tehát ilyen értelemben a legkülönbözőbb érzelmek is egy tőről fakadnak.
De hogy jön ide a randi?
A fenti ötletből kiindulva más kutatók egy frappáns kísérletet hajtottak végre. A kísérletben résztvevők férfiak voltak, a kísérletvezető nő. A férfiak feladata az volt, hogy át kellett kelniük egy vékony, ingadozó, rozoga függőhídon egy kanyon sziklái fölött. Azt gondolom, nem szorul magyarázatra, hogy ez miféle reakciót vált ki. De itt még csak arról beszélhetünk, hogy megnőtt a pulzus, a légzés szapora, a személy izzad. Ezután a férfiak egyik felével azonnal interjút készített a hölgy, a másik részüknél viszont tíz perc pihenő következett, és csak ezután került sor a folytatásra. Ennek során kétértelmű képekről kellett történetet alkotniuk.
Hogy ez mire volt jó? Míg az utóbbi csoportnak a tíz perc bőven elegendő volt ahhoz, hogy ezt a megnövekedett izgalmat felcímkézzék a félelem szóval, addig a másik csoportnak erre nem volt ideje. Azaz az izgalmuk hiába eredt egyértelműen a feladatból, mégis ott volt annak a lehetősége, hogy a hölgy váltotta ki belőlük. Ebben az esetben a címke a tetszés lehetett.
Az eredmények ezt alá is támasztották, ugyanis akik nem gondolkodhattak, azoknál a képleírásokban nagyobb valószínűséggel jelentek meg szexuális tartalmak, és kétszer akkora valószínűséggel hívták fel később a kísérletvezető hölgyet, hogy az eredmények felől érdeklődjenek.
Vagyis ha azt szeretnénk, hogy az úriember ismét találkára hívjon, akkor akár érdemes bevállalni az extrém randit is. Ha azonban a tandemugrás négyezer méterről, a bungee jumping vagy a vadvízi evezés helyett a mozi a te világod, akkor a romantikus vígjáték helyett javaslom a thrillert.
