Hogy lehetne jó a drog?

Mivel az elmúlt időkben a kötelező drogteszt lehetséges bevezetésétől volt hangos a sajtó, úgy gondoltam, egy kicsit írok arról, milyen ritkán tárgyalt hatásai lehetnek különböző szereknek.

Abba nem megyek bele, hogy alapvetően milyen a drogpolitikánk, miért is kezeljük nagyon rosszul a szerhasználatot, és milyen veszélyei vannak a jelenlegi büntetések kiszabásának, ugyanis erről megjelent egy remek cikk, ahol Demetrovics Zsolt, addiktológus zseniálisan elmagyarázza, hol is tart a mai magyar társadalom. Ezt itt olvashatod el.

Én ebben a bejegyzésben a pszichedelikumokról (pl: LSD, ketamin, meszkalin, gombák, stb., egyesek szerint a kannabisz és az MDMA is ide tartozik) úgy írok, mint olyan szerekről, melyeket jól is lehetne használni, úgy, hogy akár a hasznunkra is válhatnának pszichés szempontból. De kezdjük az elején.

A pszichedelikus szó szabad fordításban annyit tesz: az elme megnyilvánulása. Biológiai értelemben is valami ilyesmi történik, ugyanis az agyunk különböző területeiről származó információk egy központban gyűlnek össze, ahol aztán egységessé, értelmessé válnak. Mivel minden pillanatban rengeteg információ ömlik ránk, így valójában csak nagyon kis rész tudatosul. Tehát ez a központ nem csak integrálja ezeket a behatásokat, hanem azt is eldönti, mit hagy meg, hogy a felszínre kerülhessen és mit nyom le, mire nincs éppen szükség. Tehát igen erős a korlátozó szerepe. Ennek köszönhető, amit már az előző bejegyzésben kifejtettem, hogy a világ egy idő után elveszíti újszerűségét, megszokjuk a környezetünket, sőt az egész életről való tudásunk, elgondolásunk megmerevedik.

A drogok ennek a központi területnek az aktivitását csökkentik, azaz elveszíti az agy ezen szűrő funkcióját, a különböző területek szétkapcsolnak, a harmónia felborul, így sokkal több tartalom megnyílvánulhat. Mivel a látórendszer különösen megzavarodik, így mindenben mozgást észlelünk, minden folyik, olvad, vibrál, gyűrűzik, hallucinálunk, sokszor szinte lehetetlen helyeken látunk arcokat, mivel ennek észlelésére különösen érzékeny az agy. Olyan dolgokat látunk tehát, amiket eredetileg elfojtunk. Ettől persze élénk lesz a fantáziánk, minden addig megszokott gondolkodási mintánk feloldódik, minden furcsa lesz, más, izgalmas, újszerű.

Ez is jól mutatja, hogy tulajdonképpen nem létezik objektív valóság, azt csupán mi, pontosabban az agyunk építi fel. Ez persze már filozófiai kérdés, ami aztán felvet egy csomó másikat is, mint mi a létező és nem létező, és tulajdonképpen akkor hol van a semmi és a valami határa, vagy van-e egyáltalán. De térjünk vissza a drogokhoz.

A köztudatban leginkább az jelenik meg, hogy a szerhasználó vagy állandóan valami nevetgélős állapotban van, vagy hogy félni kell tőle, mert bármelyik pillanatban az ellenséget láthatja bennünk, és megöl.
Valójában a nevetgélés csak egy rész, amikor tényleg minden nagyon viccesnek tűnik. De vannak nagyon mély bugyrai is ennek az állapotnak. "Ahhoz, hogy a mennyben szárnyalj, vagy megismerd a poklot, csak végy egy csipet pszichedelikus drogot!"- mondta Osmond. És valóban, nem csak a mennyország, de a pokol is bejárható ezen az úton.

Mivel az agy gátló funkciói, azaz az ego kikapcsol ezen szerek hatása alatt, így akár az elfojotott múltbeli élményeket is újraélhetjük. Ezért hatvan-hetven évvel ezelőtt a pszichoterápia ezt a lehetőséget ki is használta. Fontos, hogy nem csak visszaemlékezés történik, hanem újraélés, ami még fájdalmasabb, főleg, hogy általában nem a jó élményeket szoktuk lenyomni a mélybe.

Az egonktól nem csak a rossz élményeinket, hanem a mi sötét oldalunkat is elzárjuk. Akire azt mondjuk, egoista, elsősorban azt értjük alatta, hogy öntelt. Az ego mindig arról akar meggyőzni minket, hogy jók vagyunk, sőt hibátlanok. Amikor azonban az ego elgyengül, és mi szemben találjuk magunkat a sötét valónkkal, az megintcsak lehet egy pokol a menny mellett.

És ezen a ponton jön talán a lényeg, azaz, hogy mi történik a szer használata után. Mert bár sok élménnyel gazdagodhatunk, mint látható, ezek nem csak pozitív élmények, így különösen nehéz lehet integrálni őket. Viszont értelme akkor lehet igazán ezeknek a megtapasztalásoknak, ha utána gondolkodunk, beszélünk róla, értelmezzük és tudunk belőle tanulni. Itt jöhet be egy külső személy, a területen jártas szakember, aki segít az élmény feldolgozásában, segít a tanulásban, abban, hogy ami ott van, azt akár a magad hasznára is fordíthatod, megértheted, és akkor nem kell többé lenyomni a mélybe, ami által egy csomó energiád is felszabadul. Mert bár a traumafeldolgozás is őrült sok energiát igényel, de a mélyben tartani legalább ugyanekkorát.

Az érdemi munka tehát akkor jön, amikor az elzárt, mélyre tett kis csomagjaidat fel tudod hozni, rá tudsz nézni, meg tudod érteni, hogy mi van benne, és be tudod tenni az egész nagy rendszeredbe még akkor is, ha esetleg nem szereted vagy nem tetszik, hogy az is hozzád tartozik. Ezt jelenti egy belső konfliktus feloldása.

Azokat a kereteket tehát, amikről az előzőekben írtam, könnyen fel lehet oldani, meg lehet gyengíteni ezáltal és át lehet dolgozni terápiás keretek között. Rengeteget lendíthet a gondolkodásunkon, a világhoz való hozzáállásunkon, ha megismerjük azokat a részeinket, amelyek létezéséről most még talán fogalmunk sincsen. Mindez pedig segít az egészség, a jólét és a produktivitás terén is, feltéve, hogy megfelelően van közvetítve az élmény.

Ezen a megfelelő közvetítésen pedig óriási hangsúly van, ugyanis felkavaró lehet az, amikor konkrétan az egész világnézetünk alapjaiban megrendül, a kereteink szétesnek, és csak a rémület marad, átdolgozás pedig nincs. Így tehát nem arról van szó, hogy bármilyen körülmények között, bárkinek jó ötlet lenne ezekkel a szerekkel élni, mert tény, hogy ezt lehet rosszul is használni. Sőt, a különböző fórumokon általában ezekkel találkozunk csak, ezért is lehet sokak számára nehéz elképzelni azt, hogy valójában mennyi érték is rejtőzhet a szerek mögött.

Ennek alapján pedig több orvos, pszichológus, pszichiáter elképzelése és álma olyan központok létrehozása, ahol helyesen közvetített pszichedelikus élményben részesülhetnek az oda érkezők, akár mentális betegek, akár egészségesek.

Amíg azonban ilyen központok nincsenek, addig választhatunk legális, az egót szintén ellazító tevékenységet vagy terápiát. Ilyenek lehetnek például különböző légzéstechnikák, meditációk.