Ekkor érdemes házasodni, ha nem akarsz elválni
Biztosak vagyunk abban, hogy nem egy cikk alapján döntesz majd arról, mikor házasodsz, és ez így is van jól! Ugyanakkor azon már biztosan gondolkodtál, mi köze lehet az életkornak egy házasság sikeréhez vagy kudarcához. Megpróbáljuk megfejteni!
Ezeket láttad már?
Egy rengeteg adatot elemző kutatás, amelyet néhány éve a Utah egyetemen végeztek, arra jutott, hogy a későbbi válások aránya akkor a legalacsonyabb, ha huszonnyolc és harminckét éves korunk között mondjuk ki a boldogító igent. Vajon miért?
Se túl korán, se túl későn
Talán nem meglepő, hogy a tizenéves korban kötött házasságok jelentős része kudarcba fullad. Az ember mögött ennyi idősen még egyszerűen nincs elég élettapasztalat, és nincs akkora önismerete, hogy ilyen hosszú távra szóló, komoly elköteleződést tegyen. Az viszont már meglepő lehet, hogy huszonnyolc éves korunkig „túl fiatalok” vagyunk házasodni. Ha viszont azt a tudományos tényt vesszük figyelembe, hogy az agyunk azon része, amely a döntések kivitelezéséért, a tervezésért és az érzelemszabályozásért felelős, húszas éveink második feléig is fejlődik, akkor érthető, miért nem olyan sikeresek a fiatal felnőttkor elején köttetett frigyek sem.
Egzisztenciális szempontból is körülbelül húszas éveink végére érezhetjük magunkat „valódi” felnőttnek. Ekkorra már jó eséllyel van munkahelyünk, saját keresetünk, kialakult a napi rutinunk, tehát vélhetően jóval kevesebb lényeges változás történik az életkörülményeinkben és a személyiségünkben, mint korábban. Ám miért nő a válás rizikója harmincas éveink második felében? A kutatás vezetője, Nicholas Wolfinger szerint, akik ennyi idősen még nem házasok, azok azért nem azok, mert kevésbé sikeresek egy kapcsolat működtetésében, mint a már elkelt társaik. Ehhez jön még az, hogy ők is már csak olyan potenciális partnerek közül választhatnak, akik hasonló problémával küzdenek.
Változó időket élünk
Nem szabad elfelejtenünk, hogy a házasság intézményéről ma már drasztikusan másképp gondolkodunk, mint húsz-harminc évvel ezelőtt. Egyre több az egymás felé elkötelezett, ám nem házas felekből álló pár, sokuk gyerekeket is nevel, tehát a kapcsolat hivatalossá tétele már nem számít olyan mérföldkőnek, mint korábban. Elképzelhető, hogy akik hosszú évek vagy évtizedek együttélése után házasodnak, azok ezzel az aktussal egy hullámvölgyből akarnak kimászni, esetleg az egyik fél nyomására teszik azt meg, így nagyobb az esélyük a kudarcra is. Az is elképzelhető, hogy minél tovább élünk szingli életet, annál több rigolyánk van, annál kevésbé tudjuk megszokni a házassággal járó kompromisszumokat. Önmagunkat, a saját érzéseinket azonban nem lehet statisztikai adatokra redukálni. Ezek a kutatások arra nagyon jók, hogy a konklúziók mentén végiggondoljuk, mi miért (vagy miért nem) akarunk éppen most megházasodni. Hiszen csak az a fontos, hogy egy felelős, felnőtt és érett döntést hozzunk, és alapvetően azért menjünk hozzá valakihez, mert vele tervezzük leélni az életünket.
