Ha lenne 3 kívánságod, te mit kívánnál?

Szinte mindig megkapom ezt a kérdést: "ha lenne 3 kívánságod, mik lennének azok?". Bevallom, ilyenkor szeretek kicsit játszadozni a kérdezővel, hiszen a többség azt várja, hogy vajon közte lesz-e az a bizonyos kérés...

Az első kívánságom mindig ugyanaz: a szeretteim egészsége és boldogsága. Ez számomra a legfontosabb. A második kérésem általában magammal kapcsolatos. Például, hogy jó lenne, ha nem lennének anyagi gondjaim, vagy az, hogy a sportban sikeresebb legyek. Végül, a harmadik kívánságot mindig félreteszem szűkösebb időkre. Lényeg a lényeg, hogy a lábak utáni sóvárgás soha nincs a vágyaim között. Ilyenkor az aktuális kérdező már-már hisztérikusan próbálja rám erőltetni: "De tényleg, 100% tuti biztos frankón nem akarsz lábakat?". Kicsit olyan ez, mintha a "De miért nem?" kérdés összes szinonimájával próbálna kizökkenteni. Kész röhej! Innen üzenném az ilyen kérdezőknek, hogy sem álszent, sem hazug, de legfőképp totális idióta nem vagyok. Nem agy, hanem lábak nélkül születtem.

Voltak mélypontok, például tini koromban, amikor már igazán vágytam egy kapcsolatra, és ismerkedni próbáltam, azonban szinte csak elutasítást kaptam. Érezni, hogy nem vagyok elég, mert valaki nem lát teljesnek, na az kemény volt... Ebben a szituációban valószínűleg az első kívánságom az lett volna, hogy bármi áron, de legyenek lábaim. Hál' Istennek azt a korszakot is túléltem. Rájöttem, attól, hogy mások ilyennek látnak, nekem még nem kell egyetértenem velük. Elfogadtam magam, és köszi, nekem így jó. Igen lábak nélkül, igen tudok teljes életet élni és igen BOLDOG vagyok.

Természetesen most is vannak olyan élethelyzetek, amikor egy-egy pillanatra megingok, és azt kívánom, bárcsak könnyebb lenne az életem. Ezek azonban nem függenek össze a lábaim hiányával.

Összességében tehát, minek is pazarolnám el az utolsó kívánságom? Azért, hogy ezeknek az embereknek megfeleljek?