Ha azt mondom Karácsony….

Gálffi László
60-as évek . A karácsonyi vacsora után társasjáték, apa,anya és az öt gyerek, Ki nevet a végén és dominózás. Minden évben új készleteket kellett venni, mert évközben elkallódtak a bábuk és a dominó lapok. Az éjszakai szaloncukor lopkodás, reggel a huzatban gyanús könnyedséggel lebegő üres sztaniolpapírok a karácsonyfán…

2014. Korál a kis Jézushoz, Bach: Karácsonyi oratórium –ból:
Ach mein herzliebes Jesulein, Mach dir ein rein sanft Bettelein,Zu ruhn in meines Herzens Schrein,Dass ich nimmer vergesse dein! Ó, szívből szeretett Jézuskám! Készíts magadnak tiszta, puha ágyacskát, hogy megpihenj szívem rejtekén,s téged sose feledjelek én!

Máthé Zsolt

Amíg fiatal voltam, vad és szingli, a Szentestéket a Sirályban töltöttem. A meghitt órákat társadalomkritikus rappeléssel ütöttem el, meglepően nagyszámú közönség előtt. Ma a Szenteste már szeretetteljes együttlét a feleségemmel és a pici fiammal, a családdal, fenyőfát díszítve. Ha majd eltelik az élet, arra fogok gondolni, hogy milyen szerencsés voltam a karácsonyaimmal - meg úgy általában az élettel.

Ficza István

Harmadikos vagy negyedikes általános iskolás lehettem, amikor rájöttem, hogy nem a Jézuska teszi a fa alá az ajándékokat. Óriási zavart keltett ez bennem, és követeltem édesanyámtól, hogy adjon magyarázatot. Azt a megnyugtató választ kaptam, hogy bár valóban, konkrétan nem ő rakja a karácsonyfa alá az ajándékokat, de az ő segítségével keresi meg a rávalót anyu és apu. Szóval közbenjár, hogy a Szenteste vacsorástul, ajándékostul, családostul létrejöjjön. Ez maximálisan megnyugtatott. Így a gyermekkori varázslat meg tudott maradni, igen, a mai napig.

Mácsai Pál

Szép Ernő: Karácsonyfa

Az országút szélin
Ott áll télbe nyárba
A Krisztus keresztje
Hóba porba sárba

Félre dűlt a fája
Hallgatott a szélre
Vagy a részeg autó
Billentette félre

Az Ő bádog testét
Megeszi a rozsda
Bajuszát szakállát
Az eső lemosta

Olyan mint az árnyék
Mint a tűnő álom
Mégis nézve nézem
Csudára csodálom

Te elhervadt Krisztus
Te vagy az én pompám
Te vagy az én drága
Fényes karácsonyfám

Csuja Imre

Kölyökkoromból nagyon hangulatos karácsonyokra emlékszem, nádfedeles házikó, petróleumlámpa, havazások, sok gyerek, nagycsalád, disznótoros, hatalmas szánkózások, hógolyócsaták. Akkor még voltak igazi, nagy havak, ma már nincsenek.
Később, a gyerekeimmel sose 24-én karácsonyozunk, még ma se. Képtelenség volt elhúzni velük odáig, már 21-én fel kellett állítani a fát, annyira türelmetlenek voltak, vinnyogtunk a feleségemmel a röhögéstől, aztán mondtuk, hogy nem mindegy, akkor legyen ma karácsony. Szeretet szempontjából nálunk egész évben úgyis karácsony van, olyan olaszos család vagyunk, nagyhangú, vidám. Nincs az, hogy: Jaj, karácsony van, már megint szeretni kell.
Ma pedig azért tartjuk előbb a Szentestét, mert az unokáim mennek a vőm szüleihez. Ő is színész, ez a két szabadnapja van, úgyhogy nálunk van karácsony 23-án, náluk 24-én.

Znamenák István

Sok-sok év után, miután a feleségemmel már rájöttünk, hogy sajnos nincs Jézuska, megszületett a gyerekünk. Amióta ő van, és hisz a Jézuskában, azóta az a jó az egész karácsonyban, hogy mi is újra hiszünk benne.

Polgár Csaba

A gyerekkori karácsonyok visszatérő programja volt Az Ezüst-tó kincse. Valahogy úgy emlékszem, hogy mindig ez volt az ünnepi műsor, pont a vacsorára volt vége, a szüleimnek nyugtuk volt tőlem, kifizetődő volt mindenkinek. Nagyszüleimnél, Garadnán mindig hatalmas hó volt- vagy csak innen nézve hatalmas, mindenesetre volt hó, amihez évek óta nem volt szerencsém. Az elmúlt évek karácsonyai jórészt munkával teltek, és egy-két napos gyors családlátogatással. Ilyenkor az ember próbálja néhány órába belesűríteni az elmúlt évet, és a háromnapos ünnepet. Néha sikerül, néha nem.

fotó: Nagy Gergő
szöveg: Veszprémi Judit