Néztél már tükörbe? Nemcsak a felnőttek az áldozatai a testszégyenítésnek

Nem vagyok pszichológus, ezt már most kijelentem, így nem is szeretnék ilyen mélységekbe belemenni a témát illetően, viszont mint a #nemcsakegyféleszépség létezik mozgalom elindítója, nem hagyhatom szó nélkül azt, hogy ijesztő méreteket ölt az online és a fizikai térben is a bántalmazás, a gúnyolódás, egymás sértegetése. Iszonyatosan zavar. Boldog-boldogtalan beleköt a másikba, azaz helyesbítenék, mert aki boldog, aki rendben van magával, tuti nem a másikon élcelődik, egyrészt se kedve, se ideje és egyébként se tenne ilyet. Ha pedig ott tartunk, hogy aki “jól elvan” a saját életében, életével, akkor nem bonyolult kitalálni, hogy ki az, aki másokat bánt. Valószínűleg egy olyan ember, aki megannyi bút, bánatot, innen-onnan szerzett sérelmet hordoz magában. Több pszichológus is említette már a következőt: aki rendben van magával, az nem bánt. Ennek felismerése és tudatosítása az első lépés lehet afelé, hogy akit bántanak, képben legyen: a beszólás, a vagdalkozás nem róla szól. Nem őt minősíti, nem belőle fakad a rossz szó. Hiszen aki őt bántja, ő maga is szenved - valamiért.

Kemény fába vágtam a fejszémet azzal, hogy eldöntöttem: teszek azért, hogy az emberek (egy része legalább) elkezdjen máshogy gondolkodni erről a témáról, illetve a saját- és más emberek testéről alkotott képről. Zárójelben megjegyezném, hogy már az döbbenetre ad okot, hogy egyáltalán valakinek a testével foglalkozunk. Valaki más testével. Hogy ő hízott vagy fogyott, miért olyan az arca stb. Én is kaptam már hideget-meleget, olyan emberektől is, akikről a “nagyközönség” úgy tudja, hogy segítő szolgáltatók, önbizalom-növelők, pedig a háttérben… no de ez egy másik téma, arra azonban felhívta a figyelmem, hogy van még itt munka bőven.

Illusztráció: Kozma Rita

Szóval igen, a célom az, hogy akár csak egy, azaz egy emberhez eljusson a szó, hogy: ne bánts mást. Ha - tételezzük fel - egy felnőtt emberhez eljut, akinek - tételezzük fel - van egy gyereke, a gyerek már ezt a mentalitást fogja magába szívni. Előfordulhat, hogy elmondja, vagy tettei által ezt a mintát mutatja egy-két osztálytársának és így tovább. Azt tapasztalom, hogy egyre többen nyitnak efelé a szemlélet felé, de még mindig gigászira dagad azon embertömegek száma, akik csatornázatlanul, nyersen, ahogy a csövön kifér ontják magukból a bántást. Mert mi az, amihez nem kell mélyebbre ásnunk a másikban, jobban megfigyelnünk őt, megismerni őt? Mi más, mint a külseje. Az ott van szem előtt. És ugyebár senki sem tökéletes - mi is a tökéletes egyáltalán? -, ezért mi is lehetne könnyebb annál, mint hogy belekössünk a ruházatába, a hajába, a súlyába, a korába és sorolhatnám.

A legfájóbb - nekem - pedig az, hogy mindez a gyerekek, tinik világában brutális méreteket öltött. Annyira sérülékenyek, annyira érzékenyek, évekre, évtizedekre kiható nyomot hagyhat… Éppen ezért kell a szülőknek edukálniuk saját magukat is, hogy ne, ne bántsanak mást, ne hallja, ne érezze a gyerek otthon, hogy ez a norma, ez az, amit másolhatnak.

Éppen ezért - legyen szó gyerekről, tiniről vagy felnőttről - olyan emberek társaságát kell keresni, aki nem bánt, aki nem gonoszkodó. Lehet, hogy most furcsa lesz amit mondok és többen megdöbbennek: személy szerint én sajnálom ezeket az embereket, akik látszólag a bántalmazásban, beszólogatásban lelik örömüket, mert ők nagyon szenvednek valahol belül és nagyon nincsenek jól. Velük foglalkozni kellene.

Ettől függetlenül senkinek sem szabad elfogadnia azt, ha őt, vagy a szeretteit bántják. Meg kell tenni a szükséges lépéseket: például kerülni a rosszindulatú emberek közelségét, online térben akár tiltani az ilyen oldalakat. A saját életünkért mi vagyunk a felelősek, ha pedig szülők vagyunk és a gyermekünknél tapasztaljuk ezt, hogy bántják őt, ne hagyjuk annyiban.

szerző: Kozma Rita

Kövesd Ritát az alábbi közösségimédia-oldalakon!

https://www.facebook.com/KozmaRitaplussize

https://www.instagram.com/kozma.rita/

https://www.tiktok.com/@kozma.rita.styling?lang=hu-HU