Néztél már tükörbe? Nemcsak a felnőttek az áldozatai a testszégyenítésnek
Hogy nézel ki? Néztél már tükörbe? Ha így néznék ki meg sem szólalnék… Hú, neked aztán van önbizalmad… Ilyen és ehhez hasonló mondatok nap mint nap olvashatóak az online térben, a social media platformokon. Kapják és adják felnőttek és gyerekek egyaránt. Vajon mi a teendő? Csak legyintsünk, hogy ez van és kész?
Ezeket láttad már?
Nem vagyok pszichológus, ezt már most kijelentem, így nem is szeretnék ilyen mélységekbe belemenni a témát illetően, viszont mint a #nemcsakegyféleszépség létezik mozgalom elindítója, nem hagyhatom szó nélkül azt, hogy ijesztő méreteket ölt az online és a fizikai térben is a bántalmazás, a gúnyolódás, egymás sértegetése. Iszonyatosan zavar. Boldog-boldogtalan beleköt a másikba, azaz helyesbítenék, mert aki boldog, aki rendben van magával, tuti nem a másikon élcelődik, egyrészt se kedve, se ideje és egyébként se tenne ilyet. Ha pedig ott tartunk, hogy aki “jól elvan” a saját életében, életével, akkor nem bonyolult kitalálni, hogy ki az, aki másokat bánt. Valószínűleg egy olyan ember, aki megannyi bút, bánatot, innen-onnan szerzett sérelmet hordoz magában. Több pszichológus is említette már a következőt: aki rendben van magával, az nem bánt. Ennek felismerése és tudatosítása az első lépés lehet afelé, hogy akit bántanak, képben legyen: a beszólás, a vagdalkozás nem róla szól. Nem őt minősíti, nem belőle fakad a rossz szó. Hiszen aki őt bántja, ő maga is szenved - valamiért.
Kemény fába vágtam a fejszémet azzal, hogy eldöntöttem: teszek azért, hogy az emberek (egy része legalább) elkezdjen máshogy gondolkodni erről a témáról, illetve a saját- és más emberek testéről alkotott képről. Zárójelben megjegyezném, hogy már az döbbenetre ad okot, hogy egyáltalán valakinek a testével foglalkozunk. Valaki más testével. Hogy ő hízott vagy fogyott, miért olyan az arca stb. Én is kaptam már hideget-meleget, olyan emberektől is, akikről a “nagyközönség” úgy tudja, hogy segítő szolgáltatók, önbizalom-növelők, pedig a háttérben… no de ez egy másik téma, arra azonban felhívta a figyelmem, hogy van még itt munka bőven.
Szóval igen, a célom az, hogy akár csak egy, azaz egy emberhez eljusson a szó, hogy: ne bánts mást. Ha - tételezzük fel - egy felnőtt emberhez eljut, akinek - tételezzük fel - van egy gyereke, a gyerek már ezt a mentalitást fogja magába szívni. Előfordulhat, hogy elmondja, vagy tettei által ezt a mintát mutatja egy-két osztálytársának és így tovább. Azt tapasztalom, hogy egyre többen nyitnak efelé a szemlélet felé, de még mindig gigászira dagad azon embertömegek száma, akik csatornázatlanul, nyersen, ahogy a csövön kifér ontják magukból a bántást. Mert mi az, amihez nem kell mélyebbre ásnunk a másikban, jobban megfigyelnünk őt, megismerni őt? Mi más, mint a külseje. Az ott van szem előtt. És ugyebár senki sem tökéletes - mi is a tökéletes egyáltalán? -, ezért mi is lehetne könnyebb annál, mint hogy belekössünk a ruházatába, a hajába, a súlyába, a korába és sorolhatnám.
A legfájóbb - nekem - pedig az, hogy mindez a gyerekek, tinik világában brutális méreteket öltött. Annyira sérülékenyek, annyira érzékenyek, évekre, évtizedekre kiható nyomot hagyhat… Éppen ezért kell a szülőknek edukálniuk saját magukat is, hogy ne, ne bántsanak mást, ne hallja, ne érezze a gyerek otthon, hogy ez a norma, ez az, amit másolhatnak.
Éppen ezért - legyen szó gyerekről, tiniről vagy felnőttről - olyan emberek társaságát kell keresni, aki nem bánt, aki nem gonoszkodó. Lehet, hogy most furcsa lesz amit mondok és többen megdöbbennek: személy szerint én sajnálom ezeket az embereket, akik látszólag a bántalmazásban, beszólogatásban lelik örömüket, mert ők nagyon szenvednek valahol belül és nagyon nincsenek jól. Velük foglalkozni kellene.
Ettől függetlenül senkinek sem szabad elfogadnia azt, ha őt, vagy a szeretteit bántják. Meg kell tenni a szükséges lépéseket: például kerülni a rosszindulatú emberek közelségét, online térben akár tiltani az ilyen oldalakat. A saját életünkért mi vagyunk a felelősek, ha pedig szülők vagyunk és a gyermekünknél tapasztaljuk ezt, hogy bántják őt, ne hagyjuk annyiban.
szerző: Kozma Rita
Kövesd Ritát az alábbi közösségimédia-oldalakon!
https://www.facebook.com/KozmaRitaplussize
Szemránckrém hat évesen? – Ez az egyik legkárosabb trend, ami a közösségi médiában valaha elterjedt