„Izzott köztünk a levegő, mégis szó nélkül eltűnt” - A ghosting pszichológiája egészen közelről
Tökéletes harmónia, minőségi együtt töltött idő, romantikus pillantások, majd snitt – és soha többé nem hallasz az illetőről. Ismerős? Akkor már te is tapasztaltad a „ghosting”-jelenséget.
Ezeket láttad már?
Okolhatjuk napjaink felgyorsult életét, a párkeresőalkalmazásokat és a kapcsolatok elszemélytelenedését is, a jelenség azonban nem ma kezdődött. „A ghosting jelensége egyáltalán nem újkeletű, erről tanúskodik a magyar »faképnél hagy« szólásunk is. Érdemes megfigyelnünk: amíg a magyar kifejezés inkább az elhagyottat, az angol szókép inkább az elhagyót állítja fókuszba.A ghosting olyan kifejezés, amelyet hirtelen, radikális kapcsolatmegszakítás esetén használhatunk. Hátterében alapvetően egyéni kérdések, elakadások, kapcsolódási nehézségek, érzelmi éretlenség, feldolgozatlan traumák, kötődési sémák állhatnak – éppen ezért nem keverhető össze azzal, amikor valaki bántalmazó kapcsolatból lép ki az említett módon. A nemi szerepek helyett elsősorban a kapcsolatot fontos górcső alá venni, annak történetét, mélységét: egyáltalán nem mindegy, hogy kezdődő románc vagy többéves házastársi együttélés után történik a szakítás” – magyarázza Bakonyi Gergely László, pár- és családterapeuta-jelölt, a Kapcsolat Centrum munkatársa. Drasztikus, általában végleges, de nézzük, mi állhat a ghosting hátterében.
A Tinder és a ghosting
A jobbra-balra húzós randiappok elterjedésével az ismerkedési kultúra (vagy kulturálatlanság) is átalakult. Míg nagyszüleink rendezvényeken, ismerősökön keresztül találkozhattak potenciális választottjukkal, addig ma már elég a stabil internetkapcsolat, egy feltöltött okostelefon, és máris „kérők” százait tárja elénk a rendszer. A felelősség szinte nemlétező faktor, hiszen csak a képernyőn át találkozunk elsőre a másikkal, így elég megnyomnunk egy gombot, hogy örökre eltűnjünk a szemük elől. Más a helyzet, ha egy fizikailag megerősített románcról beszélünk, ahol a személyes találkozás mellett kezdtük építeni a közös élményeket és terveket. „Rendkívül fontos tudatosítanunk az online tér virtuális és a mindennapok fizikai jelenléttel járó világának különbözőségét és összefonódását, a kapcsolatmegszakítás fájdalmát például az előbbi könnyen felszínen tudja tartani, a digitális világban ugyanakkor eltűnni is könnyebb, ez átgyűrűzhet a személyes kapcsolatainkra” – mondja a szakértő.
A három típus
Nem elég, hogy létezik, már (legalább) három alfaját is megkülönböztették a szakemberek.
- Az első a „klasszikus” módszer, a totális köddé válás. Ő biztosan nem fog újra keresni, sőt ki fog követni a közösségi oldalakon, törli az üzeneteket, megszűnik létezni számunkra.
- A második a leselkedő. Ő kevésbé határozott, mint elődje, el-el tűnik, de ha néha félreértelmezhető üzenetekkel vagy kommentekkel tudatja, lehet, hogy mégis érdeklődik.
- A harmadik az elhalványuló, talán a legfájdalmasabb mind közül. Ahogy a nevében is benne van, ő az, aki lépésről lépésre építi le a kapcsolatot. Eggyel kevesebb napi üzenet, egy lemondott találkozó, egy fel nem vett telefon, hogy végül, néhány nap vagy hét alatt teljesen eltűnjön a ködben.
Nemek közti különbségek
Joggal gondoljuk-e, hogy a ghosting a férfiak specialitása? Rengeteg összetört szívű lány értetlenkedő posztjával találkozhatunk a közösségi oldalakon, olvashatunk blogbejegyzéseket és nézhetünk könnyes hangulatú vlogokat a témában. Ez elsősorban azért van így, mert a nők hajlamosabbak kimutatni a fájdalmaikat, és a kudarcaikat könnyebben élik meg külső támogatással. A nők ugyanúgy alkalmazzák ezt a kíméletlen szakítási technikát, mint a férfiak, sőt egy felmérés szerint a 18 és 35 év közötti korosztályban a randiappokon a női felhasználók vezetnek a ghosting használatában.
Honnan ismered fel a ghostert?
Nincs erre alapuló megfigyelés, hiszen az ilyen jellegű kapcsolatmegszüntetés eléggé váratlanul történik. A ghoster nem egy személyiségtípus, és ahogy láthattuk, nem köthető sem nemhez, sem pedig korosztályhoz. Viszont felismerhető, ha odafigyelünk, amikor valaki kezdi leépíteni a kapcsolatot. Az erre utaló jelek lehetnek például a rövid, érzelemmentes üzenetek, a csökkenő telefonhívások, de a jövőtervezés hiánya és a titkolózás is ide tartozik. Sajnos hiába próbálnánk ilyenkor szembesíteni az illetőt, nagy valószínűséggel tagadná, hogy hamarosan kámforrá fog válni, de az is elképzelhető, hogy ilyen konkrétan még meg sem fogalmazódott benne, hogy ezt fogja tenni, de egyre terhesebbnek érzi a kapcsolatot.
Hogyan kezeljük?
Tapasztalatból mondom, hogy elszenvedőjeként brutálisan fájó, főleg a hirtelensége és drasztikussága miatt. Egyik nap még boldogan adunk jó éjt csókot, másnap pedig már tölthetjük fel a marketplace-re a tőle kapott ajándékokat. A búcsú nélküli szakítás azért is lehet fájdalmasabb, mert nem kapunk okokat, így a saját fantáziánkra van bízva, hogy mi vagyunk-e a hibásak a kapcsolat zátonyra futásáért, vagy egyszerűen csak így alakult. Kicsit olyan ez, mint amikor a kisgyerek kutyusa elszökik a kertből: nem tudjuk, látjuk-e még valaha, így a remény egy ideig ott él bennünk, és napról napra tud csak elhalványulni.
Célszerű azonban belátható időn belül lezárni magunkban a kapcsolatot és tovább lépni, nem beleragadni! Ha szükséges, és megnyugvást ad a lelkünknek, egy lezáró üzenetet írhatunk a másik félnek, hogy tudomásul vettük, és bár jobban esett volna ezt nyíltan tisztázni, elengedjük a dolgot. Fontos, hogy ez legyen az egyetlen kommunikáció az illetővel, ne kezdjük el neki felhánytorgatni a múltat, esetleg könyörögni a folytatásért. A szakértő rávilágít: „Akár elhagyóként, akár elhagyottként élünk át ghostingot, érdemes a tapasztalattal egyéni önismeretben dolgozni (a páros önismeret ez esetben nem lehetséges, hiszen az egyik fél nem elérhető). Meggyőződésem, hogy az e mentén megkezdett munka, felismerésekben, megértésekben gazdag útra vezethet.”
Tökéletes kapcsolat nem létezik, konfliktus és mosolyszünet bármikor előfordulhat, a kommunikáció és az őszinteség azonban olyan alapok, amelyek nélkül nem lehet hosszú távon kapcsolatot fenntartani. Amit saját oldalról nyújthatunk, hogy a kapcsolat megromlása, vagy kiábrándulás esetén az egyenes utat választjuk és tiszteletteljesen elbúcsúzunk a másiktól. Ezzel sokat tehetünk a másik lelki békéjének megóvásáért és azért, hogy a ghosting kikophasson egyszer a szókincsünkből és a tudatunkból.
Nem kellesz eléggé!
A ghosting olykor jó megoldásnak tűnik, még akkor is, ha tudjuk, nem helyes. Páran elmondják, miért választották inkább a köddé válást. Az okok szerteágazók, az üzenet azonban ugyanaz: Köszönöm, de nem kellesz eléggé?
„Egyszerűen untam magam. Aranyos volt a fiú, érdeklődő, figyelmes, de néhány randi után nem tudott már újat mondani. Nem akartam megbántani.” Réka (25)
„Nem voltam túl az előző kapcsolatomon, és ezt szégyelltem bevallani. Mivel még nem hangzott el a »szeretlek«, ezt gondoltam a legegyszerűbb megoldásnak.” Laura (28)
„Nem akartam semmi hosszú távút. Leléptem, mielőtt komolyra fordulhatott volna.” Márk (31)
„Folyton együtt akart lenni, közös programokat, utazást tervezett, naponta többször felhívott. Úgy éreztem, mintha át akarná venni az életem irányítását. Ezt nem bírtam!” Laci (30)
Yohji Yamamoto: „Az igazi divat eltűnőben van, de amíg élek, harcolok érte”