A genetikai traumák a te életedre is kihathatnak: íme 5 módszer, ahogyan megküzdhetsz velük
A genetikai trauma a trauma azon hatásaira utal, amelyeket egyesek szerint az előző generációktól örököltünk. Bár a „genetikai trauma” kifejezést a hétköznapi nyelvekben sokan használják, sok szakértő kerüli ezt a kifejezést. Tracy L. Bale, PhD, a Marylandi Egyetem idegkutatója szerint nincs sok bizonyíték arra, hogy a trauma genetikailag - pontosabban epigenetikusan - öröklődik.
Ezeket láttad már?
Az epigenetika annak tanulmányozása, hogy a veled megtörtént események, és az arra irányuló viselkedésed - például a traumatikus események és a traumára adott válaszok - hogyan változtatják meg a génjeid működését. Ezek a változások nem befolyásolják a DNS-szekvenciádat, de befolyásolhatják azt, hogy a tested hogyan olvassa ezt a DNS-t.
Mindenképpen megérezzük, amit a szülők ránk hagynak
Még ha nincs is közvetlen genetikai bizonyíték, Bale megjegyzi, hogy a trauma hatása a következő generációra anélkül is fontos lehet, hogy öröklődne. Nem titok, hogy a trauma megváltoztathat minket. Amiről kevésbé beszélünk, az az, hogy hogyan hat a következő generációra.
Bár a poszttraumás stresszbetegség (PTSD) általában a trauma személyes átéléséhez kötődik, egyes kutatások becslései szerint a PTSD öröklődőképessége 30-70% között van. Ez arra utal, hogy a trauma bizonyos aspektusai öröklődhetnek.
Ott van például a terhesség alatti stressz, amely tökéletes példája annak, hogy a trauma hogyan öröklődne, ha végleg bizonyítanák, hogy így van. Nem ritka ugyanis, hogyha a terhesség alatt a nő túl nagy nyomásnak, túl sok nehézségnek van kitéve, az újszülött hajlamosabb lesz a skizofréniára, az ADHD-ra vagy az autizmusra - állapította meg 2019-ben a Trusted Source kutatása. De sokszor a diszfunkcionális dinamika is a trauma következménye lehet, öröklődhet például az egészségtelen kötődési stílus is.
Háborús csapások, mély következmények
A kutatók vizsgálatai során volt már példa arra, hogy valaki a generációs trauma jeleit mutatta. Ennek hatását vélték felfedezni, például a II. világháború alatti hollandiai éhínséget átélt emberek gyermekeinél. Több, az 1970-es években végzett vizsgálat megállapította, hogy az éhínség idején terhes nők gyermekei hajlamosabbak voltak az átlagosnál nagyobb testtömegre és cukorbetegségre, és ezzel megteremtették az alapját a generációk közötti, vagy transzgenerációs trauma későbbi kutatásának.
A tudósok akkor is megállapították, hogy a trauma generációs hatása valós, amikor a holokauszt túlélőinek gyermekeit tanulmányozták 2015-ben. A tanulmány összefüggést talált a születés előtti trauma és a poszttraumás stressz zavar (PTSD), valamint a gyermekek szorongása között. A pszichológusok szerint, a hatások a baba nemétől függően változhatnak. Úgy tűnik, hogy a szülés előtti stressz jobban érinti a fiúkat, a szülés utáni pedig a lányokat. Ennek köze lehet a női méhlepény terhesség alatti védőhatásaihoz.
Hogyan küzdhetsz meg a generációs traumával?
Bár a teljes útmutatóhoz még sok vizsgálatra és kutatásra van szükség, létezik néhány lépés, amely könnyebbé teheti a feltételezetten generációs traumával való megküzdést.
Fedezd fel a családod történetét!
Ha nem ismered a felmenőid élettörténetét, traumáit, akkor itt az ideje. Ha látod, ők min mentek keresztül, könnyebben megértheted, a te életedben miért történtek így a dolgok, és miért hatnak rád így az események. Sorold fel fel azokat a háborúkat, politikai mozgalmakat és egyéb jelentős történelmi eseményeket, amelyeket az őseid átéltek, és gondold végig, hogy ezek az események hogyan alakították a családodat. Vedd figyelembe az egyes korszakok kulturális és vallási értékeit, amelyek hatással lehettek családod hitrendszerére.
Létezz pozitív környezetben!
A környezetünk nagyban befolyásolja, hogyan érezzük magukat. Éppen ezért alakíts ki kellemes atmoszférát, olyan otthont, ahol jól érzed magad. Építs ki támogató kapcsolatokat, olyan emberekkel, akikben megbízol. Ez ugyanis akkor is hatással van a gyerekeidre, ha még meg sem születtek.
Mérd fel a terepet!
Sokan nem állnak még készen arra, hogy megküzdjenek a generációsnak tartott traumákkal. Éppen ezért jó, ha felméred, hogy nagyjából milyen és mennyi munka vár rád, és az első lépéseket a lehető legkényelmesebb tempóban teszed meg. Nem kell sietned, nem kell idő előtt megoldanod semmit. Ha túl gyorsan ugrasz fejest a történésekbe, az kontraproduktív. Légy megértő magaddal, és persze a családtagjaiddal is - senkinek nem egyszerű megnyílni a nehézségekről.
Fedezd fel a múltat
Ha úgy érzed, a szüleid, családtagjaid traumái hatással vannak rád, akkor mindenképpen beszélgess velük erről. Az őszinte beszélgetés nemcsak az információkhoz, de a családtagokhoz is közelebb hoz. Talán az ő vállukról is leveszel ezzel egy terhet, hogy nem egyedül kell feldolgozniuk az őket ért nehézségeket.
Keresd mindennek az okát!
Nem biztos, hogy a családtagjaid mindig a helyes módon jártak el, amikor valami nehézség történt velük, vagy kihívás elé állította őket az élet. Éppen ezért fontos lenne, hogy megkérdezd őket, hogy ezekben a szituációkban miért úgy jártak el, és miért úgy reagáltak, ahogy. Így talán teljesen más aspektusból vizsgálhatod meg a történteket, talán valami olyan indoklást mondanak, amelyet magadtól sosem találtál volna ki. Mindig kérdezz, ne ítélkezz!
Helen Keller megmutatta, hogy nem létezik lehetetlen: vakon és siketen sikerült lediplomáznia