Genderügyek és az EU: A cél a diszkriminációtól mentes, valóban demokratikus Európa

Az 1993-ban létrejött mai Európai Unió elődjét, az Európai Gazdasági Közösséget megteremtő római szerződés 1957-ben már tartalmazta a nemek egyenlőségének elvét mint alapvető európai értéket. Az Európai Közösségek Tanácsa 1975-ben rögzítette a nemek egyenlő díjazását is. 1979-től választják közvetlenül a képviselőket az Európai Parlamentbe – az így választott képviselők rögtön egy nőt szavaztak meg elnöknek: a francia Simone Veilt. Az Európai Parlament 1984-ben létrehozta Nőjogi Bizottságát (FEMM). 2000-ben kihirdették az EU Alapjogi Chartáját, mely kimondja, hogy a nők és férfiak közötti egyenlőséget minden területen biztosítani kell. 2014-ben az EP-képviselők elfogadták a nők elleni erőszakra és az emberkereskedelem elleni küzdelemre vonatkozó irányelvet. 2019-ben az EP-képviselők a munka és a magánélet közötti egyensúly uniós előmozdítása érdekében a szülői szabadságra, a rugalmas munkamegállapodásokra és a (többnyire szintén nőkre háruló) otthoni gondozói munkához kivehető plusz szabadnapokra vonatkozó szabályokat hoztak.

A Covid-19 terjedésével az EP-képviselők felhívták a figyelmet a nők helyzetének romlására a világjárvány idején. 2021-ben a Parlament intézkedéseket szorgalmazott a nők jogainak védelme, valamint a válság alatti és az azt követő időszakban a családon belüli erőszak elleni védelem biztosítása érdekében. A közelmúltban fontos mérföldkő volt továbbá a nők reprodukciós jogait középpontba helyező Matić-jelentés elfogadása, mely kimondja, hogy ezek (beleértve az első trimeszterben a feltételekhez nem kötött, biztonságos abortuszt is) a nők alapvető jogai közé tartoznak. A dokumentum kitér a fogamzásgátló szerekhez és eszközökhöz való könnyű és megfizethető hozzáférés, valamint az átfogó iskolai szexedukáció fontosságára is. „Tegyük végre a 21. századot a nők évszázadává” szorgalmazta egyik beszédében a Nőjogi Bizottság (FEMM) jelenlegi elnöke, az osztrák Evelyn Regner.

Az Európai Parlament most egy még ambiciózusabb nemek közötti esélyegyenlőségi stratégia kidolgozására törekszik, mely középpontjában a nemi alapú erőszak és a – sajnos még mindig mintegy 15 %-os – nemek közötti bérszakadék végleges megszüntetése áll. Utóbbi érdekében az EU a női szegénység fokozott kockázatára hívja fel a figyelmet. Fő törekvései ez ellen a következők:

• bértranszparencia;
• a gyermekgondozási szolgáltatások fejlesztése; 
• a családbarát munkahelyi kultúra elterjesztése;
• igazságos nyugdíjrendszer. 

A víztakarékosság mindannyiunk közös ügye: A vízpazarlás csökkentése lehetséges és otthon kezdődik!

A nemek közti egyenlőtlenség példája a munka világában, hogy az EU-ban a kommunikáció szakos diplomát szerzők 70 százaléka nő, a média vezető pozícióinak viszont csak 30 százalékát foglalják el. Ez hozzájárul a fizetéskülönbséghez és a szexista előítéletekhez egyaránt: a nők szakértőként aránytalanul ritkán szerepelnek a médiában. Az EU ezért nemileg kiegyensúlyozott szakértői adatbázisok létrehozását, valamint a munkahelyi belső irányelvek felülvizsgálatát javasolja, külön figyelmet fordítva a szexuális zaklatás megelőzésére.

Az Európai Unió elkötelezett az LMBTIQ-közösség jogainak védelme iránt is – a szexuális orientáción alapuló diszkrimináció tilalmát már az amszterdami szerződés tartalmazta (1999). Az Európai Parlament 2017-ben elítélte a csecsenföldi melegek üldözését, 2018-ban pedig minden tagállamát a konverziós (a melegség „kigyógyítását” ígérő, tudományosan megalapozatlan) terápiák betiltására biztatta. 2019 februárjában történelmi határozatban rögzítette az interszex emberek jogait (köztük a gyerekeken végzett felesleges műtétek tilalmát). 2021 márciusában az Európai Parlament, válaszul az egyes tagállamokban, mindenekelőtt Lengyelországban és Magyarországon tapasztalható visszalépésekre (utalva pl. a Lengyelországban kialakított, úgynevezett LMBTQ-„ideológiától” mentes övezetek kialakítására) az EU-t az „LMBTIQ-szabadság övezetévé” nyilvánította.

Élet aszexuálisként

Az emberi jogokat Európában nemcsak az EU-s jogszabályok, de más nemzetközi normák is védik, mint például az Európa Tanács (COE, mely az EU-tól független emberi jogi szervezet és 47 tagországa van), ami már 2010-ben elfogadta az első nemzetközi átfogó LMBTQ-jogi egyezményt (Miniszteri Bizottság CM/Rec(2010)5. sz. Ajánlása) és kitér többek közt:

• az erőszakkal és a gyűlöletbűncselekményekkel szembeni védelemre;
• az egyesülési szabadságra;
• a gyülekezési jog biztonságos gyakorlására;
• a magánélet tiszteletben tartásának jogára;  
• az oktatáshoz, egészségügyi ellátáshoz, lakhatáshoz és sportolási lehetőségekhez való diszkriminációmentes hozzáférésre.  

Az Európa Tanács a Homofóbia, bifóbia és transzfóbia ellenes világnap alkalmából (május 17.) honlapján videóüzeneteket tett közzé az LMBTQ-jogok területén dolgozó politikusoktól. Például a szlovén Violeta Tomić, LMBTQ-jogi előadó üdvözli az egyes EU-országokban érvénybe lépett pozitív intézkedéseket:

• a szexuális orientáció és nemi identitás alapú diszkrimináció ellen tett intézkedéseket, 
• a transznemű emberek jogi nem- és névváltoztatási folyamatának egyszerűsítését, 
• az azonos nemű párkapcsolatok jogi elismerését, 
• és az interszex emberek jogai terén tett előrelépéseket. 

Tényleg lehetséges, hogy egy nő is ugyanannyit keressen, mint egy férfi? Ezek a törekvések mind ezt szorgalmazzák

Az Európa Tanács által közzétett videókban a megszólalók azonban még a progresszívebb országokban is említenek LMBTQ-jogi hiányosságokat, például az azonos neműek házasságának tilalmát (ami miatt a transznemű embereknek hivatalosan akkor is el kell válniuk, ha a partnerükkel a tranzíció után továbbra is együtt szeretnének maradni), a transznemű emberek kötelező sterilizációját mint a jogi nemváltás feltételét, valamint az interszex gyerekeken a tájékozott beleegyezés nélkül elvégzett, pusztán kozmetikai jellegű műtéteket.

További kihívásokat jelent az európai vezetők számára, hogy a homofóbia, bifóbia és transzfóbia több országban nemcsak gyűlöletbeszéd és gyűlöletbűncselekmények formájában nyilvánul meg, hanem törvények és közpolitikai intézkedések révén is, melyek tovább mélyítik a meglevő egyenlőtlenségeket és előítéleteket. Az ezeket kezdeményező kormányok, fogalmaz Tomić, morális pánikot szítanak és bűnbaknak teszik meg az LMBTQ-közösség tagjait, megfosztva őket emberi méltóságuktól. Meglátása szerint a kisebbségek ilyenfajta üldözése szembemegy az Emberi Jogok Európai Nyilatkozatával, és magát a demokráciát teszi kockára. Az Európa Tanács által közzétett videókban több megszólaló is leszögezi, hogy hagyomány, kultúra vagy vallás nem lehet ürügy a homofóbiára és a transzfóbiára. A politikai vezetőknek nem csupán tartózkodniuk kell a kirekesztő megnyilvánulásoktól, hanem aktívan fel kell lépniük ezek ellen.

A luxemburgi Anne Brasseur, az Európa Tanács No Hate kampányának vezetője hangsúlyozza az online gyűlöletbeszéd elleni fellépés fontosságát: szerinte a szólásszabadságnak, amennyiben az adott megnyilvánulás másoknak árt és kisebbségeket támad, határt kell szabni. A szóbeli zaklatás, vagy fizikai erőszak elkövetőinek elítélése érdekében a hatalmi ágak szétválasztása kulcsfontosságú: az erőszakos bűncselekmény áldozatává váló nőknek és LMBTQ-embereknek egyaránt érdeke, hogy az igazságszolgáltatás a kormánytól független legyen.

Szöveg: Antoni Rita

A megjelenített tartalom az EP Kommunikációs Főigazgatósága által támogatott együttműködés keretében készült, annak tartalmáért az Európai Parlament felelősséget nem vállal.