Futás mint családterápia – A Futni mentem bizonyíték arra, hogy a futás mindenre gyógyír
Herendi Gábor legújabb filmje, a Futni mentem, szórakoztatóan és meghatóan meséli el egy család közös maratonra való felkészülését. A film nemcsak a kilométerekről szól, hanem arról is, hogyan találhatunk vissza egymáshoz és önmagunkhoz. Tele humorral, érzelemmel és inspirációval – a Futni mentem garantáltan kikapcsol, és lehet, hogy a végén te is kedvet kapsz egy kis futáshoz!
Ezeket láttad már?
Herendi Gábor, az egyik legnépszerűbb filmrendező, olyan kasszasikereket tudhat maga mögött, mint a Valami Amerika, a Kincsem vagy a Toxikoma. Nagyon ért a magyar közönség nyelvén, így tűpontosan látja, hogy mire van igény a mozikban: olyan filmre, amely korhű ábrázolással mutatja be a jelenlegi társadalom mindennapos problémáit, finom utalásokkal a hétköznapi helyzetekre és humorra, ami segít átvészelni a nehéz időket. És van még egy dolog, ami segíthet leküzdeni a problémákat: a futás.
Pár éve egy közösségi futáson azt mondta nekem valaki (ez a valaki azóta a férjem lett), hogy nincs olyan probléma, amit négy óra futással ne lehetne megoldani. Ezt pedig tizenkét év futómúlttal és hét maratonnal a hátam mögött csak megerősíteni tudom. A futást sokan tartják az egyik legegyszerűbb sportnak, mert egy jó futócipőn kívül semmi másra nincs hozzá szükség. Na jó, nem árt egy kis akaraterő és kitartás, de valóban nem kell sokat költeni ahhoz, hogy valaki belekezdjen.
Talán épp ezért is örvend az utóbbi években ekkora népszerűségnek, korra, nemre, vallási és politikai nézetre, valamint anyagi helyzetre való tekintet nélkül. Talán épp ezért vállalta el Herendi Gábor a Futni mentem rendezését, miközben tudta, hogy a korábbi produkcióihoz képest jóval kisebb büdzséből gazdálkodhat, és alig három hét áll rendelkezésére, hogy leforgassa az utóbbi évek egyik legjobban várt moziját. Ami a körülmények ellenére tökéletesre sikerült!
Az alaptörténet ismert: a háromgyermekes házaspár, miután a lányaik kirepültek a családi fészekből, a férj által összeállított bakancslista alapján újabb közös élmények gyűjtésébe kezdenek. A legutolsó pont kipipálása - a maraton teljesítése - előtt azonban a férj hirtelen meghal. Az Udvaros Dorottya által alakított özvegy pedig az egyéves gyászból felébredve elhatározza, hogy a családi összefogás érdekében a lányaival közösen lefutják a távot.
A filmben végigkísérhetjük az első futólépésekhez vezető, korántsem egyszerű utat, amelyhez hőseinknek szakszerű segítségben van részük az interneten talált edző, Máté személyében. A három testvér – Tenki Réka, Lovas Rozi és Trill Beatrix – tökéletesen bemutatja a nők mindennapos életét és problémáit, karriertől, családi állapottól és végzettségtől függetlenül. Az is teljesen valós, hogy a rendszeres sport csak tervezéssel és áldozatokkal illeszthető be a zsúfolt mindennapokba. Ezért is jó, ha lebeg a szemünk előtt egy konkrét cél.
A maratoni táv pedig kellő motiváció a korai keléshez, az esőben is elvégzett edzésekhez, és ahhoz, hogy a futócipő mindig beférjen a laptoptáska mellé. Hiszen futni bárhol, bármikor lehet, ahogy azt teszik is hőseink két hónapon keresztül, a mindennapos akadályok – magánéleti, munkahelyi vagy épp lakhatási problémák – ellenére. Miközben, a futás hatására, ráébrednek saját teljesítőképességük valódi határaira, felismerik mélyen elnyomott érzéseiket és vágyaikat, legyenek azok szakmai, párkapcsolati vagy családi vonatkozásúak.
A futás mellett pedig van még egy nagyon egyszerű dolog, ami mindenre gyógyír: a nevetés. Manapság azonban mégsem olyan egyszerű őszintén, tiszta szívből nevetni, ezért is érdemes a garantáltan szórakoztató kikapcsolódásért beülni a moziba. Bevallom, az utóbbi években nemigen szoktam. Pláne nem magyar film miatt, de a Futni mentem egyszerűen tökéletes. Hozza mindazt, amire manapság szükségünk van: kikapcsol, szórakoztat, könnyeket csal a szemünkbe, de épp csak annyira, hogy utána még jobban megnevettessen.
Mint a futás: pár órára eltereli a gondolatokat a mindennapi gondokról, oldja a szorongást, kapcsolatot épít, összehozza az embereket, és nem utolsósorban a végén mindenki jobban lesz. Ha csak egy kicsit is, már megérte. Ugyan elindulni sokszor borzasztó nehéz, de futás után még soha senkitől nem hallottam azt, hogy „de kár volt futni!” Így nem érdemes meglepődni, ha a moziból kilépve egyből a futócipőket kezded el nézegetni a pláza folyosóján.