Barát vagy ellenség? Innen tudhatod, hogy álbaráttal van dolgod
Mindig hív, ha baj van, és te vagy a világ legtündéribb embere, amikor segítesz, aztán egyszerűen csak felszívódik? Lehet, hogy megtalált a frenemy-jelenség.
Ezeket láttad már?
Az emberi kapcsolatok komplexek, melyekben hosszú távon a lehető legritkább esetben egyenlítődik ki patikamérlegen az adok-kapok. Van, hogy az egyik fél nehéz időszakon megy keresztül, magánéleti, anyagi, esetleg egészségügyi problémái akadnak, melyek egy időre átrendezik a prioritásokat, így a másik barát magára veszi a támogató szerepét. Alapvetően ez teljesen természetes, hiszen ugyanígy, ha fordul a kocka, és a másik fél kerül szorult helyzetbe, meg fogja kapni a támogatást, legyen az egy hónappal vagy öt évvel később. A jó barátok ugyanott tudják folytatni, ahol abbahagyták, megértőek egymással, mégis igénylik a másik társaságát, építik egymást, közös emlékeket gyűjtenek. Mi történik azonban akkor, ha ez az egyensúly felborul, vagy a mérleg két oldala, a két barát jóindulata eleve nem áll arányban egymással? Vajon baráttal vagy ellenséggel van dolgod?
Ki a frenemy?
A frenemy szó az angol friend (barát) és enemy (ellenség) szavakból tevődik össze, és egy olyan személyt jelöl, aki barátnak tünteti fel magát, ám inkább hátsó szándék, irigység vezérli. A fogalom rendkívül népszerűvé vált az elmúlt években, filmekben és a sztárok világában is többször hallhattunk a kifejezést, mely valójában 1932-ben született az amerikai újságíró, Walter Winchell tollából, a Broadway színházi világának érdekkapcsolataira utalva. Ezen a korai példán is látszik, a frenemyt nem az emberi kapcsolat mozgatja. Egy ilyen álbarát vágyik valamire, ami neki nincs, és azt a másiktól akarja mindenáron megszerezni. Legyen ez lelki támasz, kapcsolatrendszer, anyagi javak, vagy egyszerűen csak saját keserűségének levezetése.
Szujó Adrienn pszichológus mélyebb betekintést nyújt a jelenségbe: „Pszichológiai szempontból álbarátnak nevezhetjük azokat a kapcsolatokat, ahol a kölcsönösség, az elfogadás és az érzelmi közelség szempontjából tartós egyensúlytalanság jelentkezik. Az ál- vagy más néven érdekbarátokra jellemző az egocentrikus gondolkodás, működésmód: kapcsolataikat saját céljaik, érdekeik elérése köré szervezik; kiválóan képesek manipulálni környezetüket. Jellemző rájuk az empátia, elfogadás és az önreflexió hiánya. A kritikát nem tudják értelmezni, támadásként fogják fel – ezzel konfliktust generálnak. Saját önértékelésüket mások becsmérlésével igyekeznek elérni, figyelmen kívül hagyva azt, hogy ezzel a másik félnek milyen károkat okozhatnak.”
Hogyan vehető észre, ha valaki álbarát?
Természetes, hogy egy barátról nehéz elhinni bármi rosszat is. Ugyanis a közeli kapcsolatait minden ember tudatosan és tudat alatt védi, önmagát és a személyes kötődést igazolva. Az első árulkodó jel az lehet, hogy ha az ember nem keresi a másikat, a kapcsolat gyakorlatilag szünetel, de legalábbis addig parkolópályára kerül, amíg az álbarátnak nincs szüksége valamire. A megjegyzéseiben sokszor van rejtett bántás, melyet akár iróniával leplez, elűzve az élét a „csak vicceltem!” mondattal. Ha egy baráti találkozó után nem feltöltődve, hanem szomorúan, irigykedve, vagy akár dühösen érzi magát az ember, akkor egyértelmű, hogy nem őszinte barátságról van szó. Másik sajátossága ennek az embertípusnak a versenyzés. Képtelenek elviselni a másik sikerét, örömét vagy győzelmét bármiben, egyszerűen kénytelenek rákontrázni, és ezen felül a saját diadalukat előtérbe hozni. Szélsőséges esetben az is előfordulhat, hogy olyan versenyhelyzetet teremtenek, amiben csakis ők győzhetnek. Kevésbé feltűnő, de annál árulkodóbb, ha az illető „barát” kibeszéli a másikat, azt rossz fényben tünteti fel a tudta nélkül. Ez természetesen nem azonnal derül ki, így ez az egyik utolsó árulkodó jele a hamis barátnak.
„Álbarátságokban gyakran tartósan félretesszük saját igényeinket, míg gyakran ennek ellenére is elutasítást, kritikát, versengést tapasztalunk, ami óvatosságra int minket, és bizonytalanságot szül. Így egyre inkább úgy érezhetjük, nem lehetünk önazonosak, nem lehetünk őszinték, nem adhatjuk ki valójában, kik vagyunk, mit érzünk, mit gondolunk. Mindez rendkívül romboló hatással van önértékelésünkre, önbizalmunkra, hiszen úgy érezhetjük, hogy személyiségünk egy-egy része nem elfogadható, nem szerethető, így elkezdjük titkolni, szégyellni. Jóllétünket pedig alapvetően meghatározza, hogy mennyire merünk önazonosak és magabiztosak lenni” – fogalmaz Szujó Adrienn.
Mit lehet tenni, ha álbaráttal van dolgunk?
Borzasztóan nehéz felismerni, de még nehezebb sokszor elfogadni, hogy az, akiben az ember megbízott, egyszerűen nem az, akinek mutatta magát. Első lépés tehát ennek az elfogadása. Ezután igazából nincs más dolog, mint elengedni a másikat, nem keresni, hiszen ő biztosan nem fogja felvenni a kapcsolatot, hacsak nincs szüksége egy kis szívességre. Ebben az esetben pedig egyszerűen ignorálni kell a kérést és hagyni, hogy elfogadja, ez a kapu számára bezárult. „Felnőttként azért ragaszkodunk az álbarátokhoz, akik negatív hatással vannak a jóllétünkre, önbecsülésünkre, mert félünk a magánytól; azonban egy mérgező kapcsolatban lenni még a magánynál is rombolóbb lehet! Ezek a kiegyensúlyozatlan kapcsolatok ugyanis megakadályozzák, hogy nyissunk az építő, őszinte és jó barátságok, illetve új közösségek felé” – mondta a szakértő. Kulcsfontosságú tehát, hogy előtérbe helyezzük magunkat, és egyszerűen nemet mondjunk azoknak az embereknek, akik nem keltenek jó érzéseket bennünk.
