A nőket vagy a férfiakat viseli meg jobban a szakítás? A válasz elgondolkodtató
A társadalom igyekszik erős, kőkemény macsó formába önteni őket, hiszen egy férfi nem sír, nem vállalja fel az érzelmeit, hiszen ez a nők kiváltsága. De tényleg lepereg róluk egy szakítás? Valóban olyan könnyen lépnek túl egy kapcsolaton? A tudománynak megvan a maga álláspontja a férfiak érzéseiről.
Ezeket láttad már?
Aközött, hogy mit éreznek a férfiak és mit a nők, ha szomorúak vagy ha boldogok, alapvetően nem sok különbség van. Abban azonban, hogy milyen helyzeteket tekintenek a szomorúság okának, illetve, hogy egy adott érzelmi állapotban mit cselekszenek, már jelentősen eltérhet. Ez azért van, mert egészen gyerekkorunktól kezdve másra szocializálódik a két nem. Egy kislányt nem szid meg az anyukája, ha sírdogál, de ezért igen, ha durván megrángatja barátnője haját. A kisfiúkkal viszont sokkal elnézőbbek, ha durvaságon kapják őket, ám a sírásról már nagyon korán igyekeznek lebeszélni őket.
Ebből aztán az következik, hogy felnőtt korunkra megszokjuk: a nők a gyengébbik nem, akik gyakran sírnak, a férfiak pedig az erősebbek, akik keményen tűrik az élet megpróbáltatásait. Mivel nem várhatjuk el a férfiaktól, hogy egyáltalán ne érezzenek fájdalmat - és milyen szerencse, hogy ugyanolyan érző lelkek -, általában az lesz a helyzet, hogy érzik ők, csak éppen igyekeznek nem kimutatni.
Ők sokszor már a kialakulásakor másképp értelmezik az adott érzést, és a reakciójuk is más lesz. Ha például megsértve vagy megbántva érzik magukat, általában dühvel reagálnak, míg a nők sírással. Mondjuk, nem jön el az egyik fél a megbeszélt randevúra. Az érzés mindkét nemnél ugyanaz: csalódottság. A reakció azonban nagyon eltérő: a nők valószínűleg kisírják magukat a legjobb barátnőjüknek, a férfiak viszont éktelen haragra gerjednek, de legalábbis nagyon mérgesek a másikra, és elég valószínűtlen, hogy sírnának.
A férfiak szeretik, ha van külön életük
Egy nőnek sokszor nehéz feldolgozni, hogy egy férfinak akkor is szüksége van arra, hogy bandázzon a haverokkal, ha fülig szerelmes. A férfiak egészen mások, ha egy nő is jelen van a társaságukban. Udvariasabbnak, összeszedettebbnek, férfiasabbnak kell mutatkozniuk, kevesebb erős viccet mesélhetnek és nem ihatnak túl sok sört. Ha valamelyikükkel ráadásul olyan nő van, aki még hozzá is tartozik, törődnie is kell vele, nem mellesleg pedig megvédenie a "veszélyes" idegen hímektől.
Ez akár fárasztó is lehet, és biztos, hogy nem olyan laza és kötetlen a hangulata, mintha csak a haverjai társaságában lenne. Lehet, hogy meglepően fog hangzani, de valójában mi is hasonlóan érzünk, csak épp hajlamosak vagyunk ezt elfelejteni. Pedig ha egyszer próbaképpen elvinnénk a szerelmünket egy csajos találkára, hamar ráébrednénk, hogy nekünk is kényelmetlenebb és kevésbé kikapcsoló egy ilyen helyzet, mint csak a lányokkal bandázni.
A férfiak nehezebben viselik a szakítást
Ezt direkt a végére hagytam, hogy egyértelmű legyen: a férfiak épp olyan érzelmesek, mint mi vagyunk, még ha a látszat néha más is. Kíséreltek sora bizonyítja ugyanis, hogy egy komoly kapcsolat és szakítás után számukra sokkal nehezebb a továbblépés, mint számunkra. Ez pedig ismét csak azért van, mert egyfelől ők megtanulták, hogy nem illendő fájdalmas érzéseiket kimutatni, másfelől pedig eleve kevésbé kiterjedt szociális hálóval rendelkeznek, mint mi. Vagyis nincs annyi barátjuk, akiknek el tudnák mondani legbensőbb érzéseiket is, és már eleve nehezebb számukra ez a fajta lelki kitárulkozás. Vagyis, egy fájdalmas szakítás után sokkal többet őrlődnek önmagukban, miközben még az is nehezíti sorsukat, hogy a külvilág felé erősnek és sérthetetlennek kell mutatkozniuk.
