Egy megállapodott férfi vallomása: „Már nem lennék képes megesküdni arra, hogy valakivel évtizedeket együtt leszek”
Mikor lesz egy férfi igazán szerelmes? Manapság nem csak a nők, a férfiak is nehezebben állapodnak meg, köteleződnek el. Mi mégis hiszünk az olyan szerelemben, ami ugyan átalakulva, de egy egész életen át tart, tehát nem adjuk fel a reményt, hogy igenis párban, egy emberrel le lehet élni értékesen egy életet. Megkértük külsős munkatársunkat, Tamást, mesélje el, ő honnan tudta, hogy megtalálta az igazit. Az ő elbeszélését olvasod.
Ezeket láttad már?
Még a harmincas éveim elején is hajlottam afelé, hogy inkább egész életemben facér maradok, és maximum hosszabb-rövidebb viszonyokat alakítok ki. Aztán találkoztam Judittal, és hirtelen más színben kezdett feltűnni előttem az a régen nyomasztónak hangzó míg a halál el nem választ szöveg. A szóban forgó nő elképesztett az eszével és műveltségével, imádtam, ahogyan fapofával képes ironizálni, és azt is, hogy gyorsabban oldja ki a melltartóját, mint ahogy én kigombolom az ingemet. Kezdtem úgy érezni, talán mégiscsak van Igazi, és hogy nekem Judit az. Ahogy teltek a hónapok, melyek alatt egyre jobban éreztem magam a szerelmemmel, sok fontos dolgot tanultam a párkapcsolatról.
A szerelem nem azt jelenti, hogy nincsenek többé kétségeid
Korábban meg voltam róla győződve, hogy amikor betoppan életembe az a nő, akit majd feleségül veszek, azonnal felismerem, és mit sem akarok majd jobban, mint elvenni feleségül és gyerekeket "gyártani". Rá kellett ébrednem, hogy ez nem így van. Hiába vagyok oda őrülten Juditért, már nem lennék képes megesküdni arra, hogy valakivel évtizedeket együtt leszek. Múltkor egy romantikus vacsora alatt ezt el is mondtam Juditnak. Ő pedig ahelyett, hogy kiakadt volna, türelmesen végighallgatta eszmefuttatásomat, majd kedvesen azt mondta: „Minden embernek vannak kétségei a végső elköteleződést illetően, ez egy emberi tulajdonság." Ezután már szinte majdnem biztosan vele szerettem volna leélni hátralévő életemet.
Ahhoz, hogy szóra bírj valakit, jó hallgatóságnak kell lenned
Tény, hogy a férfiak általában (persze bőven akadnak kivételek) jóval kevesebbet beszélnek, mint a nők, ahogy az is igaz, hogy még a hozzánk legközelebb állóknak sem nyílunk meg könnyen. Ez azonban nem azt jelenti, hogy képtelenek vagyunk az érzéseinkről beszélni. Erre akkor jöttem rá, amikor Judit előtt megnyíltam. Ő nagyszerű hallgatóság: türelmes, tényleg odafigyel arra, amit mondok és hasznos tanácsokat is ad, ha arra van szükség. Nem vagyok benne biztos, hogy azért tudok előtte megnyílni, mert ő az első nő, akibe igazán szerelmes vagyok, vagy azért, mert olyan légkört tud teremteni, amiben kényelmesen érzem magam ahhoz is, hogy akár kényelmetlen vagy nagyon érzékeny témákról meséljek neki. Azt tanácsolom hát minden nőnek, aki szóra akarja bírni partnerét, hogy legyen figyelmes hallgatóság, éreztesse a férfival, hogy tényleg bármit elmondhat neki, és ne kelljen attól tartania, hogy megítéled vagy fölháborodsz azon, amit mondani akar neked.
Nem a tökéletes férfira van szükséged, hanem egy valódi férfira
Mi, férfiak rengeteget hallunk arról, milyen pasast is érdemel egy fantasztikus nő. Szóval, ha történetesen meg akarjuk szerezni azt az egyedülálló teremtményt, igyekszünk magunkat transzformálni olyasvalakivé, akit a tökéletes nő szerintünk megérdemel. Ezzel az a baj, hogy még ha félig-meddig sikerül is, folyton rettegünk, hogy le ne leplezzen bennünket. Judit elérte nálam, hogy ne féljek vállalni önmagamat, minden hibámmal és gyengeségemmel együtt. Minél kevésbé próbálod hát megváltoztatni a férfit, akit szeretsz, és minél kevesebbszer húzogatod gúnyosan a szemöldököd, ha valami furát tesz, annál komfortosabb környezetet teremtesz ahhoz, hogy igazán megnyíljon előtted, és ne rettegjen fölvállalni önmagát. Ez pedig szinte egyenes út ahhoz, hogy beléd szeressen.
