Ezért érzel féltékenységet a tudomány szerint
Ismered ezt az érzést, ami a szakemberek szerint a bizalom és az önbizalom hiányából fakad? A féltékenységet sokat emlegetjük, sokan átéljük, szenvedünk tőle, de valójában nem törődünk vele eleget. Oka mindig a bizonytalanság, a különböző mértékben megjelenő gyanakvás, és az a rossz benne, hogy elbillenti, esetleg teljes mértékben destabilizálja, vagy egyenesen pokollá teszi a partneri viszonyt. Ismerkedjünk meg vele közelebbről kicsit!
Ezeket láttad már?
A féltékenységet általában olyan érzelmek, cselekvések együtteseként határozzák meg, amelyek az önértékelés, illetve a szerelmi kapcsolat veszélyeztetettsége esetén lép fel. Azt pedig a leggyakrabban a partner és egy másik fél közötti vonzalom észleléséből eredeztetik. Vannak különbségek a biológiai és a társadalmi helyzetből eredően is a női és a férfi féltékenység között, viszont a statisztikák, illetve a modern, úgynevezett önbevallásos féltékenységi tesztek tanúsága szerint mindkét nem képviselőinek legalább a felét foglalkoztatja a megcsalás elméletben és gyakorlatban is.
Nem állunk jól a bizalom tekintetében
Nincs mit szépíteni a helyzeten, az hagyján, hogy féltékenyek vagyunk, de iszonyú megcsalásoknak vagyunk részesei. A házasságok nagy része nagyon rövid idő alatt tönkre is megy emiatt. Ha jobban belegondolunk, kevés olyan ember van, aki a közvetlen környezetében, családjában, baráti társaságában, kisvárosában, ne látott volna olyat, hogy valaki a kifelé biztosnak mutatott kapcsolatából félrelép, ki-be járkál esetleg a másik fél háta mögött. Ritkán vezet jóra az ilyen játszma, de vannak azért különböző fokozatai.
Az egyik legrosszabb verzió, amikor otthon a kedves családapa, családanya arcát mutatja az illető, kifelé pedig egy valóságos predátornő, esetleg Don Juan. Ilyen esetekben a másik fél féltékenysége, lássuk be, nem alaptalan, sőt talán „tüzeli” is az elkövetőt, mert erősíti annak az önbizalmát, vagyis inkább a hatalmát a másik felett, míg az „áldozatét” gyengíti. Ennek aztán beláthatatlan következményei lehetnek, és eljuthat egy kapcsolat odáig, hogy a környezetet is megbetegíti és külső segítség nélkül nem is lehet megoldani.
Figyelmeztető jelek
A féltékenység sokszor indokként, enyhítő körülményként merül fel az erőszakos cselekedetek elkövetésére az emberek tudatában, de ez csak a hagyományos, romantikus elképzelés. Miért nem gondolunk a féltékenységre inkább úgy, mint valami átélhető, megélhető dologra, figyelmeztető jelre, amelynek kapcsán szembenézhetünk magunkkal, javíthatunk az önérzetünkön? Akár építhetjük, megmenthetjük a kapcsolatainkat, ha kiismerjük ezt az érzést. Ehhez tudnunk kell, hogy a féltékenység igen összetett dolog. Vannak fokozatai és árnyalatai. Már Freud is megkülönböztette az érzelem három szintjét a féltékenységgel kapcsolatosan. Az úgynevezett „normálisat”, ami azért szintén nem feltétlenül a racionalitáson alapul. Ennek oka a gyászhoz hasonlóan a másik ember elvesztésétől való félelem, illetve az önző vágy az örömforrás visszaszerzésére.
A „kivetített” féltékenységet, amely a saját hűtlenségre vonatkozó tudattalan (esetleg nagyon is tudatos) vágyakért a partnert teszi bűnössé. Valamint a „téveszmés féltékenységet”, amelynek hátterében gyakran valótlan, paranoid tartalmak állnak, de amelynek megjelenése mindig köthető az előző kettőhöz. Ez utóbbi vezet a súlyos drámákhoz, ugyanis, ha a féltékenység patológiássá válik, akkor ön- és közveszélyes lehet a féltékenykedő fél. Gondoljunk csak Otelló esetére a világirodalomból (aki feleségét, Desdemonát ölte meg féltékenységből), vagy nézzünk bele a napi rendőrségi hírekbe.
Hatással van a kapcsolatra
A múlt század eleje és Freud óta persze számos pszichológiai kutatás foglalkozott a féltékenység jelenségével, megállapítva például, hogy az irigységgel szembeni védekezésként jön létre. Vagyis a feltételezett harmadik személlyel szembeni bűntudatunkat szeretnénk csökkenteni vele. Az 1990-es évek elején pedig megszületett az első átfogó féltékenység-koncepció az amerikai tudományos életben, bizonyos Robert G. Bringle modellje. Eszerint a féltékenység megjelenésének három kiváltó oka van egy kapcsolatban: az elköteleződés, a bizonytalanság és a válaszkészség.
Egy házasság, de akár egy alkalmi randi is együtt jár az elköteleződés valamilyen mértékével. Ezt az elköteleződést aztán különbözőképpen értékeli a másik, és annak megfelelően bizonytalanodhat el, vagy lehet biztos a dolgában. A féltékenység, ha már megszületett és kifejezést adtunk neki, érzelmi válaszokra készteti a másik felet, félelmet, dühöt, irigységet csalhat elő. Mindezek a tényezők különböző mértékben járnak együtt, keverednek, erősödnek, gyengülnek a személyiségek, a temperamentumok, a kapcsolatok minőségének, meg a különböző helyzeteknek, és még sok minden másnak a függvényében. Aztán ezek határozzák meg a féltékenység mértékét, ami hat a kapcsolat stabilitására, erősíti vagy épp megborítja a viszonyt.
Fájdalmas érzés
A féltékenység érzése önmagában is egy érdekes téma. Abraham Buunk professzor három alaptípust kategorizált. A reaktív féltékenységet, amely a reális érzelmi, illetve szexuális hűtlenségre irányul. A preventív, vagyis megelőző féltékenységet, amely a feltételezett későbbi hűtlenség kivédésére szolgál, úgy, hogy például eleve megpróbálja megakadályozni valaki, hogy a párja egy harmadik féllel felvegye a kapcsolatot. A szorongó féltékenység pedig állandó aggodalmat, szaknyelven ruminációt jelent a partner lojalitása felé. Ami biztos, hogy a féltékenység fájdalmas érzés, amit sok más még fájdalmasabb érzés kísérhet, ami kikezdi az önbizalmat és a személyiség stabilitását. A különböző tudósok különböző féltékenységelméletei elég jól összeegyeztethetők egymással, így érdemes alaposan tanulmányozni azokat. Egyrészt azért, mert kiváló szappanopera forgatókönyveket, vagy krimiket lehet gyártani ezek segítségével.
Képzeljük csak el: a férj még nem is vonódott be egy harmadik féllel való kapcsolatba, azonban a feleség a legapróbb jelzéseket is arra használja, hogy megerősítse saját gyanakvását. Másrészt, de főleg azért, mert megismerhetjük a saját kapcsolataink természetét a modellek segítségével esetleg megelőzhetjük a bajt. Persze a pozitív kimenetelekből is lehet aztán film vagy regény, de a lényeg az, hogy az életben boldoguljunk egymással. Tudjuk kezelni, megelőzni, de legalábbis ismerjük fel a különböző viselkedéseket. Legyünk tisztában például azzal, amikor már a paranoid gyanakvás, a túlságosan felfokozott érzelmek, vagy a detektív viselkedésmódok dominálnak, hiszen ezek elkerülhetetlenül negatív következményekkel járnak a párkapcsolatunkra nézve.
Kellenek a mély és őszinte beszélgetések
Jó hír, hogy a párkapcsolat nemcsak elromolhat, hanem fejlődhet is. Annak ellenére, hogy a mai virtuális világ, a felgyorsult érintkezés nem feltétlenül kedvez a stabilitásnak. Az elzártságban való csetelés segítségével nem csak új kapcsolatokat alakítanak ki az emberek, hanem sokan visszatérnek régi szeretőkhöz a házastárssal való új összezártságból menekülve. Persze a virtuális kapcsolatok nem feltétlenül realizálódnak, de mégis gyengítik az elkötelezettséget, a lojalitást a jelenlévő felé, tehát a féltékenység minden formáját és változatát ugyanúgy meg lehet élni velük. A fizikai érintést nélkülöző kontaktusok száma egyébként is nő a virtualitásban, és aki ezeket részesíti előnyben, az egy idő után nehezebben tud bánni az intimitással, kevésbé tud mit kezdeni az elköteleződéssel, eleve nehezebben kezeli a kapcsolati problémákat, de a mindenféle hétköznapi kihívásokat is.
Könnyebben gondoljuk azt, hogy amint a profilképeinket szebbre, jobbra tudjuk cserélni, úgy megtehetjük ezt a jelenlegi kapcsolatainkkal is. Szomorú tény, – és ezt a válások magas aránya is mutatja -, hogy sem a magunk, sem a másik ember féltékenységével nem nézünk szembe, és nem törekszünk eléggé arra, hogy javítsunk az önérzetünkön, ezzel együtt a kapcsolatainkon is. Pedig érdemes időt szakítani a mellettünk, velünk élő ember érzéseinek, érzelmeinek alaposabb megismerésére. Kideríthetjük a féltékenységének okait, a mindenkor megélt veszteségeink, az előző kapcsolataink minősége nagyban meghatározza a párválasztásainkat és a kapcsolataink minőségét is. Ha két ember tudatosan figyeli, hogy mivel okoz fájdalmat a másiknak, és min tud javítani, azzal nagy eredményeket érhet el. Aztán ha kórosnak látja a helyzetet, akkor akár szakember segítségét is kérheti. A mély és őszinte beszélgetésekkel, másképp, mint a szexszel, de esélyt adunk magunknak a boldogságra, a kiteljesedésre. A virtuális kapcsolódási lehetőségek meg amúgy sem szaladnak el azalatt és lehet, hogy kevésbé lesznek érdekesek, mint egy „jelenléti” utazás a másik koponyája körül.
