Mi számít kémkedésnek egy kapcsolatban, és mi az, amihez még jogod van?
Kényes kérdésünk van: te kémkedtél már a pasid után? Persze nem arra gondolunk, hogy utánaosonsz az utcán. De vajon odapillantasz-e néha-néha az e-mail fiókjára? És az üzeneteire? Esetleg rendszeresen ellenőrzöd a mobilját, és már arra is vetemedtél, hogy feltörd az elektronikus postafiókját? Vagy esetleg te tényleg utánaosonsz az utcán?
Ezeket láttad már?
Sajnos a féltékenység tulajdonképpen olyan tulajdonság, mint a temperamentumunk. Valamilyenek vagyunk, és ezen a hozzáállásunkon nem sokat alakítanak a külső körülmények. Van, aki idegtépő perceket él át még a leghűségesebb partner mellett is, van, aki annyira nem féltékeny, hogy azt is túl későn veszi észre, ha az orránál fogva vezetik. Legtöbben persze itt is a középkategóriába tartozunk: vagyis, kicsit féltjük a másikat, de azért nem őrjöngünk olyasmik miatt, amik csak zaklatott képzeletünkben léteznek. De meddig lehet elmenni úgy, hogy még normálisnak érezzük a féltést? És erkölcsileg igazolható mondjuk egy üzenet elolvasása?
Első stáció: egy új szerelem megismerése
„Az új barátomnál aludtam, de neki korán kellett kelnie, ezért egy laza csókot lehelt az arcomra, és azt ajánlotta, hogy nyugodtan töltsem a délelőttött a lakásában. Ahogy kitette a lábát az ajtón, vérszemet kaptam. Nem akartam durván kutakodni, de nem állhattam meg, hogy ne nézzem meg az iratait, és ne kukkantsak bele az egyik fiókjába, ahol családi fotókat tárolt. Szerencsére semmi durvát nem találtam, a kezembe akadt viszont egy komplett orvosi viszgálati eredmény, közte pedig egy negatív HIV-teszt. Mivel a srác külföldiként dolgozott Magyarországon, köteles volt készíttetni egy tesztet. Ezen azért jót röhögtem, mert így legalább abban biztos lehettem, nem fertőz meg valami kórral."
Az ilyen jóindulatú, inkább az elfojthatatlan kíváncsiság kiélése miatt folytatott kutakodás nem számít betegesnek, de elég rosszul is elsülhet. Egy kapcsolat elején az ember még sokkal kevésbé toleráns a partnere furcsaságait illetően, így szükségtelenül negatívan befolyásolhatnak olyan információk, amik sokkal később láttak volna napvilágot, ha nem kezdesz el nyomozgatni. Mit szólnál például meztelen képekhez a volt barátnőjéről? Esetleg valami cikis tagsági igazolványhoz egy fanclubba, vagy pornóhoz a számítógépen? Ezeken a dolgokon fél év szerelem után már csak röhögnétek, de eleinte még sokkolóan hathatnak. Mielőtt szimatolsz, gondold végig, hogy megérné-e azért dobnod a pasidat, mert egy cikis apróság megtörte a varázst a "herceg, fehér lovon" kapcsolati szakaszban?
Második stáció: alkalmi kémtevékenység
„Fél év lángoló szerelem után a barátom egy kicsit kezdett eltávolodni tőlem. Nagyon megijedtem, és rövidesen azon kaptam magam, hogy olykor-olykor elolvasom az üzeneteit. Aztán eszembe jutott, hogy még a kapcsolatunk elején megkért egyszer, hogy küldjek el egy levelet az ő e-mail címéért, így megvolt a jelszava. Azonnal beléptem, és órákon keresztül olvasgattam a leveleit. Éppen egy jóval a mi megismerkedésünk előtti időkből származó levelezést olvastam, amiben egy lány reménytelen szerelmét vallja meg a barátomnak, mikor észbe kaptam, hogy milyen szemét dolgot is művelek. Soha többet nem olvastam el a mailjeit, és szerencsére rövidesen az is kiderült, hogy csak a munkahelyén történtek miatt volt érzelmileg kissé távolságtartó, és minden visszaállt a rendes kerékvágásba."
Hát, igen, ez az a fajta nyomozgatás, amely már egy gyanúból indul ki, vagy inkább csak egy fura, rossz érzésből gyomortájékon. Mi női megérzésnek hívjuk, a mentálhigiéniés szakértők inkább önbizalom-hiánynak. Itt arról van szó, hogy vagy egy korábbi kapcsolatodból származóan vagy féltékeny - mondjuk, korábban megcsaltak, nem bántak veled jól -, és nem fogod föl, hogy már egy másik férfival vagy, s ok nélkül gyanakszol, vagy változást érzel a másik hozzád való viszonyában, és nem tudod mire vélni a dolgot. Persze, az is sokszor előfordul, hogy tényleg gyanúsan viselkedik a másik fél, és már nem bírod tovább, hogy ne nyoozz, mi lehet a gond. Igazábaól az lenne a leghelyesebb, ha először is tisztáznád magadban, honnan ered a rossz érzésed, és ha úgy érzed, tényleg a másik viselkedik furcsán az utóbbi időben, akkor kezdeményezz egy alapos beszélgetést arról, mi az ő véleménye erről. Az idejekorán elkezdett nyomozásnak van egy olyan rizikója, hogy ha a másik rajtakap - és te mondjuk teljesen alaptalanul nyomozgattál -, könnyen lehet, hogy sosem bocásjtja meg neked ezt a ballépésedet, vagy legalábbis nehezen fog tudni újra bízni benned. Ha már beleolvastál az e-mailjeibe, vagy megkukkantottad az esemeseit, azonnal hagyd abba, ha semmit sem találtál, és ígérd meg magadnak, hogy többet nem nyomozol utána. Ilyenkor érdemes átgondolni azt is, hogy miért vetemedtél egyáltalán kémkedésre. Ha megdönthetetlen bizonyítékot találtál arra, hogy megcsal vagy más olyan tevékenységet folytat, amiről neked tudnod kellett volna, érdemes már konfrontálódni. Ilyenkor kénytelen vagy bevallani, hogy kémkedtél utána, amiért bocsánatod is kell kérned, ugyanakkor feltétlenül meg kell beszélnetek a szóban forgó ügyet.
Harmadik stáció: A rutinszerű kémkedés
„Mivel az exem nagyon csúnya módon csalt meg a munkatársával, szinte megszállottá vált az utána való kémkedés. Olyannyira, hogy még a szakítás után hónapokkal is bele-belenéztem az emailfiókjába. Aztán összejöttem az igazi szerelemmel, és bár minden csodás volt köztünk, én rutinszerűen az ő telefonját is ellenőriztem nap mint nap, és néha a zsebeit is átkutattam. Aztán egyszer rajtakapott, amint kutakodom a telefonjában, de nem szólt semmit, csak a következő alkalommal, mikor pittyegett az üzenetet jelző hang, egy huncut mosoly kíséretében átnyújotta nekem a készüléket, anélkül, hogy ő tudta volna, kitől jött az üzenet. Iszonyúan elszégyelltem magam, és soha többett nem nyomoztam utána - persze, nem is volt rá szükség."
Sajnos, sokunkat bizonytalan énképünk vagy a korábbi kapcsolatainkban történt negatív események arra sarrkallnak, hogy szinte megszállottam kémkedjünk. Ilyenkor még csak női megérzésekre sincs szükségünk, egyszerűen a párkapcsolat mindennapjaihoz tartozónak gondoljuk partnerünk üzenetetinek időnkénti olvasását, e-mailjeinek átböngészését, vagy a zsebeiben való rendszeres kutakodást. Ez azonban egyáltalán nem helyénvaló, és ha azt veszed észre magadon, hogy ilyesmire vetemedtél, alaposan gondold végig, miért csinálod ezt az egészet. Nem tartható normálisnak, ha valaki mindenfajta gyanú nélkül, esetleg csak azért, mert úgy érzi "minden pasi csaló", folyamatosan kémkedik a partnere után. Ez az állapott számodra is megalázó, hiába nyugtathat meg pillanatnyilag az a hamis érzés, hogy az ellenőrzéssel kontroll alatt tarthatod a kapcsolatodat. Először üljetek le a szerelmeddel megbeszélni, miért vagy bizonytalan a lojalitásában. Ha szeret, akkor meg fog hallgatni és meg fog érteni. Ha úgy érzitek, súlyos a probléma, mindenképpen fordulj szakemberhez. Ha például gyerekkorodban vagy egy korábbi párkapcsolatodban gyökerezik a bizonytalanságod, a terápia nagyon sokat segíthet.
Ez még nem számít kémkedésnek!
Partnered fotóit megnézni, vagy végigböngészni a könyveit, tárgyait teljesen rendben van. Persze, nem akkor, ha elzárva tartja őket, és megtekintésükhöz föl kellett törnöd egy széfet. Vagy a lakását.
Olykor elfogadható:
Belekukkantani egy fiókba. Előfordul, hogy tényleg csak kerestél valamit, aztán a kezedbe akad az a képeslap, és már nem bírod ki, hogy ne nézd meg. Ha nem rendszeresíted, akkor ezért még nem fogsz a pokolra jutni.
Nem igazán tisztességes:
Elolvasni az emailjeit. Jogilag csak akkor számít illegálisnak, ha föltörted a postafiókot, vagy ha nyilvánossá teszed annak tartalmát, ám akkor sem szabadna átolvasnod a leveleit, ha ő maga - persze, más okból - adta meg neked a jelszavát.
Ez már beteges!
Követni az utcán a partneredet, és árgus szemekkel figyelni, amint...
...tankol.
...vesz magának egy szendvicset.
...megiszik egy sört a munkatársaival.
