Féltékeny barátságok

Ez a gondolat leginkább akkor merül fel a felekben, ha hasonló területen próbálnak sikereket elérni, azaz konkurenciává válhatnak. Ez a versengés azonban nem feltétlenül valós, lehet, hogy kizárólag az egyik fél fejében él. De kezdjük az elején.

Pszichológusok arra voltak kíváncsiak, hogyan alakul az önértékelésünk, ha egy hozzánk közel álló személy (pl.: testvér) ugyanazon a területen lesz sikeres, mint mi. A vizsgálatok eredménye nem túl meglepő. Ha jól zongorázol, és ezért büszke is rád a család, elismernek, dícsérnek, akkor nem leszel túl boldog, ha kiderül az öcsédről, hogy legalább akkora tehetség, mint te, ha nem nagyobb. Ha ugyanez derül ki róla, de ő dobon alkot nagyot, akkor máris jobban érzed magad, mert bár zenész lesz, mégsem egészen ugyanabban tör majd babérokra. De ha biológusként szerzi meg a professzori címet, akkor nemhogy irigykedsz, még te is büszkén húzod ki magad mellette, hogy : "igen, ő az én tesóm".

A barátoknál pedig valami hasonló helyzet alakulhat ki. Kevésbé lesz hangsúlyos a jó vagy a rossz érzés, mint az előbbi esetben, ugyanis minél közelebb áll hozzánk az adott személy, annál erősebb az önértékelésünkre gyakorolt hatás.

Kísérletben megfigyelték, hogy barátnők esetében, ha az egyikük olyan visszajelzést kapott egy számára fontos területen, hogy a barátnője jobb volt, az sokkal inkább lelombozta, mint az, ha egy idegen teljesített jobban. Azonban, ha nem volt fontos terület számára, akkor büszkének érezte magát, hogy milyen szuper embert ismer, míg az idegen teljesítménye szintén lényegtelen volt.

Sokszor jól látható mindez az eminens tanulók barátságainál, ahol közösek a tantárgyak, ráadásul egyértelműen látszik a jegyek illetve pontszámok alapján, hogy ki, hogy teljesít, ki a jobb.

Ez a működésmódunk elég alapvető, de nem szükségszerű. Azaz vannak emberek, helyzetek, kapcsolatok, amikben ezen felülemelkedünk, és hiába lehetne konkurencia a másik, a szeretetünk ennél sokkal nagyobb, így a versengés helyett inkább az együttműködést választjuk. Csakhogy itt beléphet egy újabb nehézség.

Ha ugyanis te őszintén segíteni akarsz a másiknak, és ennek fényében adsz neki tanácsot, vagy teszel fel kérdéseket, ő még attól hiheti, hogy belőled csakis a féltékenység beszél. Ez pedig nehéz szituáció, melyet nem tudsz elmagyarázni, hisz ő úgyis azt gondol, amit akar. Persze a végén lehet, hogy rájön, neked volt igazad, és tényleg segíteni akartál, de ehhez feltehetőleg idő kell.

Ha ez történik, akkor az egyetlen, amit tehetsz, hogy rá hagyod a gondolatmenetét, és türelmes maradsz, amíg észre nem veszi: tényleg szereted őt.