Félrelépésre programoztak?

Mit szólnál, ha kiderülne, hogy egy exed, akivel öt boldog évet töltöttél el, és csupa szép emlék maradt benned róla, valamikor kapcsolatotok elején megcsalt? Felülírna mindent ez a tény? Úgy éreznéd, egykori partnered becsapott, nem az volt, akinek hitted, az öt év minden szépsége és szeretete hazugság volt? Esetleg fordult veled elő, hogy egy veszekedést követő mosolyszünetben, kicsit becsípve, elcsábítottak, és te léptél félre, pedig szeretted a pasidat, és iszonyú bűntudatod volt később? Vagy egy barátnődről jutott a füledbe ilyesmit, miközben bizton tudtad, nagyon jól megvannak a barátjával?

Persze, lehet, hogy fölháborodsz ezen, és kerek-perec kijelented, hogy sem te, sem bármelyik expasid, sem barátnőid nem lennének soha ilyen erkölcstelenek? De akkor lehet, hogy ti vagytok a nagyon szerencsés kivétel. Pszichológiai kutatásokból, kísérletekből egyre inkább az derül ki ugyanis, hogy az ember szociálisan ugyan monogámiára teremtetett - azaz, az emberek törekednek és képesek is tartós kapcsolatra lépni egymással, hogy megfelelően nevelhessék utódaikat -, ám szexuálisan nem a hűségre vagyunk beprogramozva. Persze, rengeteg tényező befolyásolja, ki mennyire bírja vagy nem bírja türtőztetni magát, hiszen ez függ attól is, mennyire kötnek minket az adott kultúra erkölcsi normái, illetve saját erkölcsi normáink, és persze olyan tulajdonságainktól is, mint hogy milyen magas a tesztoszteron szintünk. Ez utóbbi különösen férfiaknál - hiszen nekik átlagban is jóval magasabb ez a hormonszintjük, mint a nőknek - elég erőteljes indikátor azt illetően, hogy mennyire alfahímek, és hogy ebből kifolyólag mekkora az esélye annak, hogy félre fognak lépni.

Ne csak a férfiakat gyanúsítgassuk! Mi nők attól a késztetésünktől szenvedünk, hogy arra vagyunk programozva: az alfahímektől essünk teherbe, ám csemetéinket már egy kevésbé tesztoszteronbomba, ám kedvesebb, megértőbb apukával szeretnénk nevelni. Vagyis termékeny napjainkon határozottan jobban vonzódunk az alfahímekhez, azon kívül viszont lényegesen kisebb hatást ér el nálunk egy macsó. Ezek az ösztönök is okozhatnak jó sok galibát a hűség tekintetében. Bele se gondoljunk, mi van, ha kedves és megértő partnerünk éppen akkor van üzleti úton, amikor egy George Clooney hasonmás üldögél a törzsbárunkban, és mit tesz isten, éppen azok a "bizonyos napok" vannak? Persze, az is szörnyű, ha egy alfahímmel élünk együtt, aki éppen úgyszintén üzleti úton van. Ki tudja, hány termékeny nővel akad össze a hotel bárjában unatkozva! A viccet félretéve, az lenne a legokosabb, ha egy kicsit más szemmel is néznénk a hűség-hűtlenség témakörét, és legalább mielőtt súlyosan elítélnénk a megbotlókat, olvassunk kicsit utána ösztönkésztetéseinknek.