Mit árul el rólunk az, ahogyan a Facebookon létezünk? Siralmasan sokat
Egyre általánosabb, hogy a találkozások és személyes beszélgetések helyett is inkább az online írásbeli kapcsolattartást és véleménynyilvánítást választjuk. Fontos, hogy tisztában legyünk néhány alapvető szabállyal, így nem hozzuk kellemetlen helyzetbe sem magunkat, sem a többieket. Két részes cikkünkben Dr. Erdős Zsuzsanna etikett coach segít neked, hogy fejleszd magad.
Ezeket láttad már?
Az internet trash-korszaka és nyomdafestéket nem tűrő kommentfolyama után érezhetően elérkezett egy másik időszak az AI-idejében. Vélhetően bárkiről össze lehet gyűjteni hamarosan nagyon összetett információkat, így azt is, hogyan kommunikál a világhálón. Az internetes etikett alkalmazása egy olyan sklill lesz, ami alapvetésnek számít majd. Nézzük, milyen szabályok vonatkoznak a közösségi médiára.
No comment(háború)
Ha a közösségi média kommentjeit nézzük, bőven van mit tanulni a kulturált publikus véleménynyilvánításról. Buddhának tulajdonítják a mondást: „Ha felszólalni készülsz, mindig nézz előbb magadba: szükséges-e és őszintén, kedvesen fogsz-e beszélni.” Zsuzsanna azt mondja, így van ez a kommenteléssel is. „Ahogy e-mailben, a közösségi médiában sem ajánlatos erős érzelmek hatása alatt kommunikálni. A felindultság nem mentség a nyersességre, ráadásul egy választékos kifejezésnek nagyobb az ereje, mint egy gorombának.”
Tabutémák
A közösségi platformokon már úgy posztolunk, mintha csak baráti összejövetelen mesélnénk el egy jó sztorit, vagy azt, hogy éppen mi történt velünk. „Az etikett a társalgásban is meghatároz úgynevezett ’tabu’ témákat, ilyen például a politika, világnézet, személyes egészségi állapot, személyes pénzügyek, magánügyek. Ezek nagyon – olykor zavarba ejtően – személyesek, vagy rendkívül megosztóak lehetnek, ezért eltávolítanak egymástól. Ha valaki tabutémáról posztol, hevesebb reakciókra, kellemetlen megjegyzésekre, rosszabb esetben személyeskedő támadásokra is számíthat. Közhely, hogy a világháló nem felejt – egy-egy poszt vagy egy-egy like is egész életre szól, sohasem törölhető igazán” – hívja fel figyelmünket Zsuzsanna.
Fontos tudatosítanod, hogy ezek az adatok, beszédmódok, kommentek könnyedén összegyűjthetőek rólad, ha profilozni szeretnének, és akár évekkel később is kerülhetsz olyan helyzetbe, hogy az online viselkedésed miatt nem vesznek fel egy állásra, bár egyébként nagyon is alkalmas lennél, meg már magad sem kommentelnél olyanokat, mint régen.
Te vagy ezen a fotón?
A szakértő a publikált fotók kapcsán azt hangsúlyozza, hol húzzuk meg a határokat. „Három típussal kapcsolatban érdemes önmérsékletet tanúsítani, még zárt csoportban történő posztoláskor is: a ’dicsekvős’ képekkel, az ’el sem szabadott volna készíteni’ képekkel és a másokat megbántó képekkel. Az örömteli tájékoztatás és a dicsekvés között a határvonalat megtalálni bölcsességet, illetve lelki finomságot igényel. Vannak képek, melyek azért sem valók a közösségi oldalakra, mert el sem szabadott volna készülniük. Ilyen például az étteremben, kávéházban az étkezés megkezdése előtt ételről, italról készült fotók. Noha természetesen a vendéglátóhelyek nem bánják a reklámot, az étkezési és asztali etikett szerint nem illik ilyen képeket készíteni.
Ahogyan nem illik rendezvényen sem úgy fotózni, hogy az zavaró legyen. A tabu fotók csoportjába pedig azok a képek tartoznak, amelyek valaki mást megbántanak, kellemetlen helyzetbe hoznak. Ilyen bárdolatlanság, ha az ifjú pár kifejezett beleegyezése nélkül akár a ceremóniáról, akár a lagziról oszt meg képeket a meghívott. Ennek súlyosabb esete, ha a párt megelőzve, vagy a pár kifejezett kérése ellenére teszi. Több mint bárdolatlanságnak számít, ha valaki anélkül oszt meg másokról képet, hogy az illető beleegyezett volna. Attól, hogy a fotó ellen nincs kifogása valakinek, még nem jelenti azt, hogy a megosztásba, illetve a képen való megjelölésbe is beleegyezik. És az sem vall figyelmességre és tapintatra, ha olyan képet tár a nagyközönség elé, amelyen ő ugyan remekül néz ki, ám a képen szereplő másik személyről ez nem mondható el” – zárja gondolatait a szakértő.
Szöveg: Kiss Annamária
