Ezért fontos az első szerelem

Ritka, hogy az első szerelem egyben az utolsó is legyen, de még ha véget ért is, szép emlékként őrizhetjük. Nem jó azonban, ha ez az emlék rányomja a bélyegét minden további párkapcsolatunkra.

Részünkké válik

Az ember életében az első szerelem általában egy testi, lelki és szociális szempontból hatalmas változásokkal teli időszakra esik: a pubertás korra. Ebben az időszakban válnak a lányok és a fiúk biológiai szempontból felnőtté, vagyis tulajdonképpen utód létrehozására alkalmassá, és ekkor kezdi el őket érdekelni a szexualitás. A serdülőkor az identitás kialakulásnak szakasza is, vagyis az a korszak, amikor egy fiatal elkezdi fölfedezni azt, hogy ki is ő valójában, és mit is gondol a világról. Ha ekkor esik szerelembe először valaki, akkor az több szempontból is meghatározó számára: egyfelől a szülőkhöz való kötődést fölváltja hirtelen egy másik emberhez való kötődés, jelezve ezzel a gyermekkor végét is, másfelől az identitás kialakulása, azaz önmagunk megismerése is egybe esik egy másik ember megismerésével. A két szerelmes nagyon erőteljesen hathat egymásra, befolyásolva egymás jellemfejlődését is. Vagyis az első szerelem emléke azért is meghatározó, mert életünk egy nagyon fontos állomásához kötődik, ráadásul első kapcsolatunk nem csak azt befolyásolja, hogyan állunk hozzá a jövőben a szerelemhez, hanem személyiségfejlődésünket is.

Ez olyan, mintha mindig is lenne bennünk egy darabka az első szerelmünkből. Az első alkalmaknak életünkben kitüntetett jelentősége van – az első cikk egy újságírónak, az első randi, az első saját készítésű étel, az első szereplés, az első csók, az első érzelmi megérintődés, az első nap a munkahelyen - ezek mind örök emlékek maradnak. A szerelem, ez a testet-lelket megmozgató, átható élmény pedig, intenzitásából fakadóan még inkább meghatározó - mondja Kozma-Vízkeleti Dániel család- és pszichoterapeuta, hozzátéve, hogy az első szerelem ennek ellenére általában nem élethosszig tart. Ritka, hogy abban a korban, amikor találkozunk vele – ez általában a tizenéves időszak – készek és érettek vagyunk egy hosszú, elkötelezett kapcsolatra, amiben mindketten megtesszük azokat az erőfeszítéseket, amelyek egy kapcsolat hosszútávú fenntartásához szükségesek. És saját kapcsolati mintáink fejlődéséhez, gazdagodásához hozzájárul, ha több, különböző és különbözőképpen megélt kapcsolatban is rátekinthetünk saját magunkra. Erre alapozva tudunk később felelős döntést hozni az elköteleződésről.

Az 5 legnagyobb hazugság a romantikus filmekben a szerelemről

A kultúránk erre programoz

Az amerikai és európai kultúrkörben a személyes érzelmek közül a szerelemnek van a legnagyobb értéke. Nézzük csak meg, hogy a bestseller regények és toplistás filmek közül hánynak témája a mindent elsöprő romantikus érzelem! Ez a kulturális elvárás is okozza, hogy az egyén életében különösen kitüntetett szerepet kap egy ilyen heves érzelem. Az első szerelem pedig általában szenvedélyesebb, érzelmileg túlfűtöttebb, mint egy érett fejjel kialakított, hosszú évek óta tartó kapcsolat. "Egy elkötelezett, hosszútávú kapcsolat vagy házasság gyakran valóban szenvedélyében és érzelmeiben lecsillapodottabb, úgynevezett társ-szereteten alapszik. Ehhez képest bármely elvágyódás – akár egy visszavetítve csodálatosnak látott korábbi kapcsolatba, kiemeli a kontrasztot." - mondja Kozma-Vízkeleti, hozzátéve azt is, hogy a túl erős ragaszkodás a korábbi, vélhetően idealizált szerelemhez intimitás problémákról is árulkodhat. "Amíg ragaszkodunk a régihez – akár kapcsolatban vagyunk még, akár nem – nem szükséges erőfeszítéseket tennünk egy új kapcsolatért. Nem szükséges igazán szembesülnünk a saját kapcsolati igényeinkkel. Ugyanakkor, egy életen át tartó játszma lehet a "miért nem Hufnágel Pistihez mentem feleségül?", vagyis az idealizált régi kapcsolattal szembeállítani minden újat – és biztosítani, hogy bárki csak vesztesen jöhet ki ebből."

Ez a cikk eredetileg a GLAMOUR 2017. decemberi számában jelent meg.