Ezért barátkozom inkább fiúkkal, mint lányokkal nő létemre
Elég sok lánnyal beszéltem már arról, hogy milyen nehéz is egy női barátságot fenntartani. Ennek én egy kitűnő példája vagyok, bár nekem ez már a szocializációm során alakult így. Amikor általános iskolába jártam, gyakran előfordult, hogy a lányok kiközösítették egymást. Előfordult az is, hogy én voltam soron, így én maradtam egyedül. A többi lánnyal ellentétben én ilyenkor feltaláltam magam, és odamentem a fiúkhoz, akik kosaraztak. Innentől kezdve már minden nap a szünetekben a fiúkkal kosaraztam kint.
Ezeket láttad már?
Ahogy felnőttem, a helyzet változatlan volt. A régi fiúbarátságok mind-mind fennmaradtak, azonban évek után a lányok valahogy eltűntek mellőlem. Ennek ellenére van 3 olyan lány az életemben, akikben maximálisan megbízom, és bármikor számíthatok rájuk. De ha a fiú barátaimra gondolok, akik mindig is ott voltak mellettem fiatalkoromtól kezdve, akkor sokkal tovább tudok már számolni.
De miért is történt ez így?
Valószínűleg egy gyermekkori sérelemnek tudható be, de nő létemre a mai napig azt mondom, hogy sajnos olyan tulajdonságok vannak sokunknál berögzülve (hisztik, féltékenykedés, hatalomvágy), amiket nem lehet egyszerűen kezelni. Többször is előfordult velem, hogy olyan barátságban találtam magam, ahol a barátnőm féltékeny volt az akkori barátomra, hogy miért töltök vele ennyi időt, és miért sz*rom le őt, amikor erről szó sem volt - szimplán több figyelmet igényelt. Ilyenkor úgy éreztem, hogy két párkapcsolatom van, és az egyikben a legjobb barátnőmmel vagyok.
Az évek során sokkal de sokkal több nő bántott, mint férfi. Sokkal több fájdalmat okoztak nekem, mint amit egy párkapcsolatban el tudtam képzelni. Persze senki sem tökéletes, ráadásul én az az ember vagyok, akit ha elnyomnak inkább egy szót sem szól, legyen úgy ahogy a másik akarja. Mert amikor ellenkezel, félsz, hogy probléma lesz belőle, és nem akarsz balhét. Mint egy párkapcsolatban, ugye?
Lányok helyett fiúk
Bár sokak szerint igaz barátság nem létezik lány és fiú között, én ezzel nem értek igazán egyet. Több olyan férfi is van az életemben, akik barátként mindig ott vannak, és soha nem gondoltam arra, hogy bármi több is legyen köztük. Úgy gondolom, hogy ez az ő oldalukról is így van, ugyanis ha valaki 12-14 év alatt nem lépett, szerintem már nem is fog.
Sajnos az évek során arra szintre jutottam, hogy félek a nőktől. Én sem vagyok tökéletes, sőt. De valamiért már teljesen elvesztettem a bizalmam, és nem tudok csak problémaként tekinteni az ilyen barátságokra. Persze mindig vannak kivételek és lesznek is, de több lányismerősömtől hallottam ezt a problémát, és láttam azt, hogy évente cserélődik mellőlük az az ember, akivel állandóan, 0-24-ben lógtak korábban. Ez ezekszerint nem lehet véletlen.
Mit eredményez a fiúbarátság a párkapcsolatokban?
Féltékenykedést. Korábbi pasijaimtól már hallgattam, hogy szerintük nem normális, hogy nekem fiú barátaim vannak inkább. Azt is mondták, hogy csak le akarnak velem feküdni. Nyilvánvalóan zavarta őket, hogy sok férfi vesz körül, délutánonként van, hogy kávézunk, vagy hétvégén bemegyünk együtt a városba. Ez persze nekik szokatlan, és konfliktus szülhet, de sajnos ezt muszáj elfogadniuk, ahogyan azt is, hogy semmilyen hátsószándékom nincs velük szemben.
