Ez az afrikai kis pásztornép az elszenvedője a kormány hamis tájvédelmi programjának - Kenya 3. rész
Kenya Afrika egyik legszínesebb országa, a gyarmatosítás ellenére sikerült megőriznie változatosságát, amihez a jelenlegi nyilvántartás szerinti 43 törzs rengeteget hozzátesz. Sajnos nagyon sok kihívás elé állítja őket az egyébként meglepően hagyományőrző kormány, és míg sok projektet támogat, legalább ugyanennyit figyelmen kívül hagy. A nemzetközi emberi jogokat védő Minority Rights Group alapítvány támogatásával meglátogattam több marginalizált közösséget Kenyában, a többrészes sorozatomban részletesebben bemutatom viszontagságokkal teli életüket, de ugyanúgy kezdeményezéseiket, sikereiket is.
Ezeket láttad már?
Afrika legnagyobb nyomornegyedében jártunk: Kibera - Kenya 1. rész
Afrika legnagyobb nyomornegyedében jártunk: Kibera - Kenya 1. rész
3. rész - A sengwer nép és az Embobut erdő
Az egyik legmegosztóbb és legszomorúbb történet Kenyában a vadászó-gyűjtögető életmódot folytató sengwer törzsé, akik 2013-ig az Embobut erdőben éltek, míg a kormány az erdőt tájvédelmi területté nem nyilvánította (a projektet nemzetközi befektetők támogatják, hatalmas összegekről van szó, aminek elég nagy valószínűséggel csak igen kis szeletét használják valóban természetmegőrzésre), és ki nem lakoltatta őket az erdőből, ami sok generációra visszamenően az otthonuk volt. A sengwer emberek állítják, hogy őseiktől tanult hagyományaik által jobban gondját tudják viselni az erdőnek, mint a kormány.
Az 1970-es évekig visszamenő kilakoltatások óta a sengwer nép élete bújócskázásból áll, bár az erdő szélén felépített falvaikban élnek hivatalosan (a szerencsésebbek), a férfiak ahányszor csak tudnak visszaszöknek az erdőbe, hogy gondozzák állataikat, és "táplálják az ősöket". Azok, akik visszatérnek – kizárólag férfiak – igencsak szűkös körülmények között kell, hogy éljenek, hiszen a házakat a kenyai erdei szolgálat (KFS) bármelyik pillanatban leégetheti.
Szétszakított családok
A kormány időről időre kiűzi a sengwereket lakóhelyükről, és nem elég, hogy emiatt el kell hagyniuk otthonukat, az erdőt, hanem elszakadnak családjuktól is, a gyerekek nem tudnak járni iskolába, és sokan hivatalos papírjaikat is elveszítik a kilakoltatások, a házfelégetések során. Nem egyszer előfordult már az is, hogy a KFS erőszakot alkalmazott ellenük, több sebesültje és egy sengwer halottja is volt az összetűzéseiknek pár éve. Csak az elmúlt években nagyjából 5000 embernek vették így el az otthonát, földjét és váltak saját hazájukban menekültekké, hontalanokká. Családok szakadtak szét, otthonokat romboltak le – a kormány azért tartja fontosnak a kilakoltatásukat, mert az Embobut erdő egy olyan vízellátásban gazdag területén laknak, amit termesztésre akarnak felhasználni. Az sem elhanyagolandó probléma, hogy ennek érdekében az erdőt is szép lassan irtják is, és már régen nem élnek benne olyan állatok, mint például az elefánt ennek a tevékenységnek is köszönhetően.
A sengwer népnek az Amnesty Internationallel közösen sikerült az erőszakos kilakoltatások ellen bírói határozatot kapni az alapvető emberi jogokra hivatkozva, és tavaly az Európai Unió is visszavonta a környéken történő kenyai természetvédelmi projektek támogatását. Ennek ellenére a kilakoltatások tovább folytatódnak, utolsó értesüléseink szerint tavaly augusztusban is sor került ilyen esetekre. Most egy olyan tervezet létrehozására törekszenek, amivel nemcsak a saját életvitelüket tudják fenntartani, hanem az erdőt is óvják. Nemzetközi petíciót kívánnak benyújtani az Afrikai Emberi Jogok Bíróságán Arushában, Tanzániában, közben a kenyai kormánynak is javaslatot tettek, amiben felajánlják tudásukat az erdőmegőrzéshez, létrehoztak egy tanácsot és felállítottak egy szabályzatot, ami reményeik szerint segítheti a kormány döntését ebben az ügyben.
A nők sínylik meg a legjobban
A sengwer nőkre különösen nagy a terhet ró az Embobut erdőből való kilakoltatás. Az erdő valójában sokkal több volt, mint az otthonuk, ez a "felmenőik területe", ahol könnyedén tudtak az erdő adta lehetőségekkel élni, egyszerű volt begyűjteni a gyümölcsöket, terméseket. Most sokkal kisebb területen kell megélniük, a falvakat ugyanis sziklák veszik körül, nincs elég megmunkálható föld, kevés a táplálék. A férfiak közül sokan inkább elhagyják a falvakat, a közeli városban keresnek munkát, családjukat, feleségeiket elhagyják és a városokban kezdenek új életet. Mivel a hátramaradottaknak nincs hozzáférésük az erdei növényekhez, amikből korábban gyógyszereket készítettek, ha megbetegszenek, akkor messzire kell menni a kórházakba, az ellátás pedig drága.
Egy másik nagy probléma a víz tisztasága, az erdőben friss vízhez szoktak, ez a térség különösen gazdag az erdei forrásokban, amelyek a Viktória- és a Turkana-tavakat is ellátják, a falu vizétől viszont a sengwerek gyakran megbetegszenek. Nem utolsó sorban ez az életvitel a hagyományaikkal is szembe megy, hiedelmük szerint őseik szellemei az erdőben élnek, nekik pedig folyamatosan békében kell tartani őket jelenlétükkel, életvitelükkel, különben bosszút állnak. A sok nehézség, tragédia, ami az utóbbi időben érte őket, szerintük mind azért történik, mert a felmenőket nem tudják kellőképpen kiszolgálni, ők pedig ezért lázadnak, sőt úgy vélik, hogy gyermekeket is lopnak, szerencsétlenséget hoznak rájuk.
Ahol az álmok nagyok, de a valóság szomorú: Eastleigh - Kenya 2. rész
Ahol az álmok nagyok, de a valóság szomorú: Eastleigh - Kenya 2. rész
A sengwer nép készen áll megállapodni a kenyai kormánnyal, kidolgozott tervük van arra, hogyan tudnának eleget tenni az erdővédelmi elvárásoknak és közben saját hagyományaikat is fenntartani, ami ellenkező esetben sajnos lassan kihal. De ehhez minden nemzetközi segítségre szükségük van, már csak azzal, hogy hírét visszük a problémának, segítjük az ügyüket, de persze ez nem elég.
Az alábbi videóban közelebbről is megismerheted a sengwer nép szokásait, illetve első kézből is hallhatod milyen problémákat vet fel a közösségre és a nőkre nézve az erdőből való kilakoltatás:
A cikk elkészítésében Anthony Langat kenyai oknyomozó újságírónak helyszíni tolmácsolása, illetve a a témában publikált riportja volt a segítségemre:
Amid ongoing evictions, Kenya's Sengwer make plans to save their ancestral forest
- A borítóképen a szerkesztő és a Kakisang falubéli sengwer nép néhány női tagja. Imádták visszanézni a róluk készült videókat, hihetetlenül kedves, őszinte emberek. Embobut erdő, Kenya, 2018. december.
Ennél a multinál bátran szólhatunk a HR-nek vagy a főnöknek, ha a menopauza megnehezíti a munkavégzésünket