„Itt a számom, hívj fel, ha elváltál!" - A legelképesztőbb szakítós sztorik, és a legnagyobb visszavágások
Az embert sokféleképpen hagyhatják el: hirtelen, aljas módon, kegyetlenül. De te is véget vethetsz egy szerelmi kapcsolatodnak, remélhetően a másik érzelmeire odafigyelve. Egy biztos, az exszel nagyon gyakran nincs módod nyugodtan, higgadtan beszélni. Pedig annyi mindent megkérdeznél tőle, elmondanál neki, nem igaz?
Ezeket láttad már?
Szakítás közben és közvetlenül utána ugyanis az ex nem szívesen hallgatja meg az embert. Nem feltétlenül azért, mert nem akarja; lehet, hogy neki is fáj. És azt gondolja: ha vége, minek túlbeszélni egy ügyet, azzal csak fokozzuk a fájdalmat. A lányok viszont szeretnek mielőbb a végére járni a dolognak. Mert sokunkban benn reked egy csomó ki nem mondott mondat, gondolat. Olykor talán tényleg felesleges ezeket elmondani, de vannak olyan helyzetek, amikor igazán ránk fér egy jó kibeszélés. Van, hogy párbeszédre van szükség, de van, hogy csak egyetlen tőmondat hiányzik, hogy az ember lelke megnyugodjon. Akármennyi idő után, akármilyen körülmények között.
Hová tűntél, drágám?
Egyik barátnőmnek, Orsinak volt egy nagyon nagy szerelme. Az egyetemen ismerkedtek meg, csoporttársak voltak, mindig egymás mellett ültek a szemináriumon, és a szabadidejükben is sülve-főve együtt voltak. Meg mertünk volna rá esküdni, hogy össze is házasodnak, amikor is a fiú egyszer csak eltűnt. Szó szerint: Orsi azt sem tudta, életben van-e egyáltalán. Az első időszak nagyon megviselte, folyton a mobilját figyelte, nem evett, nem aludt. A fiú barátait hiába kérdezte, csak annyit mondtak, Gábornak biztosan megvan az oka, ha nem akarja tudatni vele, hol van. Aztán amikor Orsi lassan, majdnem egy év múlva hozzászokott a gondolathoz, hogy a fiú eltűnt az életéből, a lehető legtermészetesebb módon, egy napos délután szembesétált vele az utcán.
Mivel a helyzet kikerülhetetlennek látszott, megálltak, a lány pedig megkérdezte Gábort, hová tűnt. Ő mindössze annyit felelt, hogy külföldre utazott, az igazi miért azonban továbbra is rejtve maradt a lány előtt. Csak állt ott és egy hang sem jött ki a torkán. Az ügy több mint egy évtizeden át lezáratlan maradt benne, és bár látszólag pontot tett a kapcsolat végére, Gábor emléke még mindig kísértette. Egészen addig ő volt a "nagy szerelem", amíg Orsi meg nem ismerkedett jelenlegi férjével, aki korántsem az a típus, aki egyszercsak fogja magát és eltűnik. De a lánynak még volt egy lezáratlan ügye, és úgy érezte, itt az idő: megszerezte a volt szerelme e-mail címét, és megkérdezte tőle, ami tizennégy éve benne rekedt. A fiú pedig válaszolt: Egyszerűen annyi történt, hogy húszévesen túl fiatalnak érezte magát az ilyen nagy érzelmekhez, és menekülőre fogta. Hitted volna?
Ha veled is hasonló történt, próbálj minél hamarabb beszélni a fiúval. Légy határozott, hiszen jogod van tudni, miért viselkedett így. Ne fogadj el kitérő választ, ne hagyd, hogy a dolog évekig emésszen. Annyit azért tudj, hogy aki ezt teszi veled, korántsem érdemes az "életem szerelme" címre. Ha fölkutathatatlanul eltűnik, örülj, hogy megszabadultál egy ilyen gerinctelen embertől.
A hűtlen
Nem túl szimpatikus típus, az ilyenekkel általában mi magunk sem szeretnénk beszélni, de néha úgy hozza a sors, hogy szembekerülünk azzal, aki összetörte a szívünket. Ági például majd egy évig volt se veled-se nélküled viszonyban egy válófélben lévő emberrel, aki mindvégig azzal hitegette, hogy együtt kezdenek új életet. A lány egész idő alatt tapintatos és megértő volt, amikor pedig végre a közös lakásban együtt ébredtek, úgy érezte, megérte. Ám a férfi folyton visszajárt régi otthonába, különböző ürügyekkel, egészen addig, míg a lány gyanút fogott, és rajta nem kapta egy romantikus vacsorán a volt feleségével.
Kiderült, hogy a válás meg sem valósult, a feleség úgy tudta, csupán kis időre külön költöznek, hogy rendezzék érzéseiket. A szakítás éjjelén a férfi könyörgött hogy várjon még rá, de a lány hajthatatlan volt. Évekig nem látták egymást, majd egy szilveszteri éjjel egymásba futottak egy utcasarkon. Hősünk rögvest fel is öltötte csábító mosolyát, ám mielőtt bármit mondhatott volna, Ági közölte vele, hogy ennyi év távlatából már végképp nem kíváncsi rá, de azért azt tudnia kell, hogy egy gerinctelen alaknak tartja, akiben sohasem szabadott volna bíznia. Aztán elköszönt és továbbment a házibuliba, ahová igyekezett (azt mondta, rég nem volt olyan vidám szilvesztere, mint akkor).
Tulajdonképpen a legtöbb könnytől akkor kímélnénk meg magunkat, ha ezzel kezdenénk: „Oda vagy értem? Akkor itt a számom, hívj föl, ha elváltál!" Persze, mi nők rengetegszer képtelenek vagyunk ilyen határozottak és kemények lenni, ha az érzelmeinkről van szó. Sajnos azonban az is igaz általában, hogy ha veled megcsalt mást, az is kevésbé esik nehezére, hogy később mással csaljon meg téged. Néha nem szabad együttérzőnek lenni, ha valaki többször is tisztességtelen volt veled, add ki az útját és vissza se nézz!
Sajnálom, ennyi volt...
Andi barátnőm egy esős hajnalon arra ébredt, hogy már nem szereti Zsoltot. Egy hétig húzódott a szakítás, amit a fiú egyszerűen képtelen volt elfogadni. Végül a lány egy öt órás vita után rákiáltott: „Látod, azért nem akarom folytatni a kapcsolatunkat, mert mindig csak magadra gondolsz, azzal nem is törődsz, hogy nekem mennyire fáj!” Zsolt elviharzott, és csak fél év múlva bukkant föl újra egy villamosmegállóban. Andi erősködött, hogy igyanak meg egy kávét, miközben elmondta a fiúnak barátian, hogy nem bántani akarta, csak mindkettőjük érdekében ez látszott az okos megoldásnak, különben tovább szenvedtek volna. Sohasem tartotta Zsoltot önzőnek, csupán ő maga is szenvedett. A fiú kimondottan jól fogadta és értékelte a figyelmességet, azóta pedig, ha nem is lettek jóbarátok, de évente egyszer-kétszer megisznak egy kávét együtt.
Ha a pasinkat már csak barátnak tudjuk elképzelni, nincs az a kedves érv, amivel nem sértjük meg szakítás közben, hiszen ilyenkor úgy érzi, férfiúi vonzereje nem működik többé. A legjobb tipp a tökéletes őszinteség. Nyugodtan sírhatsz te is, de tedd világossá azt is, hogy nincs visszaút, véletlenül se adj neki szánalomból egy kis reményt. Minél hamarabb kezdi el földolgozni, hogy vége, annál kevesebbet fog szenvedni.
Viszlát édes, és kérlek, ne gáncsolj el, ha szembejövök az utcán!
A bosszúálló a legnehezebb típus. Én magam több hónapos elszenvedője voltam egy ilyen sértett hím jótetteinek, akin először csak nevettem, amikor mindennap tíz levelet írt. Az már kevésbé volt mókás, amikor a szüleimnek is írogatott, többek között olyasmiket, hogy leányuk hányszor járt haza spiccesen a bulikról és mennyi pénzt ver el ruhákra egy héten, miközben a főzéshez kevéssé fűlik a foga. Legjobb barátnőm is titkos emailben értesült róla, hogy nyáron egyáltalán nem azért hagytam ki azt a fergeteges bulit, mert fájt a fejem, gyerekkori jóbarátom pedig hetekig sértődötten nézett rám, mert kiderült (na, honnan?), hogy kezelhetetlennek és elviselhetetlenül büdösnek találom a kutyáját. E típusnak a türelem, az idő és egy stabil kapcsolat a legjobb ellenszere, és ha évek múltán véletlenül együtt nyúlunk joghurtért a hűtőpultban, akkor ne ijedjünk meg, ekkorra a bosszúvágy legrosszabb esetben is elszállt belőle, és inkább szégyelli magát a történtek miatt. Velem legalábbis így történt. Ha azonban a másik dühe még évek múltán sem csillapodott, gyorsan adjunk neki igazat, nyújtsuk át a joghurtot és gyorsan hagyjuk el a helyszínt, hálát adva az égnek, hogy legalább levélbombát nem küldött.
Hogy mi a tanulság mindebből? Talán olyasmi, hogy mindig nézzük meg, csak mi nyúlunk-e a joghurtért. Ha meg véletlenül nem, legyünk felkészültek valami frappáns mondanivalóval.
Szakítóparti
A legtöbben a szakítás után csak elveszünk magunktól: nem eszünk, nem alszunk, nem járunk társaságba. Ezzel pedig csak még szerencsétlenebbnek érezzük magunkat. Amerikában divatba jött, hogy egy válás vagy szakítás után a barátok és a család partit rendeznek, ahol a nők szomorkodás helyett egy jó társaságban, zenével, nevetéssel, tánccal próbálják felvidítani magukat, és újult erővel tudnak belevágni az életbe. Próbáld ki te is! Ha éppen most szakítottál, menjetek el barátnőiddel egy wellness-hétvégére, és kényeztessétek magatokat mindenféle jóval, vagy csak járjátok végig a kedvenc szórakozóhelyeiteket és táncoljatok hajnalig. A lényeg, hogy találj valamit, ami nem a múlton való kesergésről, hanem a jelennek való örülésről szól.
