Szakértő magyarázza el, miért fontos, hogy minél több nő jusson be az Európai Parlamentbe
Június 9-én európai parlamenti képviselőket fogunk választani. Tíz EU-s országban (sajnos Magyarország nincs köztük) csak női kvóta alapján állított listákkal lehet indulni. Miért jó kezdeményezés ez? Elmagyarázzuk!
Ezeket láttad már?
Az európai uniós parlamenti választások most zajlanak, és fontos tudatosítani, miért is olyan fontos, hogy te is szavazz, és befolyásold a világot, amiben élünk. Antoni Rita genderszakértő, nőjogi aktivista, a Nőkért Egyesület elnöke segít neked abban, hogy jobban felismerd a befolyásod.
Miért fontos, hogy minél több nő legyen az Európai Parlamentben?
Az Európai Unió alapvetően egy gazdasági társulás, nem szociális, és/vagy emberi jogi. Ennek ellenére a nemek egyenlősége már a római szerződésben (1957) lefektetett alapérték. Az EU elődjét (Európai Gazdasági Közösség) létrehozó dokumentum ugyanis már tartalmazta az egyenlő munkáért egyenlő bért elvét. Később számos további dokumentum erősítette meg az EU elköteleződését a nemek egyenlősége felé.
Az Európai Parlament képviselőinek nemi megoszlása azonban máig nem érte el az egyenlőséget. 1979-ben kerültek be először választások útján a képviselők, ebben az évben 17 százalékuk volt nő. (Igaz, az Európai Parlament elnöki pozícióját szintén egy nő nyerte el, a francia politikus Simone Veil.) 2019-re a nők aránya 40 százalékra emelkedett.
A nők alulreprezentáltsága a politikában egy komplex jelenség, mely több okra vezethető vissza. A káros nemi sztereotípiák, melyek a nők számára másodlagos, kiszolgáló (és/vagy reprezentatív, dekorációs célú) szerepeket írnak elő, egyúttal elmarasztalják az egyénileg érvényesülni akaró, „karrierista” nőket, így nem kedveznek a nők politikai törekvéseinek.
A házas, egy- vagy többgyermekes nők, amennyiben családjukban a nemi szerepek a hagyományok mentén oszlanak meg, az aránytalan mértékben rájuk háruló gondoskodási feladatok miatt nem rendelkeznek kellő idővel és energiával a komolyabb szakmai előmenetelhez. Ha pedig egy nő legyőzi ezeket az akadályokat, és mégis a politika terepére merészkedik, gyakran ellenséges fogadtatásban részesül az összezáró, egymásnak kedvező és előjogaikat féltő férfiak részéről, akik elvárják tőle, hogy ha már itt van, akkor legalább az ő kottájukból játsszon, és ne akarjon önálló (akár a nők helyzetét javító) törekvésekkel előállni.
A nemi kvóta egy (általában ideiglenes) eszköz a nemek egyensúlyának eléréséhez, az adott intézményben (képviselőház, cég vezetősége stb.) az alulreprezentált nem arányának növeléséhez. (Ez általában a női nem, de például a feminista elveket sikeresen érvényesítő skandináv országokban néha előfordulhat, hogy a nők kerülnek túlsúlyba, ez esetben a férfiak számát kell az adott testületben növelni).
Magyarország 1982-ben fogadta el az ENSZ nőjogi egyezményét (CEDAW, ejtsd: „szidó”, Convention on the Eliminiation of All Forms of Discrimiation agaist Women, azaz Egyezmény a Nők elleni Diszkrimináció valamennyi formájának Felszámolásáról), mely teret ad „a férfiak és a nők közötti tényleges egyenlőség elérésének meggyorsítása érdekében hozott átmeneti intézkedéseknek”.
Nők között is akadnak, akik a (valójában nem létező) „kvótanő” szerepétől berzenkedve ellenzik a nemi kvóta bevezetését, azaz, attól tartanak, hogy majd megkérdőjelezik a képességeiket és azzal fogják őket vádolni, hogy protekció útján jutottak előre. A nemi kvóta azonban nem arról szól, hogy alkalmatlan személyeket hozzunk érdemtelenül helyzetbe, hanem arról, hogy az alkalmasok közül az eddig nemük miatt kiszorultaknak is lehetőséget biztosítsunk az átmeneti időszakban, az egyensúly beálltáig. Nem az ötvenszázalékos női kvóta az igazságtalan, hanem a jelenleg jellemző nyolcvan, kilencven, százszázalékos férfikvóta!
Gyakran előfordul, hogy a kvóta ellenzője ilyenkor egy számára ellenszenves politikusnőt emel ki és vele próbál riogatni. Mintha a férfi politikusok egytől egyig kompetensek és mindenki számára rokonszenvesek lennének – arról nem is beszélve, hogy a jelenlegi férfiközpontú rendszerben gyakori jelenség, hogy a népszerűtlen intézkedésekért vagy botrányokért a kevés megtűrt nő egyikével vitetik el a balhét. Ha nagyobb arányban lennének jelen nők a politikában, akkor kisebb lenne rajtuk a nyomás, hogy férfiakhoz idomuljanak, így nagyobb esélyük lenne valóban nőként, azaz női érdekek mentén politizálni.
Persze attól, hogy valaki biológiailag nő, még nem biztos, hogy elkötelezett a női érdekképviselet iránt - de ha elkötelezett, akkor több női kolléga között nagyobb esélye van ennek érvényt is szerezni, mint akkor, ha aránytalan kisebbségben, vagy egyedül van jelen nőként. A nők nagyobb száma ráadásul normalizálja a nők jelenlétét az adott intézményben, így visszafogja a szexista megnyilvánulásokat.
A politikában is ismert jelenség (a pinkwashing vagy a greenwashing mintájára) a genderwashing, azaz a látszólagos elkötelezettség a nemek egyenlősége iránt. Ez esetben például az adott párt a nemi kvótát úgy próbálja kipipálni, hogy a nőket a jelöltek listáján hátra sorolja, a bejutásra esélytelen helyekre. Ennek kiküszöbölésére találták ki az ún. cipzárelvet, mely előírja, hogy a listán a nőknek és a férfiaknak egymást követve, felváltva kell szerepelniük.
A nemi kvóta egy bináris rendszer, mivel a társadalmi nemiszerep-elvárások és nemi sztereotípiák is a kétosztatúság elvén alapulnak. Ez a bináris kategórián kívül elhelyezkedő emberekkel nem számol, azonban a nők számára jelentett potenciális előny mértéke miatt kár lenne emiatt elvetni a nemi kvóta intézményét: nem bináris, vagy interszex jelölt esetén például a biológiai, illetve a társadalmi neme lehetne mérvadó a besoroláskor.
Jelenleg is vannak pártok, cégek (illetve az EP választáson országok), melyek önkéntes női kvótát alkalmaznak, a teljes egyenlőséget azonban az segítené elő, ha az átmeneti nemi kvóta mindenhol érvényesülne. Addig is, éljünk az elődeink által nehezen kivívott szavazati jogunkkal, és igyekezzünk olyan nőket, illetve olyan politikusokat helyzetbe hozni, akik a nemek egyenlőségét a tetteik szintjén is alapértéknek tekintik.
