Nálunk ellopják a menyasszonyt, máshol a vőlegény talpát csapkodják: Esküvői szokások a világ minden tájáról

A következőkben összeszedtem pár érdekes, néhol meghökkentő esküvői szokást a világ különböző tájegységeiről.

Nem kell messzire mennünk, hogy számunkra ismeretlen és különleges tradíciókkal tarkított ceremóniákon és lagzikon vegyünk részt, hiszen Európa számos országában is megannyi, újdonsággal találkozhatunk.

A szomszédságunkban található Szlovákiában például, miután a pár egybekelt, a vendégek törékeny tárgyakat dobnak a földhöz, melyeket az ifjú párnak kell felsepregetni. Ez egyfajta próba, melyet ha kiállnak, tanúbizonyságot tesznek arról, hogy együttműködő a kapcsolatuk, képesek összefogni és egyként működni.

Az olaszok erősen a katolikus hagyományok jegyében rendezik még napjainkban is az esküvőket. Az egyik ilyen tradíció a hirdettetés, mely szokásból kifolyólag az esküvő előtt 3 nappal kihirdetik a misén a házasodni kívánó feleket. Ehhez hasonló a házasodó pár nevének kihelyezése valamilyen központi helyre, általában a templom ajtajára.

Nem véletlen, hogy a finnek életében a szauna központi szerepet játszik. Míg Magyarországon a leánybúcsú egy hatalmas buli keretein belül zajlik, addig Finnországban az esküvő előtti napon az ara, az édesanya és a koszorúslányok egy közös szaunázáson vesznek részt.

Dániában, miután egybekelt az ifjú pár, mindkét fél szabad zsákmány lesz az ott egybegyűltek számára, így mind a menyasszony és mind a vőlegénynek szabad a csók.

A filmekben sokszor találkozhatunk azzal az ominózus jelenettel, mikor a lagzin a férj és feleség barátai és rokonai beszédeket mondanak az asztalnál ülő násznépnek. Általában a menyasszony édesapja kezdi a tósztot, melyet a frissen egybekelt párnak mond. Ez a brit lagzik egy nagyon fontos pillanata.

Most repüljünk picit távolabbra, és pillantsunk be az ázsiai országok kultúráinak esküvői szokásaiba.

Dél-Koreában a mai napig egy fájdalmasnak hangzó, ám inkább szórakoztató szokás hívei a helyiek. A vőlegény lábát, miután levették róla a cipőt és a zoknit, szárított hallal és különböző méretű botokkal csapkodják, ezzel bizonyítva, hogy kemény, rátermett férj válik e belőle.

Indiában nem csak a jegyben járó pár köti össze életét, de családjuk összeköttetését is jelenti az eljegyzés. Az esküvőt megelőző napon a menyasszonyt egy rituális tisztálkodásban részesítik, majd hennafestékkel különböző mintákat festenek a kezére. Ezek után a sárga színt üdvözlik, mely a hűség jelképe. Sárga színű porral szórják be a menyasszonyt. Ráadásul az esküvő napján a menyasszony piros vagy rózsaszín száriban lép az oltár elé. Rengeteg ékszert viselnek a karjukon, mert úgy tartja a hiedelem, hogy amit magukon viselnek, az az övék.

Természetesen egy észak-amerikai esküvővel mindannyian találkoztunk már, ha nem is élhettük meg, de szinte minden második filmben fontos szerepet játszik. Grandiózus helyszínek, habos babos ruhák. Azonban vannak szokások, melyekhez az amerikaiak is hűen tartják magukat. Elterjedt a próbavacsora melyet az esküvőt megelőző napon tartanak, annak érdekében, hogy a két család jobban megismerje egymást, oldják az esetleg feszült hangulatot. Hasonlóan modernebb szokás a koszorúslányok felkérése, akik a fátyol uszályt tartják a bevonulásnál és akik e menyasszony előtt rózsaszirmokkal „kövezik ki” az utat.

Rengeteg érdekességgel találkozhatunk Dél-Amerikában. Bár ahogy az esküvők nagy részén, a latin-amerikai országokban is a ruhán és a csokron van a hangsúly. Míg Venezuelában vagy Kolumbiában inkább a fehér ruhákkal találkozunk, Mexikóban előszeretettel viselnek flamenco-ruha stílusú, színes, mintákkal tarkított darabokat. A boldogság jelképe a narancsvirág, így fel-feltűnik mind a csokrokban mind a dekorációban, sőt a menyasszony ruháján is.

Ha már Latin-Amerikáról beszélünk, ne feledkezzünk meg a zene fontosságáról a kultúrában. A venezuelai lakodalomnál nagyobb fesztiválhangulatot maximum egy Coachellan tapasztalhatunk. Ugyanis ha náluk beindul a mulatság, a fiesta, akkor kezdődik meg, ahogy a mesékben szokás mondani a „hetedhét országra szóló lakodalom”. Az országnak van egy saját, La Hora Loca néven emlegetett ünnepélye. Éjfél és hajnali 1 között színesebbnél színesebb maszkokat ölt a násznép és a 60-as évek zenéire táncolva mulatnak.

Afrikának egyes országaiban, így például Tunéziában vagy Etiópiában 2 de akár 7 napig is tarthatnak a ceremóniák. Dél-Afrika országaiban az esküvő előtt a vőlegénynek egy marhát kell leölnie, mely hozományként szolgál a menyasszony családjának. Nigériában például, a körülbelül 200-250 etnikumnak köszönhetően a kultúra is meglehetősen változatos. Előszeretettel viselnek a menyasszonyok színes ruhákat, s elengedhetetlen kiegészítő a Gele néven emlegetett fejkendő.

Ahogy azt a mondás tartja: „Ahány ház, annyi szokás”. Minden országnak megvan a saját kultúrája. Hol egyszerűbb, hol összetettebb, de ami a legfontosabb, mindenhol egyedi. Egy ország a nyelvével, értékeivel, jellegzetességeivel, öltözetével és gasztronómiájával tűnik ki a többi közül, s melyik eseményen rajzolódhatna ki leginkább a legtöbb ismertetőjegy, ha nem egy esküvőn?

Szerző: Kajos Panka