Mégis mi lesz az érzelmi önszabályozással, ha folyton a telefonunktól várjuk a megnyugvást?
Az okostelefon szinte észrevétlenül vált a fiatalok mindennapjainak elengedhetetlen részévé, egyfajta pajzsként működik az életükben. De vajon milyen hatása van a mentális egészségükre, ha a megküzdései mechanizmusaik egyik legfontosabb eszköze a zsebükben lapul?
Ezeket láttad már?
A modern társadalomban aligha tudjunk elképzelni egy fiatal életét okostelefon nélkül. A Pew Research legfrissebb felmérése szerint a 13-17 éves tinédzserek 95%-a rendelkezik okostelefonnal. Az adat még megdöbbentőbb, ha hozzáadjuk, hogy a fiatalok 91%-a saját bevallása szerint pusztán időtöltésként használja a telefont, és közülük legalább 44%-uk szorongást él meg, ha nem lehet náluk a készülék. A jelenség hátterében az áll, hogy az okostelefonok egyfajta digitális biztonsági takaróként működnek, amelyekhez a fiatalok az érzelmi kihívások kezelésére fordulnak.
Az okostelefonok jelenléte akadályozhatja a fiatalokat abban, hogy önálló érzelmi szabályozási készségeiket fejlesszék. Harvard kutatók, Emily Weinstein és Carrie James, több mint 3500 tinédzsert kérdeztek meg a közösségi médiahasználatukról, és megállapították, hogy a mobilok úgy vannak tervezve, hogy folyamatosan fenntartsák a figyelmet: végtelen görgetési lehetőségekkel, értesítésekkel és vizuális élményekkel bombázzák a felhasználókat. Az ezek által felszabadított dopamin löketek különösen érzékenyen hatnak a fiatalok még fejlődésben lévő agyára, így náluk gyorsabban kialakulhat a függőség.
Tristan Harris technológiai etikus és a Center for Humane Technology társalapítója szerint az új generációkat „digitális cumiként” kondicionálták a telefonokra, ami elgyengíti az önálló érzelmi kezelési képességüket. Azoknál a fiataloknál, akik okostelefonjukat menekülésként használják negatív érzelmek elkerülésére, kevésbé fejlődnek az érzelmi megküzdési technikák. Harris felvetése egyre relevánsabb a mai technológia uralta világban, amelyben a fiatalok egyre kevésbé képesek megbirkózni a kényelmetlenséggel, magánnyal vagy akár az unalommal, hiszen bármikor a telefonjukhoz nyúlhatnak egy gyors vigaszért.
A telefon mint eszképizmus
A stressz, szorongás vagy akár az unalom gyakran kiváltja a fiatalokban azt az impulzust, hogy telefonjukhoz forduljanak, ezzel elkerülve a kellemetlen érzések szembenézését. Joël Billieux kutató szerint a kontrollálhatatlan telefonhasználat gyakran olyan „megnyugtatási stratégia”, amely megszabadítja a felhasználót a pillanatnyi rossz érzésektől, ugyanakkor megerősíti a függőséget is. A fiatalok még mindig fejlesztés alatt álló érzelmi szabályozási képességeit akadályozhatja, ha állandóan a telefonjukhoz fordulnak, ahelyett, hogy közvetlenül kezelnék negatív érzelmeiket.
Dustin Kahoud pszichoanalitikus szerint a mai fiatalok egyre inkább az okostelefonjuktól várják az érzelmi támaszt, ahelyett, hogy más emberekkel alakítanának ki kapcsolatot. A telefonok így nemcsak időt és figyelmet vonnak el a fiatalok életéből, hanem normalizálhatják is, hogy minden érzelmi szükségletüket digitális eszközökön keresztül elégítsék ki. Noha Kahoud állítása talán túlzásnak tűnhet, rámutat arra, hogy a fiataloknak különböző megküzdési és érzelemszabályozási technikákat kellene elsajátítaniuk, hogy csökkentsék a digitális világ iránti függőségüket.
Az okostelefonok néha valós segítséget nyújtanak a fiatalok számára, akik egyedül nehezen birkóznának meg bizonyos érzelmekkel. A problémát nem maga az eszköz okozza, hanem a túlzott használat, ami gyakran a valóság elől való meneküléssé válik. Kaeun Kim kutató és csapata szerint a tudatosság gyakorlása hatékony módja lehet a függőség leküzdésének. A tudatos jelenlét, azaz az adott pillanat érzelmeinek ítélkezés nélküli elfogadása segítheti a fiatalokat abban, hogy tudatosabban döntsenek az idejük és a telefonjuk használatáról.
A tudatosság a kulcs
Néhány egyszerű technika is segíthet abban, hogy jobban megértsék és irányítsák telefonhasználati szokásaikat. Például a nap előre tervezése vagy annak átgondolása, hogy milyen érzelmi késztetés váltotta ki a telefonhasználatot, lehetővé teheti a fiatalok számára, hogy az eszközöket célzottabban és kontrolláltabban használják. Az úgynevezett digitális detox vagyis egy hosszabb időszakos távolmaradás a közösségi médiától és a telefontól szintén pozitív hatással lehet. Egyes tanulmányok szerint ez a szünet csökkentheti a függőségi viselkedést, és növelheti a pozitív érzelmek megélésének lehetőségét.
Nem vitás, hogy a fiatalok sikeresen alkalmazkodtak a technológia által uralt világ kihívásaihoz, de ez a kapcsolat komplex és gyakran ambivalens érzelmeket vált ki. A digitális világ folyamatos jelenléte számos előnnyel és veszéllyel jár, amelyek alakítják a fiatalok érzelmi fejlődését és önképét. Fontos, hogy ne csak passzívan elfogadjuk ezt a jelenséget, hanem tudatos megoldásokat keressünk, amelyekkel támogatni tudjuk a fiatalokat abban, hogy különbséget tudjanak tenni önmaguk és telefonhasználati szokásaik között.
A tinédzserkor az érzelmi fejlődés egyik legkritikusabb szakasza, amelyben az érzelmi önszabályozás és a társas kapcsolatok szerepe különösen hangsúlyos. Az okostelefon azonban nem pótolhatja az emberi kapcsolatokat és az önálló megküzdési stratégiákat, amelyeket minden fiatalnak ki kellene fejlesztenie. Ahhoz, hogy az okostelefon ne váljon az érzelmi megküzdés egyetlen eszközévé, a tudatos jelenlét gyakorlása és a digitális detox, mint megoldások segíthetik a fiatalokat abban, hogy megtanulják helyesen kezelni érzelmeiket.
Az okostelefonok világa bár csábító menedéket kínál, fontos, hogy ne váljon kizárólagos érzelmi támasztékká a fiatalok számára. Az önálló érzelemszabályozás és a technológiai eszközök feletti kontroll kifejlesztése elengedhetetlen ahhoz, hogy egészséges viszonyt alakíthassanak ki a digitális világgal.
